A magyar gázügy, mint a VILÁGÖKÖRSÉG része!/ II.

A magyar gázügy, mint a VILÁGÖKÖRSÉG része!/ II

(A makói gázmezõ)

A makói gázmezõ titka, a média a „rejtett” gázvagyonról szóló híradásai az átlag olvasóhoz, a szenzáció erejével hatottak. A szénhidrogén kutatással foglalkozó szakemberek és szervezetek elõtt ugyanakkor régóta nem volt titok, hogy hazánkban és különösen ezen a területen, lenn a mélyben, úgymond megközelíthetetlen, csak speciális módon felhozható gázkincs van. A magyar szénhidrogén ipari kutatások múltját e cikk keretében felsorolni is lehetetlen, kiemelve a próbafúrások és azok elemzéseit végzõ magyar cégeket térben és idõben.Ezek bázisa 1990-ben a Geofizikai Kutató Vállalat GEOINFORM Kft a MOL Rt. 100%-os tulajdonú társasága lett. Mivel a MOL-t külföldi kézbe adták és a kutatás adatai megvásárolhatóak lettek, a magyar szénhidrogén lelõhely és bázis után kutakodók megszerezhették, megszerezték, nem kellett a legjobb gázlelõhelyek, közöttük a makói gázlelõhely után sem a külföldieknek túlzottan sokat kutatni. Felvetõdik a kérdés: hogyan lehet stratégiai fontosságú hazai nyersanyag és energiahordozó bázisok adatait privatizálni és árulni? Ezeket a fontos, a magyar gazdaság jövõje szempontjából felbecsülhetetlen adatokat nem védte és védi semmilyen jogszabály?

Az elsõ részben a magyar gázpiac privatizációjáról és annak az orosz állami tulajdonú Gazprom-tól való függõségérõl volt szó. Arról, hogy a MOL-ban már a magyar államnak tulajdonrésze nincs. És arról a lehetetlen helyzetrõl, hogy voltaképpen a Gazprom, az orosz óriáscég, amely a legfõbb magyarországi gázszállító (éves gáz behozatalunk 80 százalékával) résztulajdonosa lett a magyar vevõ kereskedõcégnek (volt MOL Földgázellátó), ami anakronisztikus helyzetet teremtett a hazai gázpiacon.

Ez a helyzet úgy jött létre, hogy a 2002-2004-ig regnáló Medgyessy-kormány a MOL Rt.-ben lévõ magyar állami tulajdon 25 százalékos részvénycsomagjából 13 százalékot eladott, a Gyurcsány-kormány pedig még a maradékkal is végzett. Ezzel végleg megszûnt a hazai gázpiaci tulajdonosi befolyásolás lehetõsége a MOL Rt.-ben. A gázszolgáltatók teljes mértékben privatizáltak, nagy részük felett pedig multinacionális gázszolgáltatók gyakorolják a tulajdonosi jogot.

Ilyen hazai tulajdonosi és gázüzleti háttér ismeretében jelentek meg a 2007-es év folyamán a makói gázkincsrõl szóló sajtóhírek. Az év májusában pedig már arról értesülhettünk, hogy a mezõt kutató Falcon Oil&Gas Ltd. kanadai cég leányvállalata, a TXM Olaj és Gázkutató Kft megkapta a hosszú távra szóló kitermelési engedélyt a magyar hatóságoktól. (Ennek a kft-nek a vezérigazgatója dr Szabó György, aki a Kádár-rendszer idején az Országos Kõolajipari és Gázipari Tröszt - MOL rt. elõdje - vezérigazgatója volt, így minden adatot pontosan ismert.) A kitermelési engedélyt a magyar kormány a vállalat 2006-os decemberi zárójelentésére alapozva adta meg. A TXM e jelentésben ismertette a földgázkincsre vonatkozó adatokat, és annak kitermelhetõségét.

