A békesség reményében

Nem az írás és nem az olvasás, hanem a gondolat a fontos. Matematikai tény, hogy a nulla nem osztható és szorozható, semmibõl nem lesz semmi. A gondolatnál csak a gondolat tovább gondolása fontosabb. Amikor adott információ újabb ismeretekre és azok megszerzésére indukál. Olyan önálló véleménynyilvánításra kész szabad gondolkodókra van szükség a nemzeti oldalon is, akik megértik: a másik érdekében való önkorlátozás is a szabadság része.„Mert ahol ketten vagy hármanösszejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."(Mt 18,15-20)

Amikor úgy érzem csak más a hibás, mások a rendetlenkedõk és nincs remény a nemzeti összefogásra, akkor olvasom az evangéliumi idézett sort. És még valamit: fiókban tartok néhány idézetet, ezek közül az, amit a leggyakrabban olvasok, amikor úgy érzem: csakis nekem lehet igazam. Ez Hamvas Béla „Patmosz” címû írásából való. A vasárnapi béke reményében adom közre az alábbi néhány sort.

„… van-e és lehetséges-e olyan ember, aki a korszak démonát önmagában legyõzte, megfékezte, a föld alatt megkötözte, és ezzel mindenki más számára e vállalkozásra a lehetõséget megnyitotta. Van-e ma olyan ember, aki a diktátorok és az inkvizítorok dühét önmagában fölfedezte, átvilágította, a nagyobb és kisebb démonok hazugságait, hitványságait, szennyét és aljasságát önmagában konstatálta, és mindazt a sötétséget, amit talált és látott önmagában, tiszta és világos renddé, arannyá és értelemmé tudta változtatni. Ha ilyen ember van, még ha nem is ismerem, és ha soha nem is fogom ismerni, még ha nem ülhetek a lába elé, és nem hallgathatom, meg vagyok nyugodva.”

Wéber Tünde