Hallották? Nemsokára Tót ágast állunk!

Hallották? Nemsokára Tót ágast állunk!

Nemsokára megváltozik a rend-rendelet, életbe lép az új hancúrozási tényezõ, és

hatályát veszíti a régi csintalansági szabályozó. Ne lássam soha többé Gyurcsány Ferencet a miniszterelnöki székben, ha nem igaz, amit az alábbiakban elmondok!

A fordulat célja a felfordulás kiküszöbölése, minekutána nemsokára Tót ágast állunk. Félnek (ha vannak, ha nincsenek is) a félfasiszták, és kevésbé randalíroznak majd a közös határon a radikálisok, és hogy ezek kik is valójában, azt a rendészeti rendelésen, szerdánként, egy helyen (csak tán nem Szerdahelyen?) megtudjuk. A plafonon sétáló lakosság soraiból egyelõre megalakul a plafon platform.

A rendetlenkedõ rendjelet kap, a rendes pedig egy korty víz után kapkod.

Majd elfelejtettem! Ez a kis ország nem bír el két õrültek házát, ezért már jó elõre feloszlatták a „Lipót”-ot, hiszen a Kossuth (tótul: Kosuty)-téren ez még nem történt meg. Az is szóbeszéd tárgya, hogy a képviselõk a kormány, és a fjordított törvényhozás még egy pihentetõ csereüdülésre sem utazik el egy kis hétvégi kiruccanásra Norvégiába, egyhamar tehát nem lesz Oslóban.

És azt tudják-e, hogy nemsokára megszûnik az eddigi vízszintes? Ezek után ezt az 1992-ben a szlovák oldalra elterelt Duna vízhez, pontosabban: a 2012-ben elterelendõ Balaton vizéhez mérik, amelynek déli partvonala lesz Szlovákia leges-legdélibb határa. Persze ez sem végleges, mert még nem tudni, északi barátaink igényt tartanak-e a Pannóniára, a Dunántúlra, a Dráva folyó vonaláig.

És, hogy milyen lesz a függõleges?

Attól függ.

Háromszor is tilos lesz, ami eddig lehetõség, sõt, alkotmányos jog volt.

Mint említettem, 2012-tõl a Balatont a déli határmódosítás és a határátlépés szigorítás miatt, a rendészetileg kijelölt radikális, fasiszta, irredenta, nacionalista elemek csak képeslapról nézhetik meg, ha lesz képük hozzá. Megszûnik a bal és a jobb, nem lesz nemzeti, csak nem-nemzeti, a szervezett kormány ellenes tüntetések helyett megkezdõdnek a szervezett utcai büntetések, az állami büntetõk kivonulnak az utcára. A kitüntetéseket a legjobb büntetõk kapják. Majd’ leesett az állam, amikor fél füllel meghallottam, hogy az állam polgárainak ügyintézését ezek után a menekültügyi hivatal végzi.

Majd elfelejtettem: megszûnik a Magyar Gárda.

Két gárdát ugyanis ez a két kis baráti ország nem képes eltartani. Északi szomszédainknál a 2007. éve óta életbe lépett a Hlinka törvényt a magyar párt kivételével az egész pozsonyi törvényhozás elfogadta. Jól értesült körök már a Hlinka Gárdát is látni vélik (a második világháborút megelõzõ idõszakban alakult félkatonai szervezetet), meglehet, az egész csak vaklárma, még csak a történelemkönyvek lapjain menetelnek? De elég belõlük ennyi is. Addig is a Dušan Jarjabek és Mojmír Mamojka nevéhez fûzõdõ törvénymódosítási javaslat a (nacionalista, magyar és idegengyûlölõ Szlovák Nemzeti Párt atyjáról elnevezett) Hlinka rend újbóli odaítélésével számol.

Ezt a rendjelet azok a személyek kapnák, akik sokat tettek az ország függetlenné válásáért. "Én vagyok a szlovák Hitler. Olyan rendet csinálok itt, mint Hitler Németországban." Ezt mondta azokban az ominózus idõkben, hiteles források szerint a nevezett, kinek szobra megtalálható ma, a szlovák parlament elõcsarnokában, Pozsonyban. (Hajdani magyar, 300 esztendõn át, magyar fõváros és koronázó város.

Ahol ma, magyarul nem mesélhet a régvolt magyar történelemrõl, az oda látogató magyar diákoknak a magyar történelemtanár.)

És, hogy mi, ezek után mit tehetünk?

Uzsonna helyett szlovákul hozsannázunk.

Azokat ugyanis, akik valaha, mostani országuk, Tót ország területén jártak, szlováknak tekintik. (Marcus Aurelius római császár például a Garam partján írta meg az „Elmélkedések” címû sztoikus mûvét, a germánok elleni hadakozás közben „Ezt a szlovák és a világirodalom egyik legrégebbi mûvét.” Szerintük. És persze görögül írta, mert akkor még nem létezett a szlovák nyelvtörvény.)

Így lett több, mint tízezer õsmagyar családnév és földrajzi név is szlovák. (Wesselényibõl: Franyó, Csákból: Cak stb) A magyar várak és az abban lévõ kincsek is mind, mind a szlovák kultúra bizonyítékai… Ám, ha a magyarok annyira elnyomták hajdan õket, hogyan tudtak ilyen mesés, gazdag kulturális kincset létrehozni?!

Mondom: Tót-ágast állunk, hiszen még az úgynevezett nemzeti oldalhoz kötõdõ naplapunk is „Tény, hogy a királyhelmeci egyenruhás felvonulás és a dunaszerdahelyi brutális rendõrattakot követõ szlovákellenes magyarországi megnyilvánulások pillanatok alatt eljátszották erkölcsi elõnyünket…” – így publikálja a közeli múlt eseményeit.

Sebaj!

Nemsokára (vagy az után?), amikor az „ötpárti” = „egypárti” nyilatkozatban elpanaszolják, és feltehetõen kifogásolják, vagy egy kissé feltételezik, elfogadják, megelõzik és elkendõzik, megígérik és utasítják, és fõként megértik és elnézik, megnézik, és majd elintézik azt, ami megtörtént és meglehet, hogy meg sem történt… Majd akkor rendezõdnek a sorok és a sorsok.

Eddigi ügyeinket tisztázzuk. Az elsejét is. Mint a hónap elsõ napja felelõs a holnapokért, a tegnapokért és a jó napotokért.

Hallották? Olvasták?

Szerintem, már ma is éppen eléggé Tót ágast állunk.

És, hogy mindez kinek, kiknek tetszik? Nemsokára ezt is megtudjuk.

Wéber Tünde