Irgalmatlan lassúsági Világcsúcs a magyar egészségügyben!

Irgalmatlan lassúsági Világcsúcs a magyar egészségügyben!

15o méter/óra, azaz másfél tized kilométeres sebességgel ért át mentõs és orvosi segítséggel egy infarktusos beteg ugyanazon egészségügyi létesítmény egyik osztályáról a másikra. Ennyi idõ alatt két kísérõvel megtámogatva, vagy azok nélkül, netán a fal mellett tapogatózva (morbid ötlet: hason csúszva), elõbb oda érkezhetett volna. Még belegondolni is iszonyú, ha éppen a kardiológia bejárata elõtt éri el rosszullét!

Akkor csak egy közeli folyosón, vagy netán az ajtó elõtt kellett volna még ennél többet is várakoznia. (Amelyre nem is olyan régen egyik megyei kórházunkban volt példa.) De ami még ennél is borzasztóbb, ebben az egész lehetetlenségi ügyben - a közszolgálati híradások nyilatkozata szerint - senki sem hibázott!

Dehogynem!

Rosszul tette a beteg, hogy éppen itt lett rosszul, még nagyobb hiba: éppen az egyik hazai egészségügyi intézményünkben kapott infarktust. Ha elõtte sürgõsen külföldre utazik és ott a határ túloldalán valamelyik legközelebbi kórház kapuján kopogtat, talán gyorsabban megússza a dolgot.

Két óra alatt ugyanis valamelyik nemzetközi intercity a határon túlra repíti, feltéve, ha a MÁV vonalak egyikén a szerelvényt hátulról össze nem töri egy személyvonat. De hagyjuk a feltételezéseket, ami megtörtént, megtörtént.

„Több, mint két óra telt el a riasztás után, mire a mentõk a Budai Irgalmas rendi Kórház ortopédiai osztályáról a pár háztömbbel arrébb lévõ kardiológiára szállítottak egy infarktusos betegeket” - számolt be az esetrõl, a pénteki (2008. november 28.-i) Magyar Nemzet.

Van más híradás is: „A háziorvosok 62 százaléka nem kért infarktusos betegéhez
rohamkocsit, 30 százalékuk nem várta meg a kiérkezõ autót, többségük
nem készít EKG-t és nem adja be a szükséges orvosságot a páciensnek.”

„6-8 ezer szakképzett ápoló hiányzik az egészségügyi intézményekbõl, és
ha befagyasztják a közalkalmazotti béreket, illetve megszûnik a 13.
havi fizetés. Ez a szám csak tovább nõhet, mondta Balogh Zoltán, a
Magyar Egészségügyi Szakdolgozó Kamara (MESZK) elnöke a testület keddi
fõvárosi konferenciájának szünetében.”

Az ember szóhoz sem jut, mert íme, ebben az elöregedõ kevés születésszámú országban, ahol minden megszületett gyermekre úgy kellene vigyázni, mint a szemünk fényére a következõ helyzetet állítják elénk a híradások: Az elmúlt évekhez képest Magyarországon várhatóan romlanak a koraszülöttek túlélési esélyei - mondta az InfoRádiónak a Semmelweis Egyetem rektora. Tulassay Tivadar hozzátette: olyan súlyos szakápolói és helyenként orvoshiány tapasztalható a koraszülöttek intenzív ellátásában, hogy az ÁNTSZ is a minimumfeltételek hiányát állapította meg számos intézményben.

Visszatérve eredeti híranyagunkhoz az irgalmatlan lassúsági guiness rekordhoz, az említett helyzetet, mondjuk úgy hetven-nyolcvan esztendõ elõtti idõkben képzelem el. A tudomány, a technika fejlõdése szempontjából ez persze nehéz, hiszen a gyógyítás korszerûsítésének iszonyú sebességû fejlõdését, fontosabb állomásait szakcikkek könyvtárakat megtöltõ adataival lehetne végigpásztázni. Testünk motorja, a szívünk megmentésére szakosodott kardiológiai kutatások, gyógyszerek, eszközök, terápia és kezelés megannyi lehetõség, hogy az ember épségben átvészelje, és nem utolsó sorban megelõzze a szívinfarktust és a keringési betegségek valamelyikét.

Ezzel együtt, mégis megkísérlem az említett, hetven-nyolcvan esztendõvel ezelõtti idõszakba építeni az esetet, oda, ahol az irgalmasok kórházában az apácák virrasztanak a beteg mellett és meghallják a ziháló lélegzetvételt, a sápadt verejtékezõ, kínlódó beteg azonnali segítségére sietnek. Még nincs katéteres vizsgálat, még nincs térbeli színes ultrahang készülék, és a testet keresztül-kasul átböngészõ IC és MRI, de van orvos, és 1816 óta van sztetoszkóp és ezekben a gyógyításra alkalmas emberekben nemcsak tudás, hanem irgalom van, és szív. Maguk viszik át egy mások részlegbe, kórterembe, ahol az éppen erre szakosodott orvosok ápoló-apácák szerzetes nõvérek veszik gondjaikba.

Ahol nem adatlapok, teljesítmény normatívák jellemzik az embert. És, ahol, ha elérkezett az utolsó óra, nem az irgalmatlan és hideg drótok, ketyegõ villódzó készülékek búcsúztatják a halhatatlan emberi lélek e földi állomásának végét, hanem emberi kéz fogja a haldokló ember kezét.

Wéber Tünde