Miért kellett Vince atyának így meghalnia?

Miért kellett Vince atyának „így” meghalnia?

A tény: Árva Vince atya 2008. december. 15-én elhunyt.

Azóta nem hagy nyugton a kérdés: miért és hogyan történt?

Miért ment Csíksomlyóra, mi történt ott valójában, vizsgálta-e hatóság ott, itthon vagy együttesen a körülményeket? Ha igen, mire jutottak?

„A rendbõl való távozása után, s - egyes ismerõi szerint szellemi leépülésével párhuzamosan…” – így jellemzi többek között az atyát az egyik jobboldalinak tartott hetilap. Érdekes, ha leépült állapotban volt, hogyan utazhatott Erdélybe, miért nem vigyáztak rá, és hogyan lehetséges az, hogy a 2007-tõl számára a nyugdíjat és papi otthont adó egyházmegye csak halála után 2 nappal értesült az eseményrõl. Ugyanakkor balesetével és a hazai egészségügyi intézménybe való elhelyezésérõl már azt jóval megelõzõen tele volt a média…

Amit megtudhattunk, címszavakban a média jóvoltából: halála elõtt három héttel nyakcsigolyatörést szenvedett a fürdõszobában, majd a marosvásárhelyi mûtét, a hazaszállítás váltott helikopterrel történt körülményei, végül jelentés arról, hogy Budapesten, az említett napon, hajnali két órakor Budapesten, az Országos Baleseti Kórházban meghalt. Megismerhetõk-e a sérülésekrõl készített az orvosi jelentések? Nyilván, közvetlen hozzátartozói (ha voltak), vagy akiket örököseinek kinevezett (ha volt vagyona), azok megismerhetik mindezen dokumentumokat.

Csakhogy, õ nemzeti kincs, a halála után is. Jóllehet, életében ezt nem érzékeltette vele túlzottan sem szûkebb, sem tágabb környezete. Mint a nemzet létét meghatározó magyar alapítású Pálos-rend „utolsó mohikánja”, halála mélyebb vizsgálatra, elgondolkodtatásra késztet minket a pálosok és hazánk helyzetén. Pázmány Péter egykoron írt jelzés értékû megállapításának lényege szerint: „Ha a rendet fogyatkozni látjuk, Magyarország is hanyatlani kezd, ha azonban gyarapodik, hazánk helyzete is jobbá válik” Így minden, ami személyével kapcsolatos, amit írt, mondott, ami vele történt, nemzeti közügy: jogunk van megtudni.

Kié a „szerzõi jog” például a Pálos-rend alapítása ügyében, és ennek megfelelõen ki, milyen rend, szervezet alkalmas arra, hogy az alapító Boldog Özséb-et a szentté avatásra terjessze? Nyilván az a rend, szervezet, amelyiket az alapító alapított. Legalábbis, ha a hatályos, jelenlegi Polgári Törvénykönyv szerint elemezzük a dolgot, amely nagyon nem különbözhet a nemzetközi jog és az egyházi jog elõírásaitól. Eddig ez egy „ovis” mûveltségi szintû felnõtt számára is érthetõ. Miként a kérdés adott esetben, hogy a fa törzse, vagy az ága a fontosabb, az életben maradáshoz? Persze, hogy a törzs, hiszen azon árad át a gyökerekbõl az élet az ágak, a lombkorona felé. Tegyünk egy próbát, hogy jól gondoltuk-e végig az ügyet, a-tól, b-ig?

Az eredeti fatörzs ágaiból egyet egy másikba oltunk, így abban az eredeti, beplántált folyamatok hatására, az élet, a növekedés – beindul. A régi fatörzset valamilyen okból szinte életképtelenné teszik, de marad egy pici ág, amely még él. Legyen ez az ág, mondjuk: az emlékezet. Ez a pici ág üzen az eredeti fa ültetõinek szándékáról, a gyümölcs és termés íze, zamata és hasznossága mibenlétérõl, és annak erejét közvetíti az utódok felé. Mármost az a kérdés, hogy a beültetett ág és annak termése, vagy az eredetinek a törzse (a pici emlékezet ág alapján) a fontosabb az eredet meghatározáshoz? A formális logika szabályai szerint az eredeti fa és a törzs a fontos.

És szinte érthetetlen, de ezen áll vagy bukik a Pálos-eredet ügye is. Ez fontos, mert ez számunkra, magyarok számára: élet-halál ügy. Mert a Pálos-ügy, Magyarország-ügy. És természetesen: Árva Vince atya ügye!

Nem volt véletlen, ami történt?

