HALÁLÜGYES!

HALÁLÜGYES!
Ügyes. Mondhatni: halálügyes megoldás született ismét az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatban. Példa arra, hogyan lehet összekapcsolni a kellemetlent a haszontalannal. Egészségügyi-gügyire fordítva: a mûtét sikerült, de a beteg meghalt, visszamenõleges gyógyítására, feltámasztására nincs lehetõség.
Az Alkotmánybíróság ugyanis szeptember 23.-i ülésén megsemmisítette a 2007. április elsejével életbe lépett (a köznép által csak az egyik halálügyi törvényként emlegetett) kórháztörvény egyes rendelkezéseit, de a jogszabály egészét támadó indítványokat elutasította. A legfõbb taláros testület megállapította, hogy a fekvõbeteg-kapacitások felosztására kialakított eljárási rend nem felel meg a jogállamiság követelményének. Ugyanakkor a megsemmisített egyes rendelkezéseknek visszamenõleges hatálya nincs!
Így a döntés a már meglévõ helyzetet stabilizálja, csak az elkövetkezendõ jogalkotással kapcsolatosak a tiltások. És lám, a szaktárca is gyorsan nyilatkozott: a döntés nem érinti a kórházakkal korábban megkötött finanszírozási szerzõdéseket és a jelenlegi struktúrát, ám az õsz folyamán – a jogszabály tervezett módosításával garantálja az ellátásokhoz való méltányos és igazságos hozzáférést. Hogyan?
A szabaddemokrata Molnár Lajos-féle jogszabály (2006. decemberében a parlament általi elfogadásával) az egészségügyi ellátórendszert négyszintûvé tette, és csak a 39 kiemelt kórház jövõjét garantálta. A 140 területi kórház ágyszám megoszlásáról a végsõ szót a miniszter mondta ki, mert a Regionális Egészségügyi Tanácsokban arról nem tudtak megegyezni. A törvény következményeként országos szinten 16 ezerrel csökkent a kórházi ágyak száma.
És mert visszamenõleges módosítás nincs, marad a helyzet, ahogyan volt. Így a korábban megkötött finanszírozási szerzõdések is „életben maradnak”. Még szerencse, hogy valami életben marad ebben a nesze semmi, fogd meg jól és fektesd a beteget a mínusz 16 ezer ágyra - egészségügyinek nevezett ellátásban. Mert ezzel megmarad a jogállamiság követelményeinek meg nem felelõ állapot: Molnár Lajos és liberális pártja kuncog (kunczeg) a markában.
Egy elöregedõ társadalomban, ahol a hazai egészségi kondíciók külföldi adatokkal való összehasonlításakor mindig az utolsó, illetve az utolsó helyek egyikén kullogunk, a gyógyításhoz való hozzáférés szigorítása egyet jelent az amúgy is fogyó népesség megtizedelésével.
A népirtás bûntette (lerövidítve, szabatos, érthetõ megfogalmazásban) az ENSZ-egyezmény szerint, valamely csoport tagjaival szemben hozott és alkalmazott olyan döntések, intézkedések összessége, a csoportra való olyan életfeltételek ráerõszakolása, amely a csoport részleges vagy teljes megsemmisítéséhez vezet.
Tudjuk, hiszen régóta közbeszéd téma, ami történik. Tudjuk, mégis hagyjuk. Holott ez ellen egy életképes társadalom védekezni tud.
És mi tudunk?
.
Wéber Tünde