Immár konstruktív a bizalmatlanság: legalábbis közakaratban!

Immár konstruktív a bizalmatlanság: legalábbis közakaratban!

Ha – miként azt a legújabb mérések igazolják - az SZDSZ kikerült a társadalmi támogatottsági mérhetõ kategóriából, illetve bekerült a mérési hibahatár alá és, ha az SZDSZ szabadesése 9, 81méter per szekundum négyzet Magyarországon, de az Egyenlítõnél ugyanez az érték csak 9,78 miért van a párt még mindig itt? Miért marad és nyugtat minket, hogy támogat mindent, ami az országnak jó? Ahogyan eddig? Amit a szocik, az SZDSZ-szel az utóbbi 6 esztendõben tettek és nem tettek, szegénységi bizonyítvány sajnos rólunk is. Már látom a jövõ történelemkönyveit és tanulmányait: hogyan történhetett meg, hogy ezt a társaságot a nemzet maga fölött megtûrte? Ahogyan a Pol Pot rezsim relíkviáit mutogatják a katasztrófa turistáknak, úgy cikkeznek és mutogatják majd, hogy voltak itt, ebben a velejéig kifosztott, lehengerelt országban, akik tudták, merték és megtették. Mi pedig megettük: és még nagyobb sebességre váltva fogyott a magyar.

Milliárdok repültek a semmibe, látszat nélkül. Van viszont egy dilettáns miniszterelnök, aki naponta változtatja meg véleményét és ez nem baj, de a tanácsadói is dilettánsok (most épp a Fidesz általi jövedelemadó csökkenést hangoztatják, és fontos számadatokat hamisítottak meg). Hitelért könyörgünk a fél világnak és hovatovább egy kategóriába sorolnak olyan országokkal, amelyek nincsenek még a térképen sem.
Sokmillióért vesznek autót Veresnek, közben a kajakos válogatott pénzhiány miatt nem jut ki az Európa Bajnokságra! Szerencsétlen, félre tájékoztatott, tájékozatlan szavazópolgárok tették ezt az országvesztõ vezetést oda, ahol vannak. Mi pedig mertünk kicsik lenni. Idén lesz öt esztendeje, hogy 2004. augusztus 20.-ának elõestéjén lemondott Medgyessy Péter miniszterelnök, de még elõtte azt nyilatkozta a pártlapnak, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.

Te „tucc” valamit? Ezt kérdezgették országszerte. Azután lassan-lassan lekerült a lepel a rejtett ügyekrõl: az egészségügyetlenség, Strabag-buli, MÁV-ügyeskedések… Mi pedig most ott állunk a sín végén…

Jó lenne most: 2009-ben valami új dologba kezdeni. Már konstruktív a bizalmatlanság, legalábbis közakaratban!

Az emberek várnak, reménykednek. Jó lenne most valami olyat tenni, amelyre majd tíz, húsz, ötven esztendõ múltán könnyû szívvel emlékezhetünk. Most 2009-ben emlékezünk, hogy 50 esztendeje elkészült az elsõ számítógép, 1989-ben leomlik a berlini fal, és megkezdõdnek a NKA tárgyalások, 1999-ben NATO-tag lett Magyarország. Csaknem 20 esztendeje: 1990-ben szabad választásokat tartottak, és megszólalt a szabadság kürtjele is. De Jerikó falai nemhogy leomlottak volna, hanem felmagasodtak a néphülyítés tart, az elsumákolt állami tulajdon nyomát bottal üthetjük és a régi alkotmány-tákolmány is megmaradt.

De a zenészek már hangolnak.

2009. január. 28. Wéber Tünde