TORT ÜL A TERROR! Gázában meghalnak, Európában még csak gázhiány van...

Tort ül a terror! Gázában meghalnak, Európában még „csak” gázhiány van…

Megdöbbentõen közelre került hozzánk Közel-Kelet. Mert közelinek érezzük az ottaniak szenvedését. Félelmek, közfelháborodás tüntetések. Mert „A december 27-én kezdõdött támadás sorozat alatt álló Gáza-övezetben koncentrációs táborhoz hasonló viszonyok kezdenek uralkodni” - nyilatkozta a szerdán (január 7-én) megjelent Il Sussidiario címû olasz lapnak a Vatikán igazságügyi és békeminisztere, Renato Martino bíboros. „Ha a felek nem tudnak egymás közt megegyezni, akkor valakinek meg kell ezt tenni helyettük. A világ nem ülhet és nézhet hátratett kézzel" – fogalmazott.

Csakhogy Gáza már rosszabb, mint egy koncentrációs tábor. Ez a kis 3,6 négyzetkilométeres terület 1,5 milliós lakóval: immár haláltábor. Hiszen a 12 napja tartó izraeli offenzívában már több mint hétszáz - pontosan 702 - gázai meghalt - közölték gázai egészségügyi források. Közülük legkevesebb 220-an (tehát majdnem minden harmadik) gyerekek. A sebesültek száma mostanra elérte a 3100-at!

Az ártatlan, civilek megölése bûncselekmény, amelyért a gyilkosok elõbb-utóbb felelnek. Ha máshol nem, Isten elõtt. Izrael érdekének egy egységes, eredeti Palesztin állam létrehozása felelne meg. Persze, az irányításukkal… Róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet. Ha Izrael úgy érzi, történelmi eshetõség ez a helyzet terve megvalósításához, úgy még több halott és sebesült áldozatra lehet számítani. Meglehet azonban, hogy az õt támogató Egyesült Államok hamarabb gyengül meg, mint az arab egység. Ha ez megtörténik, Izrael elveszíti legfontosabb támogatóját, sorsa az arabok kezében kerülne.

Megdöbbenünk, látva, hogy amott, nem is olyan messze, egy teljes fegyverarzenált felvonultató hadsereg, itt meglehet, hogy nemsokára: kihûlt lakásokban fázó, megbetegedõ, majd fagyhalálok növekedését okozó gázhiány ül terrort. Január 6-a, délután óta nem érkezik Magyarországra egyáltalán földgáz. Még este életbe lépett a gázkorlátozás az elsõ kategóriába esõ cégeknél, szerda reggel pedig a másodikba soroltaknál is. (Jóllehet ma reggel – január 8.- ezt a második fokozatot feloldották, de a közeli jövõ még bizonytalan, bármikor szigoríthatnak a rendelkezésen.)

Mi köti össze ezt a két eseményt? Ott politikai, katonai, emitt gazdasági területen tombol a liberális terror. Elv: aki valamilyen szinten erõs, garázdálkodhat, mások szabadon rendelkezhet a gyengébb élete felett.

Így megdöbbentõen közel került hozzánk az orosz téltábornok is, ahogyan „akkor” végzett a francia, majd „máskor” a német hadsereggel. Most nem hazai földön, hanem ránk engedve azt a hadsegédjét, amelyik gázfegyvere igazítása közben azt mondja Európának: igazodj! Vigyázó szemetek Moszkvára, keletre és ne nyugatra vessétek!

Megdöbbentõ MOL javaslata is: spóroljunk a gázzal. Feje tetején a világ! A szolgáltató, amelynek haszna a fogyasztás növekedésével járna együtt, azt kéri: spóroljunk… Csakhogy a fõ hasznot az ár növekedése okozza, ezt pedig a gázhiány miatti kereslet növeli! Ez ennek gázhiány-terrornak a kulcsa.

És a liberál-globalista karaván tovább halad: vele az üzlet poggyásza. Miért? Nyilván azért, hogy érezzük a pótolhatatlan (az olajjal pótolható) gáz fontosságát, hiányát, egyúttal az olaj és a gáz értéke fogaink vacogásával egyenes arányban növekedjen. Miféle terrort erõltetnek ránk, hogy a liberális gazdálkodás „gázhiány”, „olajhiány” kényszerzubbonyában kell táncolnunk?

