MARX KUNCOG A MARKÁBA!

MARX KUNCOG A MARKÁBA!
Nézzétek, tanította Marx, a nagy leleplezõ: íme a kizsákmányolás! Védekezzetek ellene! Nos, megtörtént a leleplezés és az emberek (elsõsorban a háború utáni vesztes országokban élõ nyomorult tömeg) az áldemokratikus választások után várta, hogy a marxi útmutatások szerint majd megszûnik kizsákmányolás. Gyõz az igazság! Nem azonnal, de valamilye módon majd csak könnyebb lesz az élet.
Tény, hogy 1946-tól 199o-ig, csaknem fél évszázadon át, Magyarországon is megtörtént, ami történt. Most, a történtek után azt kérdezzük: miért nem mûködött a leleplezést követõen a dolog? Konkoly került a búzába, mert igazság és naivitás keveredett a tételekben?
Az igazságból (álságos felhasználói révén) hazugság lett, a naiv kitételeket pedig felfalta a naiv, jórészt mûveletlen tömeg. És belement a csapdába.
A csapda az volt, hogy legyen közös minden. Közös lónak nem lesz túrós a háta, hanem finom körözött keveredik rajta. Ha tied a gyár, a fúrógép, a kapa, a kis föld, amit kiosztanak, a toll, amivel írsz és a katedra, ahonnan taníthatsz, tied a társadalom. Demokratikusan választott képviselõid által úgy vezeted, ahogyan akarod. Ez a csapda pedig két taposóaknát rejtett.
Az egyik taposóakna: a közös tulajdonú termelõeszközök nem szüntetik meg a munkamegosztás miatti alávetettséget. Suszterbõl lett a gyárigazgató, így nem kávézott tovább a hajdani suszter segédekkel, hanem – ha kedve szottyant – útilaput kötött a fejlesztõmérnök talpára. Ebbõl lett a kontraszelekció nevû körözött a munka ünnepére kizöldült újhagymával. A másik taposóakna: ha melós volt valaha a párttitkárod és a fõnököd is, nincs mitõl tartani, egy a gondotok, együtt építitek a jövõt. Így lett a közös tulajdonviszonyból és gazdasági alapból - a már megismert - közös krach.
Marx most, ha valahonnan figyel (fentrõl vagy lentrõl: mindegy) kuncog a markába. Mert a körözött most nem a közös lovon, hanem külön, külön paci hátán kenõdne, ha volna. Mert ellopták a túrót is, igaz: errõl nem volt szó a marxista tanokban! A csel az volt, hogy (miként hajdan Hegelt), a talpáról a fejére fordították Marx-ot is.
Mert most is a tulajdonviszony a lényeg. Hogyne lenne az! Csakhogy ez már a magán tulajdonon alapuló tulajdonviszony. Most is vannak kizsákmányolók, de õk nem a maguk erejébõl, hanem a közös tulajdonból lettek vagyonosok.
Ez aztán az igazi kizsákmányolás! A te gyárad új magántulajdonosa rúg ki, aki nem más, mint hajdani – volt suszter – fõnököd, vagy párttitkárod, akivel hajdan együtt szúrtátok el a jövõt.
Megtartották a marxi elvet is, csak a feje tetejére állítva. A lényeg: a tulajdon. Ha közös: szocializmus, ha magán, akkor kapitalizmus. Elõször elrabolták az eredeti tulajdonostól, így lett köztulajdon. Majd ismét magántulajdonná alakult. Az akciók során a rablott holmi átalakult, de a valódi tulajdonostól elcsaklizott vagyon a rabló tulajdonában maradt.
Vajon ez volt eredetileg is a marxi nagy trükk célja?
Wéber Tünde