Tisztelt Télapó- és Hanuka-ügyi Központ!

Tisztelt Télapó- és Hanuka-ügyi Központ!

Értem én, hogy a Világ és benne Magyarország a változások korában van, nagyon-nagyon sokat változik, de: ha van lehetõség erre, azért ezt a változást ne erõltessük. Megmondom nyíltan, nekem mindegy, hogy, teli zsákkal, teljes fényáradatban lopakodik-e a sztaniolba csomagolt Csoki-Télapó a hanuka ünnepén vagy sem, és ha Télapó mezbe öltözött hanukázók vigadoznak, mondjuk a Vigadó elõtt. Ideológiai meggyõzõdésemen az sem változtat, ha ebben a témában rendez az édességipar vetélkedõt. Annak sem vagyok ellensége, ha a vetélkedõ gyõztesének a „Klezmer” húzza el a nótáját, feltéve, ha ezt nem a Hõsök terén teszik.

Meggyõzõdésem, hogy a mai helyzetben, az emelkedõ elvárások szintjén elvárható egy kis megértés.

Az elmélet síkjáról, a gyakorlat szintjén vizsgálva az ügyet, utána néztem a Télapó, a Mikulás, a Hanuka és a Karácsony ügyének, eredetének és megállapítottam: mindegyik tele van ünnepi és felemelõ jegyekkel. Mindegyiket valamilyen formán kimondva, kimondatlanul az egymás iránti megértést, a szeretetet is jellemzi.

Szilárd meggyõzõdésem, hogy Önök, ott a Télapó- és Hanuka-ügyi központban is így gondolják, de valami véletlen félreértés folytán, elkerülte a figyelmüket az a tény, hogy idén, a december 22-én kezdõdõ és nyolc napig tartó hanuka ünnepet, amelynek során naponta egy-egy gyertyát gyújtanak meg, hazánk kiemelt, történelmi múltját szimbolizáló helyén, a Hõsök terén tartják meg.

(Az említett ünnep eredete a bibliai idõkbõl származik, amikor a görög IV. Antiokhosz Szeleukosz betiltotta a zsidó hagyományokat. A jeruzsálemi templomot kiközösítették, és a görög isteneknek állítottak fel szobrokat. Forradalom tört ki, melyben a makkabeusok (az ortodox zsidó hagyományokat követõk) visszafoglalták a templomot. Meg szerették volna ismét szentelni, ennek azonban legfontosabb tartozéka a fogyóban lévõ olajjal megtöltött örökmécses volt. Ez a kevéske olaj azonban a történet szerint kitartott nyolc napig, míg az új, szent olaj elkészült. Mindennek emlékére tartják a hanukát.)

„A hithû zsidók kerülik a keresztény ünnepet, a karácsonyt. Õk december 22-étõl nyolc napon át hanukát tartanak, melyen a gyerekek ajándékokat is kapnak. A buddhisták sem ünneplik a karácsonyt, és ennek megfelelõ ünnepük sincs december végén.

Nem csak a Mikulásokban, Hálaadásban és Fagyapókban van különbség a világon, ha a Karácsony ünneplését nézzük. Izraelben egészen másképp zajlik a december, mint nálunk. Nem állítanak karácsonyfát, nincs náluk vásárlási láz és nincsenek a nálunk mára megszokott karácsonyi díszek és fények.”

Az 1932-tõl Hõsök tereként nevezett városrész nekünk, magyaroknak (a Zala György szobrász és Schickedanz Albert építészek által létrehozott millenniumi emlékmûvel, az ismeretlen katona sírjával, a hõsök országos emlékkövével) történelmi szent emlékhelyünk, ilyenformán szinte: nyitott történelmi templomunk. Eredetileg kilenc magyar király és 5 Habsburg uralkodó szobra volt itt, amelyet 1905 és 1911 között helyeztek el, és amelybõl a Habsburg uralkodók szobrai helyett, 1945 után, az akkori politikai felfogásnak megfelelõen Bocskai István, Bethlen Gábor, Thoköly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobrait helyezték el.

Érdemes még megemlíteni, hogy a tanácsköztársasági vörös terror idején 1919 május1-én az egészet vörös drapériával vonták be, a tér közepén lévõ Gábriel arkangyal szobrát átalakították, és elé Marx 7 méteres gipszbõl öntött alakját helyezték el! Ez utóbbi események nekünk, magyaroknak legalább annyira fájdalmas és iszonyatos volt, mint az említett történelmi, jeruzsálemi templom meggyalázása.

Bárhogyan és bármerrõl is nézem a dolgot és az eseményeket a görög IV. Antiokhosz Szeleukosz és az említettek szobrai között hasonlóságot nem találok. Az pedig, hogy õ maga lenne itt kõbe faragva, bármilyen szimbólum, vagy átvitt értelem jegyében – lehetetlen és ellenõrizhetõ. A jeruzsálemi templom maradványaiból, annak legkisebb darabkájából sincs itt e téren semmi.

Így nem látok semmilyen indokot arra, hogy az általam tisztelt hanuka ünnepet (bár jómagam a szent karácsony ünnepének megtartását követem, miként az ország lakóinak csaknem 80 százaléka is) az említett Hõsök terén lenne kívánatos megtartani.

Ezzel ugyanis ugyanazon hibát követnék el, mint IV. Antiokhosz Szeleukosz. Az ország polgárainak többsége ünnepét az ország nyitott történelmi temploma helyszínén a hazai kisebbség ünnepeként ülnék meg.

Úgy vélem, hogy a fentiek meggyõzték Önöket, Tisztelt Télapó- és Hanuka-ügyi Központ arról, hogy ebbéli szándékukat az ünnep megtartására vonatkozóan visszavonják, helyette megígérhetem hazánk fiai, lányai nevében - ez a legkevesebb –, hogy a Dohány utcai zsinagóga (illetve az Izraelbe látogató turistáink pedig) a Salamon temploma megmaradt darabja, a jeruzsálemi siratófal elõtt nem tartanak karácsony ünnepet és az ezekhez hasonló szent helyek elõtt is nyugton maradunk.

Wéber Tünde