Sajtó, ha jó...

Sajtó, ha jó!

Ne kerüljön a sajtó a kormány uszályába, rettegtek 1990-ben a volt bértollnoksági vezetõk, és zárták soraikat az ügy érdekében: zártosztályharcba kezdtek. Holott tudták, „a sajtó akkor lesz politikamentes, amikor a függõón gravitációmentes”. Néha figyelem elterelõ hadmozdulatként bevontak minket egy-egy politikai pókerpartiba, hogy azután elmondják: nem történt semmi érdekes. Kitalálták, milyen jó félni. Ez volt a mottó: féltem, félek, és félni fogok. (Még a Leninszobor is félt, fél, félni fog, amikor kivitték a szoborparkba.) A szovjetellenesség vádja helyett a fõ bûn az idegengyûlölet lett. Az idegen szép! Ezért naponta elhatárolódtak azoktól, akik nem féltek, nem felek, hanem egészek és azoktól is, akik szerint az idegen is olyan, mint más, mint mi, semmivel sem jobb, vagy szebb.

Késõbb, amikor már a félelem bére helyett a kormányban kaptak helyet, kaptak az ötvenhatos megemlékezésen is. 2006-ban és utána többször is az Ország Házát határolták el tõlünk. MSZP, SZDSZ nagy elhatárolók, elhatárolódók. De a rontásnak, építésnek, hallgatásnak rendelt ideje van, mondja a Prédikátorok könyve. Emlékszem, naponta hányszor szólították fel a pártok vezetõit és a kormányt 1990 és 1994 között, elhatárolódásra.

Amikor az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok helyett – úgy tûnik végleges itt tartózkodásra - a nyomor megtelepedett, mindent privatizáltak, csak a szegénységet hagyták meg változatlan formában. Fennmaradt a hazai korrupt, tehetségtelen vezetõgarnitúra is, és gyõzött a rendszerváltási cirkusz.

Maffia guruk, bank és pénzügyi gengszterek, szemérmetlenül hazudozó közvélemény kutatók és sajtóblöffölõk lettek az ország urai. A középosztály pedig beállt szolgálónak.

Wéber Tünde