ZÁRT KÖRBEN

ZÁRT KÖRBEN
A társasági törvény létrejöttének 20. évfordulóján zártkörû konferenciát tart az MTA Jogtudományi Intézete 2008. október. 9.-én, csütörtökön 14 órakor, az akadémia Társadalomkutató Központja Jakobinus termében: 1014 Budapest, Országház utca 30.
Manapság divatossá vált zárt körben megbeszélni, ünnepelni, megemlékezni, tanácskozni. Még akkor is zárt a kör, ha amúgy nyitott (tisztelet a kivételnek), mert a hallgatók általában hallgatnak, akik pedig a pulpitusról beszélnek, késõbb egy – a közönség elõtt nem propagált - vendéglátó üzemegységben, terített asztal mellett beszélik meg a megbeszélhetõ teendõket. Nem is lehet mindent, mindenki elõtt kiteregetni…
De félre az ünneprontással, annál is inkább, mivel fényévekre van tõlem, hogy a rendezvény szervezõirõl bármiféle antidemokratikus hozzáállást feltételezzek, egyúttal megjegyezve azt is, hogy ünneprontásról már csak azért sem lehet szó, mert nincs mit ünnepelni.
Mert megtörtént, ami megtörtént: a volt szocialista országok közül elõször Magyarország alkotta meg a gazdasági társaságokról szóló törvényt (GT). Más szavakkal: 1988 õszén a régi rendszer parlamentje bevezette a kapitalizmust. (A törvény arról szólt: bármekkora tõkével lehetõvé válik belföldi és külföldi magán- és jogi személyek által tõkés társaságok alapítása. Mi ez, ha nem a kapitalizmus bevezetése?) Enyhébben fogalmazva: így visszafordíthatatlan módon haladtunk a polgári piacgazdaság felé. Az említett törvény mintegy két évvel megelõzte a politikai változást. Amikor a folyamat minden fontosabb hatalmi eleme lejátszódott, csak akkor került sor arra az országos szintû színpadi játékra, amit rendszerváltásként emlegetünk. A keleti globalizációs szovjet birodalomból a nyugati globalizáció birodalmába kerültünk.
A spontán privatizációban (még pártállami keretek között 1987–1990-ban) a hazai és külföldi magánszemélyek és vállalkozásaik igen elõnyös feltételek mellett, egyéni érdekek alapján használták, és szereztek állami vagyont. Miként halljuk gyakran olykor: „Az erkölcsileg ugyan elítélhetõ, de nem feltétlenül törvénybe ütközõ lehetõségeket, a joghézagokat, a rosszul megfogalmazott törvényeket, a kialakulatlan jogértelmezést kihasználva” tették ezt.
Az 1987. évi 28. törvényerejû rendelet szerint egy jogi személy részvétele esetén már magánszemélyek és magántársaságok is részt vehettek rt.-k, kft.-k alapításában, állami jelenlét mellett. A folyamatot szélesítette ki az 1988. évi társasági és a külföldi befektetéseket szabályozótörvény, az 1989. évi átalakulási törvénnyel együtt.
A nagy port felkavart akkori ügyek – ÁPISZ, Gerbaud-ház, a Népszabadság, a vidéki napilapok és más sajtótermékek, a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat és mások privatizálása – privatizációellenes hangulatot indukált, amely azóta is tart. Nem az volt a baj, hogy – többnyire a törvényes keretek között – olcsón lehetett vagyonhoz jutni. A problémát az jelentette, hogy nem volt privatizációs politika, stratégia, és nem volt teljes állami vagyon felügyelet és felmérés.
A különbözõ érdekcsoportok (például kis-, közepes, és nagybefektetõk, munkavállalói csoportok, hazai befektetõk) privatizációban való részvétele többé-kevésbé meghiúsult. A kormány nem dolgozott ki kedvezményes hitelezési eljárásokat a tõkeszegény hazai befektetõi csoportok vagyonhoz jutásának támogatására, nem volt pályáztatás vagy más hasonló versenyeztetési módszer. Az esélyegyenlõség, a nyilvánosság teljesen ki volt zárva, így a folyamat sem volt áttekinthetõ.
Csak nem ezért zártkörû - úgymond: stílusosan - a 20 esztendõvel ezelõtti idõszakra való emlékezéssel ez az október 9.-i konferencia?

Wéber Tünde