Utazás Bürokronéziában

Utazás Bürokronéziában

Harminc esztendeje jelent meg Váci Mihály: „Utazás Bürokronéziában” címû kötete a Magvetõ kiadásában. Érdekes, hogy ami ebben a kötetben van, még most is aktuális. Néhány versszak pedig különösen az.
Aki bárminemû hasonlóságot vél a mai nemzetinek nevezett csúcs és az idézetek között fölfedezni… Annak igaza van, íme:

„A haladást beindítottuk,
és rámentünk a fejlõdésre,
Az idõk szavát megtanultuk:
- beírjuk minden jelentésbe.
A tagságot mobilizáltuk,
és dinamizáltuk a célt,
Ó mi már mindent megpróbáltunk!
- de hát sokat egyik sem ért.

Az újabb vonalra ráálltunk,
- aztán ott is maradtunk – állva.
De szilárd helytállás minálunk
a haladás biztos iránya!
Majd kiderül egy-két év múlva,
Hogy ez az egyenes is hajlott,
és mi leszünk majd akkor újra
ki forradalmilag kitartott.

…

A pozitív negatívumnak
mobilizált tendenciája,
a szituációnak újabb
defektusait produkálja
Az éticsiga viszonylatban
megütjük a színvonalat:
- a csiga sem mehet lassabban,
ahogy a helytállás halad.

Befejezem a felvetésem.
Kiéleztem a dolgokat.
Az ügy globális részletében
hoztam javaslatokat.
Mit vitattam, azzal egészen
Egyetértek – helyeselem.
Amit javasoltam – azt én sem
tartom jónak – ellenezem!

Megyünk, ha egyszer elindultunk.
Célunk is van: - valahova!
Amin megyünk – az a mi utunk!
S a programunk: - innen oda!
Ami volt – az már többé nem lesz.
S ami még nincs – az se igen!
Kartársak! – Nem sok ész kell ehhez:
- az élet nem olyan: - ilyen.”

Az akkori és a mostani kor hasonlóságait Váci Mihály verse segítségével észrevette:
Wéber Tünde