Így a mezõt kutató kanadai cég magyar leányvállalata a kitermeléshez szükséges adatok és az engedély alapján, további munkához látott és az elvezetéshez szükséges csõvezetékeket már megépítette. A szakemberek szerint, a nem hagyományos (BCGA) földtani szerkezetben található gázvagyon mennyisége meghaladja az 1500 milliárd köbmétert. (Hazai gáz felhasználásunk évente 15 milliárd köbméter.) Ezt a független szakértõk a „Szolnok” jelû geológiai térség becsült gázvagyonára alapozzák, ebben található - az egyik legelismertebb független készletelemzõ, a Scotia által számított - készlet csaknem 80 százaléka. A makói árok becsült 1500 milliárd köbméter földgázvagyona, a remények szerint legalább 100 évre biztosíthatja Magyarország földgáz-szükségletét. Az engedély megadása elõtt, csaknem egy évvel, 2006. szeptemberében a makói árok jelentõs gázkészletérõl cikkeztek a külföldi lapok, amely akár 3000 milliárd köbmétert is elérheti – többek között a Reuters beszámolója szerint… Érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy az adatok és saját kutatási eredményeink birtokában nekünk, magyaroknak miért nem kellett ez a gázvagyon? Az ok, mint mondják, a drága a kitermelés. Nehéz a „makói diót” feltörni! A nagy olajtársaságok egészen a közelmúltig jobbára csak az Egyesült Államokban termeltek ki "szoros földgázt", mint amilyen ez is, fõleg a Sziklás-hegységben, valamint Texas keleti részén. Ám, ha a felvett sokmilliárdos kölcsönöket ennek a technológiának a megvásárlására fordítottuk volna! Talán most hazánk lehetne a magyar Kuwait… De nem az, és ennek egyik oka az alacsony bányajáradék is. A magyar törvények szerint a kitermelt földgáz után bányajáradékot kell fizetni, ami jelenleg 12 százalék mértékû. Nem túl alacsony ez? Sokan azt mondják igen, de az illetékesek szerint: az ásványkincsek kitermelése igen jelentõs elõzetes invesztíciót igényel, és sok esetben kétséges lehet a kitermelés sikere is, lényegében ez a kockázat lett beépítve az alacsonynak tûnõ járadék megállapításba. Ugyanakkor vannak országok, ahol a bányajáradék a 75 százalékot is eléri! Magyarországon a föld mélyében rejtõzõ ásványkincsek tulajdonosa a magyar állam. A nagyüzemi kitermelést az kezdheti meg, aki rendelkezik a bányatelek jogával, itt viszont abszolút elsõséget élvez meghatározott ideig a kutatás koncesszióját elnyert társaság. Magyarul, ha a Falcon megbizonyosodik arról, hogy a technológia alkalmas a földgáz felhozatalára, akkor a kanadai cég termelheti ki, és értékesítheti szabadon a makói földgázt. Természetesen nem ingyen.
A makói gázlelõhelyrõl szinte valamennyi a témában jártas szakember azt mondja, hogy ez a legnagyobb az európai szárazföldön a hollandiai, groningeni gázmezõ 1959-es fölfedezése óta. Ám a nehézsége is óriási. Nagy része több, mint 6000 méter mélyen van. Lejjebb a hõmérséklet egyre forróbb, és elérheti akár a 200 Celsius fokot is. Ugyanis Makó alatt a földkéreg szokatlanul vékony, a tengerszint feletti magassága csupán 8o méter, olvadt kõzet van nem sokkal a felszín alatt. Akár láva jöhet fel a mélybõl… De íme egy újabb esemény: 2008-ban, tehát tavaly tavasszal, áprilisban az üzletbe bevonták az Exxon Mobilt, 300 millió dolláros termelési-fejlesztési megállapodást kötve vele. Ez az amerikai cég története során most mozdult ki gázlelõhelyhez Európába elõször. Ugyanakkor a MOL az Exxon Mobil partnereként szintén részt vesz a Falconnal a kutatásban is.

És itt megérkeztünk egy érdekes állomáshoz. Tavaly év végén, 2008. december 08.-án a Falcon Oil & Gas Ltd módosította a még nyolc hónappal az elõtti gyártási és fejlesztési szerzõdést az Exxon Mobil Corporation-nel társult ExxonMobil Hungary (Makó) Limited-del és a MOL Magyar Olaj és Gáz Plc.-vel. Ebben, a felek megegyeztek három alapvetõ kérdésben: (1) Ésszerû erõfeszítéseket tesznek saját kutatási engedélyeik és bányászati területeik egyesítésére, amely egységet formálva, Makó Völgy összes vagy egyes részeibõl áll. (2) Ha az ExxonMobil és a MOL úgy dönt, hogy folytatják a Felbecslési Munkaprogramot, a felek megegyeznek, hogy kiterjesztik azt a területet, ahol kutak elhelyezhetõk és a 100 milló USA dollár program kiadásainak egy részét medence-szerte egy összevontan felhasználják az optimális helyszínek alapján. A mûszaki medence-szerte történõ felbecslés szempontjából; és (3) ha az ExxonMobil és a MOL úgy dönt, hogy folytatják a Fejlesztési Munkaprogramot, a felek megegyeznek, hogy a 75 millió USA dollárnyi Falconnak járó fizetség 50%-át ugyanezen kiterjesztett medence-szerte területre fordítják az egyesített programban.

És ebben az a lényeg, hogy kibõvült a munkakapcsolat és erõteljesebben részt vesznek a terület gázkincsének kitermelésében. És még valami: a MOL-ban a többségi tulajdonos, az orosz állami Gazprom immár a magyar földgázlelõhelyen is otthon van. Most ugyan tél van és hideg, de forrósodik a helyzet: megérkeztek és úgy tûnik, sokáig maradnak az amerikaiak és az oroszok. Gáz is van, ez biztos. De, hogy ebbõl mennyi jut nekünk és mennyiért? És, hogy mi sül ki ezen a gázon nekünk ebbõl? Ez a jövõ titka. Megtudjuk?

2009. január. 15. Wéber Tünde