Program chartárs menetelõknek!

Program chartárs menetelõknek!
Most (2008. szeptember 20.-án 15 óra 30 perckor) amikor e sorokat írom, már bizonyára megkezdõdtek a nagy chartársak pest-budai rendezvényei. Amikor nemsokára a budaiak átvonulnak a Lánchídon, meglehet egy percre megállnak majd, és néma fõhajtással emlékeznek meg az 1919-es tanácsköztársaság fõvárosi mészárlása egyik helyszínének polgári áldozatai elõtt, a rájuk emlékezõ volt fémtábla helye közelében. (A táblát 1945 után levették a folytonosság jegyében. Nyilván a kirekesztés és az emberi szabadságjogok védelme érdekében.)
A pestiekkel találkozva, a tervek szerint, az Akadémia utcán vonulnak végig. Úgy vélem illõ néhány percre megállniuk a17-es számú ház elõtt, ahol annak a bizonyos „egypárt”-nak a központja volt, szintén a folytonosság jegyében.
Ha belépnének a földszinti elõtérbe, talán még megláthatnák azt a gyönyörû faburkolatos szobát, ahonnan Rákosi Mátyás a magyar dolgozók millióinak édesatyja küldte a konstrukciós perek áldozatait a sityóra. Késõbb, kevésbé zaklatott idõkben, minõ véletlen(!) ott dolgozott a televízió irodalmi és drámai fõosztályának vezetõje. Helyben a téma, van mit drámai bonckés alá venni. De térjünk vissza a politikai szférába!
Az épülethez egy idõben köze volt egy bizonyos Nagy Imre nevezetû (az 1956-os sajnálatos események során) miniszterelnöknek is. Ezt az elvtársat a folytonosság, a kirekesztés és az emberi szabadságjogok jegyében 1958-ban elvtársai felakasztották, és arccal lefelé temették el. Ez az elvtárs egyébként 1953-ban az „Új szakasz” címû beszédében (amelyet mai chartárs elvtársainak is, ha már éppen arra járnak, meg kellene szívlelniük) így fogalmazott: „…a helyzetért a felelõsséget a maga teljességében a párt vezetésének kell vállalnia. Azt terheli a kizárólagos felelõsség, mert…elhibázott politikája, valamint megvalósításának helytelen módszerei és eszközei egyre veszélyesebben aláássák a társadalom normális alapjait… azokat az elveket és szabályokat, amelyeknek tiszteletben tartása és megõrzése nélkül modern emberi társadalom nem állhat fenn…a párt- és állami vezetés esztelensége, politikai vaksága miatt egyre bizonytalanabb, hol tudunk majd megállni. A pártvezetés jelenlegi elhibázott politikája és embertelen módszerei vezettek oda, hogy ma kétségek és bizonytalanságok mardossák a társadalom legszélesebb rétegeit. Akik nyitott szemmel és nyitott füllel járnak, látják és hallják, hogy a kalandorpolitika, mint hajtja kétségbeesésbe a népet, hogy a meghasonlás, mint keríti hatalmába…” az embereket.


Wéber Tünde