Elõttem egy cikk, tavaly íródott: „Árva Vince Pálos szerzetest félholtra verték” Ebben elmeséli az atya, hogy húsvétkor megverték, másfél liter vért veszített, több kórházat is megjárt, de sehol sem értesítették úgymond: „hivatalból” a rendõrséget.

Szó van még arról is, „Ha alaposan áttanulmányozzuk a …Pálos-rend igazi történetét, hamar rájövünk, hogy miért is persona non grata az a pálos, aki az eredeti rendet akarja meghonosítani Magyarországon.”

Tényleg: miért?

Miért fontos, hogy Özséb szentté avatási procedúrájának beindítása magyar legyen?

Volt-e ilyen szentté avatási kérelem, és mi történt utána?

Lékai László bíboros 1985. december. 16-án (csaknem az atya 23 év múlva bekövetkezõ halála napján) õt nevezte ki a szentté avatási eljárás posztulátorává, vagyis az eljáráshoz szükséges bizonyítékok összegyûjtésére és az úgynevezett kanonizációs per elõkészítésére. Ettõl a megbízatástól élete során nem fosztották meg.

Árva Vince atya 2008. február 8-án kelt levelében kérelemmel fordult Németh László SVD, a Magyar Püspöki Konferencia a titkárához, melyben felvázolta, hogy a magyar Pálos-rend alapítójának Özséb kanonok, oltárra emeléséhez a szükséges anyagot 22 éves munkával összegyûjtötte Lékai László néhai bíboros, prímás, esztergomi érsek úr által reá ruházott posztulátori feladatát teljesítette. Errõl és az elvégzett munkáról valamint a szentté avatási elõkészület készre jelentésérõl, továbbá a Pálos-rend sajátos helyzetérõl tájékoztatta Õszentsége XVI. Benedek pápát is. Jelezte, hogy az aktori szerepet betöltõ Lékai László bíboros úr elhunyta miatt, a feladat másra hárul. A püspöki konferenciát tartotta megfelelõnek erre a feladatra.

A további levelezésekbõl kiderült, hogy a nyilvánosság kizárása mellett a lengyel vezetés érintett tájékoztatása nélkül a magyar katolikusság érzelmeinek megsértésével Boldog Özséb szentté avatásának hatáskörét magukhoz vették egy lengyel új posztulátor személyében.

Hol vannak a Pálos-rendet 125o-ben alapító Özséb szentté avatási eljárására készített iratok?

Az MVSZ Árva Vince halálhírével kapcsolatos közleménye: "A kommunizmus évtizedeiben betiltott Pálos Rend életben tartásában meghatározó szerepet játszó Árva Vince atya idén fejezte be az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend alapítója, esztergomi Boldog Özséb szentté avatási dokumentációját, amely feladat elvégzésével 1985-ben bízta meg õt Magyarország akkori bíborosa, Lékai László. Halála egy nappal a Pálos Rend teljes körû pápai jóváhagyásának 700. évfordulója után következett be. Ezen a napon, 2008. december 13-án a Magyarok Világszövetsége Pálos emléknapot szervezett, amelynek keretében Árva Vince atyának Boldog Özséb szent életérõl kellett volna elõadást tartania. Kényszerû távollétében, akaratának megfelelõen munkatársai átadták a Magyarok világszövetségének az általa 23 éves munkával összeállított, Boldog Özséb szentté avatását szolgáló köteteket, szám szerint tizenhetet.

Most is ott vannak? Valóban ez a legjobb helye ennek a felbecsülhetetlen nemzeti értéknek?! Megtudhatjuk-e valaha, közzéteszik-e, hogy mi van a 17 kötetnyi iratokban? Megfelelõ az õrzése ennek az értékes adathalmaznak? Van-e megfelelõ hely és személyzet erre?

(Egyúttal az is érdekel: hogyan történhetett meg, hogy Vince atyának ott kellett volna lennie a 700 esztendõs alapítási ünnepségen. Ismert körülmények, a betegsége miatt nem lehetett ott, így azt megtartották nélküle… Nem lehetett volna késõbb? Melyik volt a fontosabb: a beiktatásra naprakészen ünnepséget tartani, vagy esetleges felgyógyulására várni?)

