ALIG-OLIGARCHA ÉS ÖKÖLJOG?

Alig-oligarchia és ököljog?

Megcsontosodott társadalomszerkezet a miénk. Ez nem lenne baj, ha ettõl még a tehetséges, de szegény családi hátterû gyermek is olyan esélyekkel indulhatna a tanulás és a társadalmi érvényesülés útján, mint tehetõsebb társai. Tudjuk, nincs így, a társadalmi mobilitásnak lõttek, a közép- és különösen a felsõ elitbe való bejutás esélyei minimálisra csökkentek. De hát éppen ez a megcsontosodott, fejlõdni képtelen társadalmak velejárója. A jelenlegi helyzetben úgy tûnik: az örökkévalóságot is túlélõ gazdagok örökre gazdagok maradnak, a szegényeket pedig, hogy ne zavarják meg ezt a szeráfzenéjû idillt, elõbb-utóbb úgyis elviszi az ördög.
Annak idején rendszerváltás lázba hozta a régi párt elit tehetségessé jelölt klientúráját, és túráztak egyet, ahogyan az aranyásók tették hajdan: Alaszkában. És vagyonosok lettek a semmibõl, és urak lettek az elvtársakból, az ügyeskedõ erkölcsi senkikbõl. Ezért a szárba szökkenõ demokratikus intézményrendszer is igényeik szerint alakult. Ezért vagyunk itt.
Középosztály?
Az érdekharcok közepette, kiment a mosásba. Életszínvonala az alsó osztályokba lépett, miközben köztudottan az oktatás és az egészségügy mindig is a társadalmi esélyegyenlõség kovásza volt.
Ma a többségben lévõ multinacionális cégek és a mellettük szorgoskodó, többségben lévõ külföldi bankok határozzák meg a politikai viszonyokat, nem a pártok. A két párt: MSZP és Fidesz pedig, megalkották az „egy-pár rendszer”-t, amely két politikai formáció nullára közömbösíti egymást. Amit az egyik mond, annak az ellenkezõjét mondja a másik. Így már-már kimondhatjuk, hogy az 1990-es demokratikus szabadság hajnala, illetve annak illúziója helyére: a pártnélküliség alkonyodó, elsötétülõ oligarchikus korszaka lépett.
Az immár illegitim kormányfõ 2006-os öszödi beszédében beismerte, hogy elsõ miniszterelnöksége alatt, a választások megnyerése céljából: megtévesztették a közvéleményt. Ezért a hamis adatokon alapuló és hamis vállalásokat tartalmazó programjuk a megnyert választások után már nem volt megtartható.
Ezen a választási megtévesztésen úgy átmenni, azt a vállról úgy lesöpörni, mint pihét a zakóról, nem csak erkölcstelen, hanem felelõtlen, a népszuverenitást semmibe vevõ magatartás. Ami illegitim, semmiképpen sem lehet nemzeti. Illegitim személyekkel, párttal tárgyalni: illegitim sárral való bemocskolódást jelenthet. Nemcsak a kormányon volt két párt és a megmaradt egy párt, hanem a magát ellenzékként meghatározó Fidesz részérõl is.
Ha egy országban csak az a választási csalás, ha valaki más helyett is szavaz, az pedig nem, hogy szavazók millióit leplezetlen hazugsággal manipulálják, akkor abban az országban nincs jogrend, demokrácia legfeljebb csak demokráciának hazudott valami és olyan jog, amely nagyon hasonlít az ököljoghoz. Ha tehát itt most nem demokrácia van, hanem valami más, akkor meg kellene határozni: mi az a valami? Meg kellene határozni: milyen rendszert képviselnek (demokrácia, áldemokrácia, oligarchia, vagy alig-oligarchia) a tervek szerint, az október 11-én tartandó nemzeti csúcson megjelentek.
Ennek meghatározása lehetne például az elsõ napirend tárgya.
Wéber Tünde