Liberális kecskére bízzák a gazdasági káposztát?

Liberális kecskére bízzák a gazdasági káposztát?

Bár a liberálisok már egyszer, sõt: többször leszerepeltek a gazdasági ügyek vezetésével (az egészségüggyel is), most arról pusmognak, hogy e madaras pártból röppen, vagy Pannon Pumás módra szökken fel valaki e tárca élére. Nekem már van is ebbõl a kompániából egy jelöltem, sõt: kettõ. Az egyiket, ha valóban elnyeri a posztot, irigyelni fogja egész Európa, a másik ugyan többszörösen hulló Csillag, de így is megér egy hamis váltót, vagy 2000 darab roncstelepre eladott MÁV tehervagont. Persze a tét is nagy, érthetõ: a 2009-es költségvetés szavazás sem csip-csup ügy, megvan az ára annak is.
Miközben TGM az SZDSZ alapító tagja (a pártból való 2000-ben történt távozása óta, az örök nem visszatérõ) a magyar gazdaságról nyilatkozott a „Legolvasottabb”-nak. És kimondta, azt a sok mindent, mégpedig egy szóban tömörítve, amit (az IMF szerzõdést kivéve) mindenki tud: kampec!
Mármint az eddigi „megszorítósdi”, amirõl számára kiderült: nem az igazi módszer.
Mondott mást is:
„Ha az uralkodó elit olvasna például nyugati lapokat, akkor tudnák, hogy annak, amit képviselnek, már rég vége (…) rövid távú megoldást az jelentene, ha állami ellenõrzés alá vennék a bankokat, a biztosítókat, a magán-nyugdíjpénztárakat, az energiaszolgáltatókat; drasztikus kamatcsökkentésre szánnák el magukat; eltekintenének a megszorításoktól, és növelnék a reálbéreket meg a fizetõképes keresletet.”
Levegõ után kapkodva rémlettek fel bennem az 1990-es, az éppen csak megalakuló Antall-kormányt buktatni óhajtó „benzinblokádisták”. Elõbb harcos antikommunisták, késõbb harcos antiszemitizmus kutatók, majd a Bokros megszorító csomagját harcosan támogató kommunista kormánytársak. (Az akkor még a párt tagjaként munkálkodó TGM elvtárssal együtt.) Akkor miért nem állt fel és mondta filozofikus bölcs, elõrelátó intelmeit? Csak most, éppen most, a szigorúan titkos IMF-megállapodás kapujában? Íme:
„Magyarország: sziget. Mindenütt a világban, más irányban mennek, csak nálunk követik az IMF adta irányt. Miközben az IMF minden országot, amelybe betette a lábát, tönkretett. A megoldás a kereslet serkentése lenne, éppen hogy nem a reáljövedelmek csökkentése. TGM szerint az IMF béklyója az országot tovább fogja lökni a válságba. Magyarországon is a válság oka, mint világszerte: a reáljövedelmek alacsonyak voltak, emiatt visszaszorult a fizetõképes kereslet, a csõd elodázása végett pedig a kettõ közötti szakadékot hitelekkel tömték be, a "föltörekvõ piacok."
Jóllehet, idén júniusban, amikor Fodor Gábor elnök visszahívta pártba, azt válaszolta, megtisztelõ a kérés, de azért nem lép vissza, mert nem liberális.
Mért, kérdezhetnénk – az SZDSZ ízig-vérig az?
Nos, itt tartunk. Egy volt pártalapító tag nem lapított, megmondta: ami volt nem érvényes, annyit ér, mint hámozott lufi, vagy még annyit sem. Kész – kampec.
Ezért szorítottak minket ezzel a neoliberális gazdasági mesével immár 4 + 6 esztendõn át?
És most mi lesz, ha megint liberális gazdasági vezetõ dönt az ügyekrõl. Elõször megszorít, majd kienged. Mi ez? Értem én, azaz miért is érteném, hiszen a valóság sarokszámai titkosak, mint az IMF szerzõdés… Valamit tudhat ez a TGM a liberális kecskérõl, meg a gazdasági káposztáról, csak valami ok miatt nem mondja el a teljes igazságot.
Wéber Tünde