K. und K. = kommunista és kapitalista

K. und K. = kommunista és kapitalista

A legutóbbi választások óta süketek párbeszéde folyik az úgynevezett „jobb oldalon”. Úgy tûnik, a nemzeti oldal a szövetség keresése helyett: apró kis játszóterek parányi homokozóiban sütögeti homokpogácsáit. (Netán ezzel mennek vándorútra, ha egység híján szétaprózva maradnak, és ismét tarol az álbal-álliberális csapat?)
Az MSZP idõhúzó vakarózó, mindennap megcsörren zsebükben a forint, amíg lehet, kitartanak. Semmire sem jutottak, de azért tovább teszik a semmi mellé a semmit. „Vannak hibáink, amelyek javítása szükségszerû.” Miért? Hogy kellõen stabil legyen a hiba? Látni, miként tervezik szent madarunkká elõléptetni a sült galambot… Miközben velünk, a kifosztottakkal fizettetik meg áldatlan mûködésük költségeit. Így tovább dübörög a nyomorüzem, amely az öregek, a hajléktalanok és a kórházakba nem került betegek között szedi áldozatait. Ám, ha kórházba kerülnek, az sem jobb. Nem is olyan régen történt, hogy hozzátartozói szeme láttára, a kórház folyosóján halt meg egy 50 éves nõ Gyõrben…
Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek áremeléseinek derékszíj-összehúzó hatásait. Látjuk, hogy az elesettek, a hajléktalanok magukra maradnak és nincs segítség, arra, hogy újból kezdhessék az emberi életet. Nemzeti érzéseink, kultúránk kiiktatása is folyamatos. (Az IMF és a Világbank pedig már korábban megfogalmazta, hogy túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.)
Egy jól mûködõ kriminálpolitikai közéletben illik tudni: ki a helyi gyilkos?
Régóta kísérlet járja be az országot: a volt homo szovjeticus helyett, a homo americus típusának kísérlete. Csakis kulturálisan, mert ez az új típus nem az USA-beli életszínvonal körülményeket, hanem a hazaiakat kapja. Így a kellemetlent párosítják a haszontalannal. Kísérleti, átmeneti a kor is, amelyben élünk, átmenet az embertelenbõl, a még embertelenebb idõkbe. Amit hajdan létezõ szocializmusnak neveztünk, köztudottan: élt, él, élni fog, de már nem szocializmus, hanem K. und K. = kommunista és kapitalista. Ahogyan eddig is történt: mindent szabad a szabadnak, de olykor támogatott, eltûrt, tiltott a nem szabadnak. Azt pedig, hogy ki a szabad, õk, a szabadok mondják meg. Akkor mi a micsodába éltünk, élünk immár hatvan egynéhány esztendeje ebben az országban?
Ma egy hajdani virtuális cégvezetõ vezeti a virtuális Magyarországot (mínusz költségvetésre, hiányra tervezünk). De lám, nemcsak a törvény, a törvénytelenség is fölfeslik valahol és ez a „valahol” a politikai adok-kapok bokszmeccsek során keresendõ. Szinte horrorisztikus ötletként tûnhetett a szabaddemokratáknak a legutóbbi gyurcsányi ötlet, hogy elsõsorban a gazdaság kifehérítésébõl kellene pótolni az adócsökkentés miatti bevétel hiányt, amely négy esztendõ alatt 1000-1200 milliárd forint.
Gazdaság kifehérítés? Inkább: vissza a lopott holmit!
A gazdaság zászlóshajójaként (2002 május-2008 április) haladó szabad csapat gazdasági prominenseinek és a többieknek is, feltehetõen olyan érzést okozhatott e felszólítás, mint ördögnek a tömjénfüst… Meg kell hagyni, akasztófahumor ez a javából. Már csak azért is, mert (miként az illetékesek megmondták) ha a jelenlegi törvények szerint nem is, de úgymond „etikailag” lenne mit a politikai vezetõk vagyonszerzése körül fehéríteni…
És csodák, csodája, ez a nemzet még ezt a rablást is kibírta, mert él és lélegzik!
Közben tõlünk keletre az oroszok rendezték soraikat.
Néhány év alatt visszavették az állami tulajdont. Hodorkovszkijék és a liberális Nyugat bohóckodása ellenére, több ezermilliárd dollárnyi nemzeti vagyon került vissza a tolvajoktól. Putyin ma már „tigrisvadászgat” és nyugodt szívvel fotóztatja magát, miközben a kezében tartott gázcsapokkal Európát is kézben tartja, mint Téltábornok.
A privatizáció törvényes felülvizsgálata nálunk is sikeres lehetne. A törvénytelen módon eladott javakat ugyanis vissza lehet szerezni, mert az ilyen adásvételi szerzõdés a jogászok szerint semmis.

Wéber Tünde