Egy blöff és más semmi?

Egy blöff és más semmi?

Ez az egész Máv-sztori az ígért 250 ezres kifizetendõ pénzrõl követelésrõl: egy vicc. Pontosabban vicc lehetne, ha nem zsebünkre, életünk lehetõségére, a vasúti tömegközlekedés megkurtítására menne a „játék”.

De hát: kik játszanak?

Játszik a vasúti vezetés (már ami játéktér megmaradt a játékhoz számára) mert úgy tesz, mintha a mostani és az ezt megelõzõ sztrájk voltaképpen nem egy szabotázs-sorozat része, Btk-ba tartozó ügy lenne.

Játszanak a vasutasok, mert úgy viselkednek, mintha valóban elhinnék: elõbb-utóbb megkapják kopoltyúnként a 25o ezret.

Játszik a VDSZSZ, mert ez a sztrájk, és amit már hosszú ideje mûvelnek, az ezt megelõzõ játékok, csupán: blöff. Ellenzékként viselkednek, pedig a kormány szekerét tolják. Köztudott, hogy kormányzati szintû szándék van abban, hogy a belsõ, hazai személyszállítást legkisebbre zsugorítsák. Erõs a gyanú, hogy ez a mostani vasút nélküliségi sztrájk is azt hivatott bizonyítani: lám-lám nincs is olyan nagy szükség a több-megállós vonatközlekedésre! Hovatovább megérjük, hogy a vasúti személyszállító szerelvények magyarországi megállás nélkül suhannak át az országon!
A VDSZSZ-es vezetés és fõembere is nagyon jól tudja: a vasúti személyszállítás közfeladat, így annak állapota, mûködése az állam anyagi felelõssége is. A MÁV-os „eltûnt pénzek nyomában” témakör, regénytrilógiába való sztori halmaz. De ebbõl még nem lesz mindenki megelégedésére szolgáló vasúti közlekedés. És nem lesz a vasutasokat kielégítõ, munkájukat értéken megilletõ bér.

De hát doktor Libi-Kóka a „Cargó” eladásából pénzt ígért a vasutasoknak a szakszervezetekkel történt megállapodással! Ez persze hihetõ. Már csak azért is, mert akkor ez az ígéret jó sakkhúzásnak bizonyult. Mert nem akkor sztrájkoltak, amikor az, az eladás szempontjából kínos lett volna, hanem az ügylet után. Így most az ígért pénz a veszett fejsze nyele.

Amikor írásbeli szerzõdéseket is letojnak, akkor ennek még kevesebb jelentõsége van! És a folyamatban lévõ, elsumákolt ügy a Máv-Cargo-kótyavetye csaknem 2 milliárdos "sikerdíja"? Kinek a „személyhez kötõdõ” Bt-je tüntette el? A MÁV Cargo részvényeinek megvásárlásához nyújtott szolgáltatásokért 7,1 millió eurót kap(na), vagy már megkapta(?) egy Geuronet Bt. nevû magyar cég.( A FORMAT osztrák gazdasági lap témához kapcsolódó cikke alapján). A majd kétmilliárdos summára a hazai bt. egy 2007. júniusi keltezésû megbízási szerzõdés alapján tarthat igényt, a kontraktust Gustav Poschalko, az osztrák Rail Cargo Austria elnökségi tagja szignálta. A MÁV Zrt. kommunikáció korábban azt közölte az MTI érdeklõdésére, hogy nem ismerik a Geuronet Bt.-t. Rácz Gábor, a MÁV Cargo kommunikációs igazgatója ugyancsak korábban azt mondta a távirati irodának, hogy a MÁV Cargo semmilyen kapcsolatban nincs és nem is volt a Geuronet Bt.-vel.