A Magyarországon 2001-ben hatályba lépett liberális ágazati villamos- és gázenergia törvényekben már nincs felelõse az ellátásbiztonságnak, az állam teljes kivonulásban van az energiapiacokról, a piaci szereplõket nem kötelezi törvény az ellátásbiztonságra. A klasszikus értelmezések immár hitelüket veszítik. Oroszország és Ukrajna hosszas civódása gázügyben bebizonyította, hogy két veszekedõ közül a harmadik sír, nem örül. Ez pedig Európa, és országai, gázfüggõségük szerint különbözõ mértékben.

Hazai energia politikánk a rendszerváltozás óta, kormányoktól függetlenül: liberál-globalista. És az ismert gyermekmese szerint így foglalható össze: ez elment vadászni, ez lelõtte, ez hazavitte. Az Antall-kormány elõkészítette az energetikai privatizációt, a Horn-kormány végrehajtotta, a Fidesz-kormány elõkészítette a liberalizációt, az utána következõ MSZP-s kormányok ezt mind a mai napig végrehajtják. Mi pedig figyeljük, hogyan zárja el Ukrajna vagy Oroszország a gázcsapokat. Mindegy, melyik. A lényeg: nincs gáz. Most érezzük, hogy a rendszerváltás óta az energetikában, a földgázkitermelésben és ellátásban nálunk is a globalizáció hármas jelszava: „Privatizálj, deregulálj, liberalizálj!” érvényesül.

A liberalizáció szerint az energia-szolgáltatást is árú. Ezzel azt a hamis látszatot kelti, hogy annak biztonsága és ára tartósan elszakadhat a valóságos viszonyoktól.

A válságjelek ellenére a Gyurcsány-kormány a még állami tulajdonban megmaradt vállalatok további eladását tervezi. Továbbra sincs egyértelmûen biztosítva a termõföldvagyon jövõbeni sorsa. Víz, energiahordozók (földgáz) termõföld: a 21. sz. következõ évtizedeinek legfontosabb társadalomi fenntartó és megõrzõ eszközei. A Makó-Hódmezõvásárhely vonalában lévõ gázkincs Európa leggazdagabb földgáz lelõhelye. Koncessziók és egymásnak átjátszó külföldi cégek között úgymond kézen-közön tûnhet (tûnik) el Magyarország számára100 esztendõre elegendõ gáz.

Ilyen nagy értékû kincs külföldiek részére történõ eladása (átjátszása?) a nemzeti túlélés felszámolásának leggyorsabban kivitelezhetõ lépése. ( Palesztinában 1948-ban, Izrael állam megalapításakor volt ehhez hasonló helyzet.) A földjükrõl elûzött palesztinok utódai még ma is menekülttáborok lakóiként tengetik életüket. Hontalanokká, teherré váltak a befogadó országok számára.

Nálunk és Európában is tarolt a liberalizmus, persze másként és más mértékben.

„Az energia piacok liberalizálásával párhuzamosan, Nyugat-Európában soha nem látott mérvû vállalati koncentráció és integráció ment végbe az energetikában, mind a villamos-, mind pedig a földgáziparban, s ez a folyamat változatlanul tart. A korábbi nemzeti monopóliumoknál nagyobb, nemzetközi monopóliumok jöttek létre, amelyek politikai érdekérvényesítõ képessége is növekedett. Az állami szerepvállalás háttérbe szorult, sorvadásnak indult. Az energetikai uniós közös piac szereplõi ma nem egyenrangúak, mûködési körülményeikben egyértelmûen az erõfölény érvényesül. A kisebb és gyengébb tagállamok energetikai piacait kisajátították, e piacokat külföldi monopóliumok uralják.”

Most, a válságidõszakban ismét elõkerült a jelszó, mert valami biztonság és irányítás mégis kell és leesik az állam, amikor bankok megsegítésérõl van szó…

Mégis: kell az állam! Mert, miként Joseph E. Stiglitz, a Világbank volt vezetõ közgazdásza írja: „A világ nem volt kedves a neoliberalizmushoz, az eszmék zagyvalékához, amely azon a fundamentalista ítéleten alapul, hogy a piacok önmagukat korrigálják, az erõforrásokat hatékonyan allokálják, és jól szolgálják a közérdeket”. Nos, kiderült, hogy ez egy nagy maszlag volt. A nyitottság arra volt jó, hogy a nyitva hagyott ajtón besettenkedhessenek az országot kirabló tolvajok. Mesterséges hiányt, adott esetben gázhiánnyal, máshol fegyverrel uralkodhassanak önálló (vagy: annak tûnõ) államok felett.

2008 január 8. Wéber Tünde