Gondoljátok meg, proletárok!

Gondoljátok meg, proletárok!

A zsurnaliszta általában nem fasiszta, nem kommunista, csupán politikai zsúrokra jár. Néhány szem politikai zsúr-morzsát mindenhol felcsipeget. Vaktyúk is talál szemorvost…

Amúgy a zsurnalisztával –azon kívül, hogy sokak szerint: gazember – semmi gond, olykor még gondolkodni is szokott. Múltkor például az egyik gordonka hangversennyel egybekötött gazdaságpolitikai zsúron a hajdani libatömési bétés fõfütyi - ma gazdasági fõhecc-és mekkmester – azt mondta: nincs válságban a kapitalizmus!

Puff neki!

Gondoljátok meg, proletárok!

Ti hajdani és leendõ nincstelenek, akiket letiport, munkahelyetektõl megfosztott, kényszervállalkozásba, munkanélküliségbe, eladósodásba ûzött ez az átmenetinek mondott, születési, származási elõjogokkal terhes, fél feudális, fél kapitalista, az IMF protektorátusként is meghatározható csiki-csuki rendszer: miféle szólam ez?

Gondoljátok meg!

A magyar föld és az abban lévõ ásványkincs nem eladó? Majd elviszik a tõlünk felvett, és soha vissza nem fizetett kölcsönért. Elviszik ingyen. Teherautóra, vagonokba pakolják – árvalányhajjal, pipacsokkal, búzavirággal, gabonával – a jó, zsíros földet. Megkoronázzák Szent Koronával, Országalmával, Jogarral, Eskü-dombbal Országházzal, Mátyás templommal, és sutty! Viszik, mint a cukrot. Nekünk meg itt marad az isa, por és a kamu: nincs válságban a kapitalizmus!

Miért nincs?

Mert a „mindenhezérteksemmitsemtudok”, lakájmosolyú, fõmanifesztumok talpnyalók, hajlongásukkal is ezt igazolják. Ki hajlongana, „lakájmosolyogna” egy válságban lévõ, urgonfütty, rothadó kapitalista rendszer urai elõtt?

Gondolkozzatok!

Okos pilóta alagútban nem katapultál.

Miért gordonkázná el a kapitalizmus hattyúdalát az, aki elõtt még nyitva a köz -spájz ajtaja, ismeri a zongorába rejtett ezüst eszcájg monogramját, és fõként tudja a jelmondatot: nincs válságban a kapitalizmus.

Gondoljuk meg!

Mi, akiknek a magyar történelmet úgy tanították, hogy a Vyx-jegyzék, mint padlófényezõ, vagy bokafixes fuszekli kerüljön tudatunkba, azért emlékezni még tudunk. Arra is, mert nem volt olyan régen: hatodik (V.I.) Lenin folyt a csapból, idézeteivel és mások kapitalizmusról és szocializmusról vallott nézeteivel volt tele a padlás. Minden politikai zsúron ezt hallotta a zsurnaliszta: nincs válságban a szocializmus! Nem is volt, hiszen szocializmus sem volt.

Hasznos lehet azonban a még régebbi idõket is átgondolni.

Az ókori, rabszolgatartó társadalmakban az embert, a rabszolgát „beszélõ szerszám”-ként kezelték. Nálunk, ma a privatizáció miatt, a munkaeszközétõl, munkahelyétõl megfosztott, vagyontalan ember néma és munkanélküli, és, ha beteg – nem kezelik. Holott rengeteg a munka az országban. Ez csapdahelyzet, mert ma érték a munkanélküli ember. A régi szlogen: a legfõbb érték az ember, így változik: legfõbb érték a munkanélküli.

Azért értékes tagja a társadalomnak, a mai vezetésnek, mert nem sztrájkol. Miért és hogyan sztrájkolna? Ezért a feleslegességért pedig munkanélküli segély illeti meg. A nyugdíjas is a sztrájknélküliség miatt értékes, de a „Fõ az egészség!” jelszó helyett rá a „Fû alatt nõ az egészség” vonatkozik. Mert így egy csapásra, immár lévén a temetõben, a „fû alatt” megspórolhatják a nyugdíját, és a gyógyításra költendõ pénzt.

Vannak tehát a kapitalizmusnak még kimeríthetetlen forrásai. Ezért ne csodálkozzunk, ha politikai zsúrokon egyre többször hangzik el: a kapitalizmus nincs válságban, mert eleve jó, csak az emberek a rosszak. Fõként pedig mi, magyarok. Mert csapni való üzletemberek vagyunk: odahajítunk mindent ingyen - a külföldinek.

De: gondoljátok meg, proletárok! Balsorsunkat miért tartjuk meg?

2009. január. 24. Wéber Tünde