Idõzavarban, Bal-Kánaánban

Az életnek - amely száz arcát mutatja nekünk – bõvében vagyunk, míg tart, de éppen ezért szûkében vagyunk az idõnek. Ezért bármennyire is jólesõ hallani és vigasztaló a Fidesz frakció vezetõjének jóslata: „ ...már csak idõ kérdése, hogy mikor jutunk el az elõrehozott választásokhoz…” idõzavarban vagyok.
Mert hiába várjuk, ha immár bõ hat esztendeje nem szûnik Magyarország Bal-Kánaán lenni. Pontosabban az álbalosok és az álliberálisok Kánaánja lenni. De nemcsak a hat esztendõrõl van szó. Így megy ez már régóta, Marxtól – Fotexig.
Várni a pláza pénztáraknál, a hitel ügyintézésnél, az orvosi vizsgálatokra! Egyik nap ismerõs hívott: meghalt a férje. És képzeld, mesélte, már eltemettük, de még csak két hét múlva jutott volna orvosi kezelésre! Az idõ legalább olyan erõs hadvezetõ, mint tél tábornok.
Ezért a szavak megnyugtatóak ugyan de a lényeg, miként azt a Magyar Hírlap 1994. január eleji számában olvastam Orbán Viktortól: „Ne a jelszavakat nézzétek… hanem ki, kinek fogja a kezét, ki, mit tart a markában. Kinek a zsebében a pisztoly, a kamrakulcs és a börtön kulcsa?
Egy történelem tanárától idézett akkor a Fidesz elnöke és bizonyára fontosnak tartotta ezt nekünk, olvasóknak is elmondani. Érdekes idõszakban íródott egyébként a cikk. Már fél esztendeje regnált a Horn-kormány és mindenki elõtt nyilvánvaló volt, hogy munkamegosztás van az MSZP-ben. A párt szociális része megnyeri a választásokat, a liberális része pedig elintézi a választókat. Ez után jött Bokros a csomagjával. A többit tudjuk.
Az idõ szezonvégi kiárusítása megkezdõdött.


Wéber Tünde