Árva Vince az 1990-es évek elején a visszaszerzett Gellért-hegyi pálos sziklatemplom helyreállítója, igazgatója, a rendszerváltás után újra szabadon tevékenykedõ (lengyel generális vezette) pálos rend országos gondnoka volt. 2008-ban pedig már, mint pilisszentkereszti kisegítõ plébános. Nem éppen emelkedõ karrier-életút ez, hogyan nyilatkozik errõl, halála elõtt alig 10 hónappal. Máshol, ezt megelõzõen 2003-ban, történt nyilatkozatából megtudhatjuk, hogy annakidején az õsi, közvetlenül a tatárjárás utáni, pilisi remetékbõl alapított magyar pálos rendnek esküdött fel jóhiszemûen. Így azt tartja magáról, hogy bárhol és bárhogyan, bárki, bármit is intézkedett, határozott és rendelkezett, õ továbbra is ennek a pilisi remetékbõl alakult rendnek a tagja. „A kommunista rendszerben én a fogadalmaimat az Õsi, Boldog Özséb által 1250-ben alapított Pálos rendbe tettem le. Nem volt lehetõségem meggyõzõdni arról, hogy ez a Rend nem az Özséb által alapított Pálos rend. Létrejött az error invicibilis (legyõzhetetlen tévedés), az Egyházjog szerint az így létrejött cselekedet érvényes, tehát az én fogadalmam a Boldog Özséb által alapított õsi Pálos rendbe érvényes.”

Úgy tartotta, hogy „A magyarság kivételes helyzetben van, hiszen ritka, hogy saját szerzetesrendje legyen egy nemzetnek, amelyet a nyugati egyház jogrendszere szerint 1250-ben alapított Boldog Özséb a pilisszántói Hármas-barlangban… ez a rend az õsi suméroktól eredeztethetõ. Érdekes módon védõszentjüknek azt az egyiptomi Remete Szent Pált választották, aki idõben és térben egyaránt távol esett a középkori Magyarországtól. Remete Szent Pál Egyiptomban, Thébában remetéskedett a IV. században, kezdetben a keresztényüldözés miatt kellett rejtõzködnie.
A közelben van az a terület, amit – a mai szóhasználatban – a sumírok által lakottnak nevezünk. Szintén a közelben van a mai Örményország, ahol a világon elõször lett államvallás a kereszténység. Olyan véleményt is olvastam, hogy a magyar Szent Koronát is az örmények fõpapja tervezhette. Nincs messze Ephesus, ahol a zsinaton dogmaként kihirdették, hogy a boldogságos Szûz Mária Istennek anyja. Mindig is feltûnõnek találtam, hogy a középkori Magyarországon egy közel ezer évvel elõbb és több ezer kilométerrel távolabb élt remetét miért választanak védõszentté, hacsak nincs valami szorosabb, talán kevésbé ismert kapcsolat közöttük.
Elképzelhetõ, hogy a rend valójában sokkal régebbi, Boldog Özséb „csak” Róma számára tette elfogadhatóvá.”

Érdekes módon bármit is próbálok tenni, említi - az egykori rend érdekében, mindenhol akadályokba ütközöm. Négy éve kezdtem el Boldog Özséb sírjának feltárására az engedélyeket beszerezni. Ismeretes, hogy itt a Pilisben temették el. Négymillió forintot fizettem azért, hogy egy védõkerítést tegyenek a sír köré. Letiltották. Négy éve egy régésznõ elkezdte a feltárást. Heti tízezer forintot fizettem neki, de két éve nem készített el egyetlen sort sem a jelentésbõl. Az engedélyt a mai napig nem kaptam meg. Vajon miért félnek ennyire Boldog Özsébtõl? Vajon miért vagyunk ennyire hálátlanok a magyar a múlttal kapcsolatban.
A mostani tehát nem ugyanaz a rend. Mármint a jelenlegi, a lengyelországi, czestochowai központú. Ezt a véleményét már természetesen régebben is kifejtette.

A Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja a Vatikánban 2004. május 28-án kelt határozatával ugyanakkor kinyilvánította, hogy P. Árva Vince nem tagja a Pálos Rendnek, szerzetesi fogadalmai alól felmentette, a rendi ruhát nem használhatja és a Rend nevében nem nyilatkozhat, egyúttal a Székesfehérvári Egyházmegyébe inkardinálta (egyházmegyei papi szolgálatba helyezte).

Úgy is fogalmazhatnánk, Vince atya elásta a csatabárdot, vagy még triviálisabban: a pálos gyökerekrõl alkotott véleményével jól „belecsapott a lecsóba”.

Tehát, mint mondta: ez a rend, nem „az” a rend.

Miért?

