TAPOSÓAKNÁK a Bokros-ban

Taposóaknák a „Bokros”-ban

Hétköznapjaink durvulnak. Immár nemcsak a kétségbeejtõ fizikai erõszak az, ami ellen az illetékes hatóság tehetetlen és ez szörnyû, hanem államilag finanszírozott,

feltehetõen parlamenti többség által támogatott durvaságok történnek, amit –mondván - majd 2010-tõl tesznek meg velünk.

Kezdjük az elején, nézzünk körül a megtervezett felsõ szintû erõszak portáján.

Bokros Lajos volt pénzügyminiszter 6 oldalas tanulmányban fejtegette programját január végén az És-ben. Minden területet érintett, a nyugdíjrendszert, az oktatást, az egészségügyet, a közigazgatást és az adórendszert.
"Az emberek ne arra számítsanak, hogy majd az állam el fogja õket tartani, vagy valamilyen módon járadékosokká válnak, netán rokkantnyugdíjat fognak kapni, hanem mindenféleképpen az elsõ megfontolásuk az legyen, hogy hogyan lehet visszatérni a munka világába." Szépen hangzó szavak, ám azt is tudjuk, mert a körülményeket a munkahely nélküliség anomáliát ismerjük, magyarra fordítva annyit tesz. Teszünk nektek!

És, mivel e veretes mondatok egy volt MSZP-és pénzügyér minisztertõl származnak, elõre tudható volt, hogy ezek a mai kormányra sem lesznek hatástalanok.
A kormány a helyén, a parlamenti kormánypártok és az ellenzék szintén: csapataik az ország polgárainak csapataival – már most harcban állnak. Nem kézigránátos, kilövött tankos, barikádos harcról van ezúttal szó. Hanem az egész társadalmat - az uralkodó elit és gerilla csapatait kivéve - minden réteget egyaránt gyökerekig kiforgató, elégedetlenségrõl, amely bármikor tettlegesség is lehet. A kormány úgy viselkedik, ahogyan az a pilóta, aki élelmiszer helyett taposóaknákat dob le segélyt szállító repülõgépérõl az afrikai törzsháborúkba keveredett, nyomorult embereknek. Tessék, itt van, egyétek meg! Ha nem kell, legyen mire rátaposnotok!

Tegnap este megtudhattuk: új ledobni készülõ csomagot csomagoltak, amely - ha nem is rózsabokorban - Bokros-közeli összeállítással készült. Nem kívánok elébe vágni a ma esti nagy bejelentésnek, de már elõre tudható, hogy végeredményben változás csak annyi, hogy több lesz benne az, amitõl a szõr feláll a háton. És lényegében ugyan az, a módszer, ami eddig kétszer is volt, és megbukott. Mert utóbb kiderült, hogy az intézkedés költsége, utóhatása a megtakarítottnál több volt. Nagy vonalakban: a szegények fizessenek, ne a gazdagok és hogy az ország gazdagságát immár nem a polgárainak gazdagsága, hanem vezetõinek jómódja és a vezetettek szegénysége határozz meg a továbbiakban is.

De van a ledobandó csomagban más „taposóakna” is!

Arról is szó van, hogy eltörlik a 13. havi nyugdíjat, de ezt beépítik a havi nyugdíjalapba. Mármost az intézkedés 2010. január elsejétõl (a választás évében!) lépne életbe. Ekkor hárommillió nyugdíjas az esztendõ elejétõl csak azt figyelheti meg: lám, lám milyen szépen megemelkedett a pénzem! (Ugyanakkor azt nem veszik észre, hogy ha utána számolnak csökkent nyugdíj.)

A kormány az IMF szigor miatt szigorít, egyúttal már kampányol 2010-re!

Spórolni kell, ezt halljuk 1994-óta, hogy a Chartársak segítségével felülkerekedtek. Nincs most hely felsorolni a pazarlások száz és ezermilliárdjait, hellyel-közzel tudja úgyis mindenki. A közbiztonság hiánya és a cikk elején említett fizikai erõszak alakulása miatt azért mégis néhány adatot!

40 000 rendõr van az országban. Úgy tûnik: a közbiztonsághoz ez kevés. Íme a prioritási lista:

16 milliárd APEH jutalomra, 7 milliárd „bebútorozásra”, 3, 2 milliárd (a 2006-os sajnálatos események után ennyiért vettek tömegoszlató felszerelést a rendõrségnek) tüntetések „karbantartására”, tömegoszlatásra, 2 milliárd közbiztonságra.
Mert a fõvárosi Kossuth térre mindig jut néhány ezer bevethetõ rendõr, szükségállapot képét idézõ, ijesztõ, sokkoló kordonlabirintus. Mert a kormány, a kormánypártiak, a kormánytalanok is féltek, félnek és félni fognak. Mert húsz esztendõ eljárt és félrebeszéltek, félretettek és visszaéltek. Ezért aztán gyorsan elõkerült a pénz a védelemre. Amikor viszont a falu szélén, a tanyán élõ kisember retteg, hogy benéznek-e hozzá „megélhetésileg” a veteményeskertbe, a tyúkólba vagy a házba, a nyugdíjáért, erre a jogos félelemre ugyanakkor nincs megoldás és pénz.

Csõdben az ország, az állam. Gyurcsányék Tina Törnert lesnek a sógoroknál, Orbánék disznót vágnak itthon. Viktor bárddal a már felszeletelt húsra, az asztal közepére ütne, majd Demjánnal koccint a fotók szerint. (Arról nincs szó, hogy kóser vagy kisüsti pálinkával?) Él még a magyar, legalábbis felsõ szinten és, hogy mi van lent?

Van ebben valami elbódító, megsemmisítõ nagy légüres tér, nagy semmi, és egy sor megdöbbentõ sztori, amiben élünk. Csak a kiszorítósdi, szíven szúrós, úgynevezett: alsó szintû belháborúk és tragédiák és a felsõ szintû megszorító csomagok hoznak valami életellenes életet ebbe a kísérteties csendbe. Ha az állam látványosan csõdöt jelent a közbiztonságra, bár hivatalosan még létezik, az állam gyakorlatilag megszûnik, és vele a biztonság, rendfenntartás, az igazságszolgáltatás állami monopóliuma. Így mindenki megszervezheti saját biztonságát, maga igazát keresve ezzel meg.

Csak Bokros virul, bokrosodik e hazában korlátlanul, visszatérõen, módszeresen és szabadon.

2009. február. 16. Wéber Tünde