Showman est omen!

Showman est omen

A miniszterelnök „hazugság” nevû, éles kanyarokkal teli politikai kényszerpályája egyik nagy bukkanója 2006. szeptember 17-én, a májusi öszödi beszéd kiteregetése volt. Mai napig is találgatások tárgya, hogy miért vártak erre csaknem fél évet a kiteregetõk?

A érdeklõdõk kíváncsiságát enyhítendõ „gyógyír” receptje az egészségügyben keresendõ, ehhez pedig a 2006-os kormányalakításig kell vissza tekinteni. Akkor még nem volt egyértelmû, hogy az SZDSZ Molnár Lajos vezetésével megkapja a tárcát. Még a kormány összetétele hivatalos kihirdetése elõtti napon is úgy tûnt, hogy Rácz Jenõ lesz az egészségügyi miniszter, végül mégis Molnár Lajost bízták meg a tisztséggel.

A 2006. május végére összeállt kormányprogramban az egészségügyre vonatkozó terveket jórészt az elsõ Gyurcsány kormány „100 lépés program”-ja alapozta meg. A biztosítási rendszer változásait ez a terv csak érintõlegesen említette. Amint azonban kiderült (ki kellett derülnie, hiszen már a választások elõtt tudták, de már nem lehetett tovább titokban tartani a dolgot), hogy az államháztartás hiánya kezelhetetlenné vált, a költségcsökkentést a közkiadásokban – például az egészségügyben is - az „Új egyensúly program” alapján kívánják megoldani.

Ez azonban nem volt elég. A nagyobb megszorításban érdekelt körök több „reformot” követeltek, végül kiborult a bili: jött, aminek jönnie kellett. Az öszödi beszéd kitálalása utáni belpolitikai események megingatták a miniszterelnök helyzetét. Pozíciója megõrzése miatt a szabad demokratákkal való koalíció megtartásában volt érdekelt. Bejött a számítás: az SZDSZ kormányzati pozíciója megerõsödött.

Ennek a megerõsödésnek lett a következménye az egészségügy "liberális módon" való teljes ellehetetlenítése, amely késõbb a március 9-i népszavazáshoz vezetett, és négymilló NEM szavazat, amellyel megállj-t nyilvánított a népakarat. Végül pedig ez vezetett Horváth Ágnes április 3o.-i leváltásához, a koalíció felbontásához, a kisebbségi kormányzáshoz.

Most pedig itt tartunk. A kormányfõ ismét a szabad csapat támogatásában érdekelt. A parlament feloszlatására irányuló beterjesztést már ma vitassák meg, ezt akarja. Kik támogatják abban, hogy a feloszlatás ne történjen meg? Ezt tudjuk. És mi lesz ennek az ára? Õk már tudják. Mi pedig majd a bõrünkön érezzük.

Wéber Tünde