Örömök? Sikerek? A valóságról nem szólt a kedélyeskedõ, gemütlich Ferenc

Örömök? Sikerek? A valóságról nem szólt a kedélyeskedõ, gemütlich Ferenc

Egy ünnep nem a bajokról, hanem az örömökrõl és a sikerekrõl szól, a nemzeti ünnepeken azonban mostanában kevesebb az öröm, sok a feszültség - ezt mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a fõvárosi Mûvészetek Palotájában tartott ünnepi díszelõadáson vasárnap este. A kormányfõ szerint az 1848-as szabadságharc óta eltelt 161 évben, valamint az elmúlt évtizedekben, években nagyszerû dolgok történtek - onnan nézve Magyarország sikeres, szabad és független. Ezért "merjünk örülni!" - fogalmazott.

„Egy ünnep” valóban nem a bajokról szól. Egy ünneplõ közönség, mondjuk egy cégbuli vendégei, ahol az egetverõ magas osztalékok és jutalmak okán vigadoznak, valóban híján van a feszültséggel. Ám nemzeti ünnepeink sora nemcsak egy ünnep a sok közül (miként ilyen az idei március 15-e is), hanem természeténél fogva visszapillantás közeli és távoli múltunkra.

Nem kell sok magyarázat ahhoz, hogy ez az utóbbi 24 óra miért nem móka és kacagással telt el. A nap történéseit megismertük, a közeli múlt jelenségeit megéltük. Most ez utóbbiakból nézzünk néhányat a teljesség igénye nélkül.

Mi a baj?

Az állam skandináv adókat, afrikai kereseteket és radikálisan csökkenõ állami újraelosztást akar. A teljesen szétszakadt szociális hálóról már nem is esik szó. Legyenek magasak az adók, de mindenért fizetni kelljen. Miért? Talán mert, ha körülnézünk látjuk, hogy eladósították az országot. Ennek oka nem a "jóléti" állam, hanem az elhibázott beruházások, korrupció, hatalmas államapparátus, pazarlások, szinte nyílt lopások, haveri vállalkozói réteg tömése eu-s pénzek rossz felhasználása, korrupció. És, ami a legrosszabb: egy következmények nélküli ország kibontakozása adósságspirálban vergõdve! Szabadrablás, ahol csak lehet, és úgy tûnik: vannak helyek, ahol lehet.

Aki ennek örül: nem normális.

Nem sok hiányzik ahhoz, hogy az elégedetlenség miatt az emberek az utcára vonuljanak és megismerhetjük, milyen a banánköztársaság testközelben. Jelenleg rosszabb helyzetben vagyunk, mint 2002-ben.

Aki ezek után vihog, és viháncol, az igen csak messze áll attól, hogy normálisnak neveztessen.

Kilométerenként 3 milliárd forintért épülõ autópályák, befulladó kormányzati negyedre költött horribilis összegek, 38 évesen nyugdíjba vonuló rendõrök, az egyes önkormányzati korrupciók a fõvárosban vagyont érõ paloták elsíbolása bagóért, és csak a tüntetõkkel szemben erõs rendõrség… És mi a megoldás? Emeljük a nyugdíj korhatárt, és az adókat, persze csak a kis és közepes pénzûekét.
Az IMF segítette ki a bajból a Gyurcsány-kormányt, amely azt kezelni önerõbõl életképtelennek bizonyult. Magyarországot az IMF mesterségesen tartja "lélegeztetõ gépen", a beteghez, pedig nem engednek orvost. Mert a régi garnitúra feneke hozzáragadt a székéhez.
Aki azt mondta tegnap, hogy örüljünk nemrégen dobott ki hárommilliárdot az atomlantosi alapítvány támogatására. Ennek is örüljünk?
Más: hogyan legyen a magyar pék versenyképes az osztrákkal, ha háromszor annyi adót és egyéb közterhet fizet? És a magyar kukoricatermelõ, ha külföldi versenytársa kétszeres támogatást kap? Nincs piacgazdaság ott, ahol az ivóvíz szinte drágább, mint a magyar termelõnek fizetett gyümölcslé, ahol a tûzifa drágább, mint a kukorica.

„Én, Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mai napi hatállyal lemondok posztomról." Ezt kellett volna mondania tegnap a Mûvészetek Palotájában és akkor talán neve bekeült volna a magyar történelemkönyvekbe. Persze így is bekerül, ha egyáltalán lesznek még magyar történelemkönyvek. ..
A Magyar Köztársaság Országgyûlése 2010-ben fogja letölteni mandátumát. Jogi értelemben. Politikai, erkölcsi és emberi tekintetben azonban a kormánypárt és cinkosai miatt már 2006 óta vége van.

„Az élet veszélyeztetésének van egy olyan pontja, amikor a jogos önvédelem minden eszköze megengedhetõ – jelentette ki Bogár László az MNO-nak. A professzor úgy látja, a magyar nemzet végveszélyben van, a Reformszövetség pedig teljesen behódol a globális tõkének és helyi kollaboránsainak, amikor a nemzet történelmének legsötétebb fordulópontjához érkezett.” A nemzetállam totális szétverése, a kamat- és profitszivattyú magasabb fokozatba kapcsolása és zûrös társadalmi helyzet jellemzi mindennapjainkat. Bogár szerint a pénzhatalom élõsködõ struktúrája kivégzés helyett életben tartja a gazdaállatot, hogy hozzájusson a pénzéhez. Interjúnkban úgy fogalmaz: a következõ kormánynak új alkut kell kötnie ezzel a hatalommal, mert a jelenlegi végzetesen rossz, s Magyarország megsemmisüléséhez vezet.

Csendes Csaba írása a Hitel c. folyóiratból (részletek)
Az Európai Unió tagállamai közül Magyarországon a legrövidebb az emberek várható élettartama.
Magyarország népessége: 2001: 10 millió 200 ezer, 2008: 10 millió 40 ezer
Magyarországon a nõk 1/3-a nem szül gyermeket
100 megszületett gyermekre 70 terhesség-megszakítás jut
2008: 3,1 millió ember él létminimumon Magyarországon
Öngyilkosság: Magyarországon naponta 7 ember öli meg magát. A legtöbb öngyilkosság a dél-alföldi tanyavilágban történik.
100 000 magyar ember közül 2007-ben 346 ember halt meg rákban.
100 000 Európai Unióban élõ ember közül 2007-ben 227 ember.
Évente átlagosan 1200 milliárd forintot költünk Magyarország olyan kölcsöneinek törlesztésére, amely kölcsönök felvételérõl soha senki nem kérdezte meg a magyar embereket. Mennyi pénz ez? Jelenleg minden adófizetõ havonta 25 000 forintot fizet a soha el nem fogyó adósságra.

Nos, ha ezek után van kedve valakinek vigadozni, hát vigadjon!

2009. március 16. Wéber Tünde