70 esztendõs a Bécsi szelet, a kis idõre visszaszerzett Felvidék

70. esztendõs a „Bécsi szelet”, a kis idõre visszaszerzett Felvidék
Egy kiszakított darab a trianoni gazságból: 70 esztendõs a „Bécsi szelet”, a kis idõre visszaszerzett Felvidék. (Csak tán nem ennek az „elõjátéka”, elõre megtervezett dramaturgiája volt a tegnapi dunaszerdahelyi magyarverés?)
Az „elsõ bécsi döntés”-ként ismert határozat Csehszlovákia és Magyarország között, a trianoni igazságtalan területrablást volt hivatott rendezni. A kiigazított térképre nézve voltaképpen az országot valóban egy északról átölelõ sávról, szeletrõl van szó. Errõl a határról szokták mondani, hogy a történelem elsõ határa, melyet néprajzi elvek alapján vontak meg. A bécsi döntéssel - még az akkori hivatalos csehszlovák adatok szerint is - visszacsatolt terület túlnyomórészt magyarlakta volt.
A döntést megelõzõen a magyar-csehszlovák tárgyalások a visszacsatolásról 1938. október 8-án kezdõdtek Komáromban, de 13-án megszakadtak. A magyar kormány ezután kérte a döntõbíráskodást, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az etnikai revíziót. Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11 927 négyzetkilométernyi területet adott vissza, ahol a 869 299 lakos 86,5 százaléka volt magyar és csak 9,8 százaléka szlovák (az új határokon túl 67 ezer magyar maradt). A visszaítélt területekre 1938. november 5-10. között vonult be a magyar honvédség, Horthy kormányzó Komáromba és Kassára látogatott el. Az utólagos kiigazításokkal a terület 12 012 négyzetkilométerre nõtt, a visszacsatolást az 1938:XXXIV. törvény szentesítette.
El sem telt fél esztendõ, 1939. március 14-én a Harmadik Birodalom hathatós támogatásával és felügyeletével Jozef Tiso katolikus lelkész, a Szlovák Néppárt elnöke „kikiáltotta” az önálló Szlovákiát. Az egykori szlovákiai magyar kisebbség társadalmi és politikai fejlõdése így a határok módosulásával kettévált. A Magyarországhoz került területeken megindult a különbözõ politikai pártok szervezõdése, Tiso Szlovákiájában azonban az egyetlen engedélyezett (gyakorlatilag ellenzékbe szorult) magyar párt, az Egyesült Magyar Párt lett. Elnöke gróf Esterházy János volt, aki a szlovák bábállamban maradva, mindent elkövetett a mintegy 67.000-es magyarság fizikai és szellemi védelméért. Ugyanakkor a bécsi döntéssel Magyarországra került szlovákok politikai szervezeteket alapíthattak, Budapesten napilapot (Slovenská Jednota) indíthattak, s ez a háború alatt Pozsonyban és Szlovákiában a legolvasottabb szlovák nyelvû újság volt.
A szlovák belügyeket elõbb Ferdinand Ïurèanský, utána ©aòo Mach vezette egészen Szlovákia felbomlásáig. (Egyébként a lakosságcsere gondolatát és a magyaroknak szülõföldjükrõl való kiûzését 1942-ben ez utóbbi találta ki, és írta meg a hatalma alatt álló sajtóban, ám a békési szlovákok megüzenték neki a választ: nem mennek el Magyarországról.)
1944. augusztus 23-án Románia átállt a szövetségesek oldalára, augusztus 29-én pedig a szovjet csapatok közeledésének hírére kitört a besztercebányai szlovák nemzeti felkelés. Ennek a felkelésnek köszönheti Szlovákia azt a sajátos közjogi helyzetet, amelyet élvezett, s amely igazolvány nélkül az egyébként a németekkel mindvégig kollaboráló szlovákság a II. Világháború után pusztán a Prágából irányított centralizált Csehszlovákia keleti tartományának jelöltetett volna a térképeken.
A háború utáni idõszak magyar pusztítása, lakosságcsere, hazátlanná tétel – pedig már egy másik, szomorú visszaemlékezés témája lehet. Annál is inkább, mert a 1947. február 10-i párizsi béke visszaállította Magyarország 1938. elõtti (lényegében trianoni) határait, semmisnek nyilvánítva az elsõ és a második (ez utóbbi Észak-Erdéllyel kapcsolatos) bécsi döntést, sõt a Szigetközben még három falut át kellett engedni Csehszlovákiának.
2008. november 2.
Wéber Tünde