(L)EHETETLENSÉGEK

(Tájékoztató katasztrófa turistáknak a magyar abszurdokon)

A megtörtént hazai eseteket vizsgáló esett-tanulmányok szerint, nem is olyan régen megesett, hogy a nemzet két menüpont között dönthetett a jövõrõl:

A./ menü: zöldségkrémleves, burgonyás metélt

B./ menü: zöldségleves, krumplistészta

Kampányidõszakban a fogadkozások, ígérgetések közepette olykor a hatalom a dübörgõ gazdaság ütemére, a pulpitusra sétált és a séf ajánlataként, még füstölt csülökkel teli babgulyásra is ígéretet tett.

Az eredmény várható volt, miként a taktika és a stratégia: a hatalom ismételt gyõzelme után kiszivárgott, hogy az ígéret elszivárgott. A vezetés krémje élén álló séf kimondta a sokak szerint elõre várható zöldséget: a krémleves és a tészta világpiaci ára növekedése, és az eddigi menükre szánt túlköltekezés miatt az A./ menüszolgáltatás bizonytalan ideig szünetel. A nemzet megtudta, hogy a füstölt csülök és a bab már az ígéretek elõtt kilábalt a babgulyásból. Ezek után pedig szabad az út, mondta a séf: a nemzet kilábalhat innen a Kárpát-medencébõl. A nemzet meghökkent.

Hová menjenek és miért?

Ezt kérdezte akkor a zöldséglevest és krumplistésztát ígérõ ellenzék is, mert nagyon nem tetszett neki az ügy, megcsóválta a fejét és tiltakozásként kis fehér szalagot tûzött zakója hajtókájára.

Nem sokkal ez után a hatalom kimutatta foga fehérét, elõvette vörös nyakkendõjét, az ötlövetû vörös szegfût, és gumilövedékkel lövetett a nemzeti ünnepen a nemzetbe. Kilõtte a nemzet szemét, összerugdosta, veséjét, nemzeti zászlaját, papját. A nemzet elborzadt. A nemzet házát és a nemzetet rácsokkal körülvett ketrecekbe terelték.

Az ellenzék az euroPR szakemberek elõtt többször elmondta, hogy a rugdosás, lövés, körberácsozás mennyire nem tesz jót a nemzet fizikai és lelki egészségének.

Az euroPR szakemberek igen-igen bólogattak.

Alig telt el egy-két év és a hatalom, régi elõdei gyakorlatára támaszkodva, úgy szüntette mag a falu és város közötti különbséget, hogy elõbb a kicsi falvakat, majd a nagyobbakat törvényekkel, jogszabályokkal ledózerolta. Majd a lepusztultság és a városok közötti különbséget az elõbbiek mintájára kölcsönök felvételével, további teljes eladóztatással szüntette meg. Elárulta, hogy ami a föld alatt van, legyen az gáz, kõolaj, bármi: kiárusítja. Akinek nem tetszik, menjen a föld alá.

A nemzet meghökkent.

Hogyan menjek a föld alá, és miért?

Ekkor a hatalom tervbe vette, hogy nincs többé hurka, ingyen ebéd, hurkot köt a nemzet nyakára. Megásatja vele saját sírját, abba fekteti, majd kényszeríti arra, hogy a nemzet a földet maga fölé halmozza.

Az ellenzék a tervet megismerve, nem volt rest, öltönyben, immár kissé õszülõ halántékkal kiállt a hazai és külföldi euroPR közönség elé és azt mondta, ez a terv (más szóval) költségvetés, ha megvalósul borzasztó lesz a nemzet számára. És azt is elmondta, hogy ilyesmit a mûvelt Európában nem csinálnak. A gyilkosság káros az egészségre a nemzetgyilkosság pedig különösen az, arról nem is szólva, hogy veszélyezteti nemzeti egészségtervet.

Most mi lesz, kérdezi a nemzet önmagától, de a kérdésre még mindig nem érkezett válasz.

Wéber Tünde