Mentõsök, szájkosárral?

Titoktartást rendelt el dolgozóinak az országos mentõs fõigazgató-helyettes. Remélem, azért az nem marad titokban, ha majd az európai normaidõnek megfelelõ mentési idõt eléri a szervezet. De még rémálmaimban se jelenjenek meg szájkosárral az OMSZ (általam többségükben rendkívül szolgálatkész, nagyra becsült) munkatársai. Inkább jöjjön, aminek jönnie kell, ha úgy alakul a sorsom, magam viszem magam a hordágyon, ha szükség úgy hozza, miközben az infúziót is: magam adom magamnak

Ez utóbbi ugyan csak rémálom, de nézzük a valóságot!

Mondjuk: baleset történik és a sérült megmentése sürgõsségi ellátást igényel.

0 - 30. másodperc: A környezetben lévõk megpróbálnak a beteggel kommunikálni.
30. másodperc - 1,5 perc: Felhívják a mentõket (104), ahol részletesen kikérdezik a bejelentõt (ideális esetben maximum 1 perc).
1,5 perc - 2. perc: A mentésirányító riasztja a kocsit (kb. 30 másodperc alatt kell döntenie és a riasztást elvégeznie).
2. perc - 3. perc: A riasztott mentõegység, ill. mentõautó kivonul.
3. perc - 8. perc: A mentõegység megérkezik a helyszínre (ideális esetben 5 perc).

No, itt a mentésirányítás rendszere átalakítása eredménytelensége miatt kialakult káosz miatt az ideálisnak nevezett 5 perc a négyszeresére vagy még tovább is nõhet, többek között a mentési eszközök és egyéb más hiány miatt is.

Információm szerint a jelenleg a valamivel több, mint 220 mentõállomással, és csaknem 7000 munkatárssal rendelkezõ OMSZ alig öt esztendõ alatt – 2002-2007 között - négy vezetõ cserét élt meg.(Jóllehet az idõszak alatt több egészségügyi miniszter volt hivatalban, ami azért lényeges, mert a cég minisztériumi irányítás alá tartozik.)

A vezetõi fluktuáció is lehet az ok, hogy a szervezetnél tapasztalható gondokat és problémákat az utóbbi idõszakban nem korrigálták. Maradt a pénzügyi szûkösség, a korszerûtlen adminisztráció, mint ahogy változatlan maradt a kiégett, megfáradt középvezetõi garnitúra is. Az évente 22-23 milliárddal gazdálkodó szervezetrõl szóló szakmai jelentésbõl, amelyet az országgyûlésnek is volt lehetõsége megtárgyalni, kiderül: A sürgõsségi betegellátás korszerû, egységes elvek szerinti rendszere Magyarországon hiányzik. A mentõk egyenlõtlen terhelése az alapellátási ügyeletek „katasztrofális rendezetlenségével" magyarázható.

Mármost, ha ez az igazság és a tény napilapokban is megjelent, akkor mi lehet még a titok?

Jóllehet, ami az egészségügy-ként jelzett ügyek többségét illeti, már-már a kriminalisztika fogalmával párosítható és hovatovább nincs olyan horrorként emlegetett esemény e terület berkeiben, amelyen csodálkozhatunk.

Mégis: milyen közérdekû információt nem szabad megtudnom arról, hogy mi történik velem baleset esetén? Milyen közérdekû információt hallgatnak el az 1992. évi LXIII. törvényben (a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról) foglaltak megsértésével? Megrémít ez az információdugó… Már az is éppen eléggé nyugtalanító, amit tudok! Mi lehet még, amit a közpénzen történõ életmentésrõl nem tudhatok?

Wéber Tünde