Hungarocidium!

Hungarocidium!

Magyarország lakossága az 1980-ban 10 millió 713 ezer volt, idén pedig az év közepére 10 millió 35 ezerre csökkent. (KSH 2008. júliusi gyorsjelentése.)
A tények errõl szólnak.
Egyik ok: a születések csökkenése. (A népesség reprodukálást 100 szülõképes nõ 210 gyermekszülése biztosítja. Ez csak a szinten tartás! A tavalyi adatok szerint ez a mutató Magyarországon 132 volt.)
A másik: a születéskor várható élettartam.
Nézzünk egy összehasonlítást, például Ausztriával. Amíg szomszédunknál az átlag életkor folyamatosan nõ, a férfiak átlagosan 76, a nõk átlagosan 80 feletti életkort érnek meg, addig nálunk a férfiak átlag élettartama 69 esztendõ, a nõké 77 év. A legmegdöbbentõbb azonban, hogy nálunk a 40-50 év közötti férfiak között háromszor többet arat a halál, mint odaát.
Rosszindulatú daganatos, és keringési betegségek miatt elhúnytak számát összehasonlítva is kiugróan nagy a különbség a két ország között. (A többi betegségek felsorolása és más EU-s tagállam adataival történõ összehasonlítások sem a javunkra szólnak, de ez már egy másik cikk témája lehet.)
Ehhez járult az egészségügyre fordítható költségek drasztikus megcsonkítása: 25o milliárd forinttal, amely önmagában bûncselekmény, hungarocidium az ismertetett adatok fényében.
Mellékesen jegyzem meg, bár nem mellékes: MÁV-nak dobott költségvetési mentõöv tavaly megközelítette a 300 milliárd forintot. Az „eltapsolt”, eltûnt vagyonvesztések miatt is, amely jelenleg is rendõrségi ügy a cégnél. Errõl részletesen 2004-ig terjedõ idõszakra Csillag István, majd utána a 2007 decemberig tartó idõszakra Kóka János adhatna több magyarázatot. Ami az egészségügyet illeti, bár régóta húzódó megoldatlan ügyek halmaza, de az utolsó nagy lökést a mûködõ képtelenség ügyének kétségtelen, hogy a 2006-ban kinevezett Molnár Lajos és utódja Horváth Ágnes adták. Idén április 30-ig ugyanis a szabad demokraták voltak a két terület „gazdái”.
Most pedig ellenzékiként, az esetleges elõre hozott választáson, vagy a következõ 2010-es voksoláson, meglehet, hogy majd, mint elõkelõ idegenek viszonyulnak a kormány brutális népességcsökkenést elõidézõ intézkedéseihez.
A nemzet demográfiai helyzetének romló tendenciáját jelezve Bogár László közgazdász a közelmúltban az MNO-ban arról szólt, hogy ebben az egész humánreprodukciós rendszer átfogó zavarai húzódnak meg. „A magyarság népesedési trendjei több mint fél évszázada egyre súlyosabb krízist jeleznek. A többnyire nem kellõen átgondolt beavatkozások átmenetileg ugyan a javulás látszatát kelthették, de a helyzet kevéssel késõbb gyorsulva romlott tovább. Nemcsak az a baj, hogy Magyarország népessége 28 éve folyamatos fogy, hanem az is, hogy a népesség belsõ szerkezete folyamatosan eltorzul, így kevésbé alkalmas egészséges funkcióinak ellátására.”
Tehát: fogy a nép.
Az alkotmány szerint viszont minden hatalom a népé, és minden hatalom forrása a népszuverenitás. Mármost, ha fogy a nép (a magyar nép, hiszen magyar alkotmányról van szó), akkor ad ad absurdum fogy a magyar népszuverenitás is. Legalábbis, ha a csökkenést külföldiek betelepítéssel kívánják rendezni.
De van itt még más is. Az alkotmány szerint ugyanis a nép a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
Most van az a helyzet, amikor a képviseleti rendszer nem képes megoldani a jelenlegi politikai-társadalmi válságot. Most van az a helyzet, hogy a népszuverenitás közvetlen gyakorlása jelenthet megoldást.
Alapfeltétel tehát a nép, hogy népszuverenitását gyakorolja. Hol a nép?
Lecsökkent, eltompult. Ez a tompultság egyébként a diktatúra leghatékonyabb eszköze. Rendõrsorfal, vaskerítés sem kell hozzá. Nem is értem, az utóbbi idõben miért használják ezeket olyan gyakran…

Wéber Tünde