Tisztelt NYET Központ!

Tisztelt NYET Központ!

Immár alig néhány óra és ránk köszönt március 15-e, és még mindig nem tudjuk: szabad-e ezen a napon tojásrántottát sütni a nyitott konyhaablak melletti sparhelten? Helyes-e, szabad-e csak úgy, lazán egy doboz tojással, unokáknak vitt Kinder-tojással (amelyet a fõváros-közeli rokontól kaptunk) haza felé igyekezni? Ott is, ahol a Tisztelt NYET (Nyugalom Elhárító-és Támogató) egységek a nyugalmat hárítják és védik éppen.

Lehet-e piros csíkos sállal, és sapkában közlekedni, ami a média szerint köztudottan náci szimbólum? Holott Árpád – Szent István királyunk õsapja volt és – nem náci vezér. (Jóllehet ez nem annyira köztudott, de legalább: igaz.)

Nem tudjuk még, hiszen olyannyira sebesen ragadnak a stigmák, lejáratások, felmagasztalások és haladnak az események: lehet-e vörös csillagos jelvényt viselni, így köszöntve az ünnepet, a „lenini úton”? Vagy már megjelent az ukáz: kötelezõ!

Az sem világos, hogy engedélyezett-e a füttyszó, és a sípoló gumimalacok illetve az azokkal játszadozó kisdedek is elõállítatnak-e, ha megtörténik a dolog. Nem tisztázott, lesznek-e vasrácsos ketrecek, kettõs kordon, amelyben, és amely mögött szabadon éltethetjük március 15-ét? Hogyan zajlik a motozás, le kell-e majd vetkõzni vagy elég, ha este, hazafelé a „megélhetésiek” kirabolnak és levetkõztetnek. Nem tudjuk még, hogy lesz-e a vasrácsos ketrecnek teteje vagy sem? Mindenesetre reménykedünk, hogy nem, hiszen ez egy nyitott társadalom.

Mi, átlag állampolgárok alkalmazkodunk, ha muszáj és tesszük a magunk ügyét, amennyire lehet. Ám a muszáj-nál sohasem többet, a lehet-nél pedig sohasem kevesebbet, miként az írva vagyon.

Most még azért is aggódunk, hogy köztársasági elnökünk - bár némi átléptetési ceremónia után - gépkocsival sikeresen átjutott ugyan a magyar-román határon, de visszafelé sikerül-e immár a román-magyar határon is megtennie ugyanezt? Nem kell-e magyar katonai kerékpárhadtestet indítani érte, hogy végül egy „Csepel” bringán nyugodtan haza kerekezzen?

Azért sem könnyû ez az ügy, mert a Sólyom-ról a Turul-ra következtetve, a román nemzeti érzületüket ez a látogatás bizonyára érzékenyen érintette. Lám, lám Gyurcsány a napokban könnyen átrepült Moszkvába! Pletykaszinten még azt is rebesgették: politikai menedékjogot ment kérni, holott ez butaság. Ennél jobb menedék az efféle emberek számára, mint ez az ország, a kerek világon nincsen! De hagyjuk most az állami csínytevésekrõl szóló történeteket, és azt is, hogy a puszták népébõl a puszta ígéretek népe lettünk.

Hiszen most arról esik a legkevesebb szó a megtervezett védelem közepette, mi több: egyáltalán szó sem esik arról, hogy holnap mit is ünnepelünk?!

2009. március. 14. Wéber Tünde