Ahogyan a gyümölcsfa, ha egy új ággal beoltják, és a beültetett megfogan, és új termést terem, a gyümölcs ugyan a befogadó fának a gyümölcse lesz, de mégsem az. (Van úgy, hogy szilvafába körtefa oltványt helyeznek és ezek után, késõbb körte terem rajta.) A beültetett ág a befogadó fa gyökerein, törzsén kap életet adó nedveket, táplálékot, az új ágon termett gyümölcsben a befogadó fa gyümölcs ízeit, íz-harmóniáját meghatározó jellegzetességeket is találhatunk. Mármost a kérdés, hogy eredet szempontjából mi a fontosabb: a befogadó fa gyökere, törzse és a talaj, ahonnan a fa a táplálékot kapja? Vagy az ág, amellyel beoltották a fát?

Nem kell nagy ész, szükségképpen kertésznek sem kell lenni ahhoz, hogy

a gyümölcs eredetét vizsgálva az a másik fa a fontos, ahonnan az új ágat hozták. A beoltott, befogadó fa adja a helyi sajátosságokat, de a gyümölcs lényegét annak a fának sajátosságai határozzák meg, ahonnan az új ág jött. Mármost, ha feladványunkra ilyen egyszerû a megoldás, miért okoz gondot a lengyel Czentosthowába rend-„ágat” adományozó, a 700 évnél is régebbi önálló magyar Pálos rend vatikáni elfogadtatása? Jóllehet a dolog valóban bonyolultabb annál, mintsem, hogy kertész-módon elintézzék. De nem is kell több ész, vagy jó szándék hozzá.

Legfeljebb egyházpolitikai-taktikai kanyar, ami itthonról indulhatna, és amely semmiféle formában nem akar elindulni…

Árva Vince atya levele a pápának.

Igen Tisztelt Szentatyám! Tájékoztatom Önt, hogy a magyar Pálos rend alapítójának, Özséb kanonok, oltárra emeléséhez szükséges anyagot 22 évi munkával összegyûjtöttem és Lékai László néhai bíboros prímás, esztergomi érsek úr által reám ruházott posztulátori feladatomat teljesítettem. Mivel õ nem érhette meg, hogy a honi katolicizmus által boldognak mondatott Özséb kanonizált szent legyen, ezért idén, február 8-án kelt levelemben kéréssel fordultam a Püspöki Konferencia tagjaihoz, hogy aktorként képviseljék Lékai László érsek úr akaratát. Elõadom, hogy a Szentté Avatási Kongregációban végzett római tanulmányaim során 1985-ben világossá vált elõttem hogy a ma is mûködõ lengyel Pálos rend nem azonos az Özséb által alapított renddel, még ha szellemi gyökereik közösek is. VI. Pius pápa - Szaniszló Ágoston lengyel király kérésére kiadott - 1784. december 3-án kelt »Apostolicae Sedis auctoritas« kezdetû brévéjével ugyanis leválasztotta a lengyel tartományt a magyar központú rendrõl. Ezen felismerés késztetett arra. hogy minden erõmmel törekedjek az õsi rend mûködésének újbóli megindítására. E cél vezérelte Özséb kanonok szentté avatási eljárásában tevékenységemet. Elõzményként elõadom továbbá, hogy az 1960-as években közremûködtem abban, hogy hazámban fennmaradjon a pálos szellemiség, a hatósági tiltások ellenére szerveztem az illegális magyar Pálos rendet. 1990 után irányításommal beindítottuk Budapesten, a Gellért-hegyen a pálos szikla templomot. A Pilis hegységben. Pilisszántón archeológiai feltárásokat végeztem Özséb atya valószínûsíthetõ sírja környezetében. Kérem Õszentségét, adja áldását Özséb kanonokra, Mária országa egyetlen magyar szerzetes rendjének alapítójára, azért, hogy keresztény nemeztünk megmaradását biztosítsa, s ezáltal erõsítse az európai népek békés együttélését a keresztény értékek szerint. Isten áldását kérem Õszentségére. Mindhalálig hû híve Árva Vince atya 2008. február 18.

És alig egy esztendõ múlva immár a temetésére készülünk, amely holnap, 2009. január 5-én a székesfehérvári Szentháromság (Hosszú) temetõ papi sírkertjében (a temetõ a 811-es Bicske-Tatabánya út mellett) lesz. Szentmise: aznap, (hétfõn) 10 óra, a székesfehérvári Szeminárium templomban (8000 Székesfehérvár, Petofi S. u. 2.)
Akárcsak neve: árva, elhagyott és sebezhetõ volt. De helye immár mindörökre a valódi, az árván maradt, õsi, magyar pálos-rend égi helytartói között van.

2009. január 4. Wéber Tünde

(Forrás: - Európai Idõ /2007/2. szám – Stoffán György, - Polgárinfo (2008. február. 20.). "Dobogó" címû újság 2003. MR. Elhangzott: 2005. szeptember 4-én, Bunyevác Zsuzsa interjúja)