Nos, ez a pénz nem hiányzik senkinek? Ennek az ügynek a kivizsgálása nincs a sztrájk-követelésben? Vagy a „lopni” ige már olyannyira beleivódott a közbeszéd és közfelfogás napi gyakorlatába, hogy teljesen természetesnek vesszük?
Ám térjünk vissza az aktuális témánkhoz, a sztrájkhoz. Ma már hiába emlékeztetnek a kókai ígéretre, hiszen ígért már ez a vállvonogató puma-zsonglõr nagyobbat is. Ráadásul már régóta elhordta a közlekedés élérõl az irháját. Ki felelõs azért, amit mondott? Kizárólag egyes-egyedül õ maga.

Ezért milliárdos vagyonából kellene ígéretének legalább egy részét állnia! Jobban tenné a VDSZSZ, ha ebben az irányban és nem Szent Karácsonyt megtartani óhajtó és utazni kívánó 75 százalékban keresztény, katolikus magyar kisember ellen nyomulna és tenné lehetetlenné a társadalom szegény rétegét. Azok ellen, akiknek nincs gépkocsijuk: nyugdíjasok, öregek, betegek, vagy tanuló diákok, akik a vizsgaidõszakban is haza szeretnének jutni a szüleikhez Szentestére.

Úgy tûnik, ez a tény nem zavarja a gyökereiben libikóka-kötõdésû vasúti sztrájkot irányító szakszervezetet. Egy napi tudósításban látható volt Gaskó, amint egy újabb sikertelen (nahát, ki hitte volna?) vasút-szakszervezet közötti „játékvonatozási egyeztetés” után beszállt a kocsijába. Hát kérem, elhihetik, hogy nem az Ecseri-tér mellett vásárolt használt szekér volt az! Sajátja, vagy akár az általa képviselt szervezeté, nem kispénzûek által használandó verda, az biztos. Csak néztek utána, akik ott álltak, amikor elsuhant…

Ez jellemzi az egész kormányzást hat éve, az utánam a vízözön politikája! Amiben sikeresek: elérték, hogy sok jó szándékú ember gyûlöli egymást, különbözõ társadalmi csoportokat ugrasztottak és ugrasztanak folyamatosan egymás ellen. Kár, hogy ebben az említett szakszervezet ehhez – partner. Még akkor is, amikor most éppen azt igyekszik bizonyítani: vállvetve ott volt az egészségügy anomáliák elleni tiltakozás mellett. Azért nem teljesíti követelésüket Gyurcsány!

Nos, ha másért nem, ezért a kijelentéséért tudni lehetne, hogy miféle nyilatkozóval van dolgunk! Gyurcsány „érdekmester” ugyanis nem foglalkozik lelki ügyekkel. Egyszerûen tudja, hogy mi az érdeke. Ez pedig nyilvánvalóan az, hogy maradjon úgy, ahogyan van a dolog.

És még valamit: az idei, március 5.-i népszavazás és tiltakozás olyan elementáris és erõs volt, hogy a VDSZSZ részvétele nem sokat lendített pro, vagy kontra dolgon.

Mi lesz most?

Úgy is felfogható az egész, hogy megvan Magyarország MÁV, Malév,vidéki posták, iskolák, tanárok, mezõgazdasági termelõk, állattartók, egészségügy szakdolgozók: orvosok, ápolók nélkül? Apránként, lassan eltûnik az ország!
Ott vagyunk még a világtérképen? Vagy, ha igen, már az is csak a „blöff” kategóriába tartozik?

Most, december 22-én, délelõtt 9-kor, amikor e sorokat írom, még nincs hír a sztrájk lefújásáról. Holott, ha most ebben a percben leállítanák, már akkor is csak 23-án dél felé lehetne normális vasúti közlekedés. Ugyanakkor már több utazni vágyó utas fúj-ol amikor az illetõ szakszervezet nevét meghallja.

Fogy az erkölcsi tõke, pénz pedig az ablakban, azaz: sehol. Ideje lenne reálisabb célokért küzdeni, van elég! Ideje észhez térni.

Wéber Tünde