Világ protektorátusai egyesüljetek?

Tudták, merték, megtették: még jobban szétzüllesztették, lepusztították az egészségügyet és a MÁV-ot. Most pedig itt tartunk, az 1százalékos párt diktál, és feltehetõen õk vezetik elõ a listát a leendõ szakértõi kormányról. Hogy kikbõl és kikkel alakul(na) meg ez a társulat, nem kétséges. (Tudjuk, Grósz Károly 1989-es bejelentése óta, hogy hazánk gazdasági szuverenitása nagyobb részével már 19 esztendeje sem rendelkezett, és ez az eltelt idõszak alatt csak romlott.) Tudjuk, hogy fokozatosan szanálják az országot. Fájdalmas ez, mégis így van, ezért hallani gyakran vezetõ politikusoktól: eladósodásunk már nem csak belpolitikai ügy! Ezért van az, hogy államformánk hivatalosan ugyan köztársaság, de adósságfüggésünk miatt, elsõsorban az IMF és a Világbank „felügyelete” alatti „protektorátus” vagyunk.

Nem kétséges, hogy milyen lesz az a szakértelem, amelyet a ”protektorok” is elfogadnak és az sem, hogy merre vezet a „van, aki szabadon szereti” szakértõi módszer a továbbiakban. Tudják, merik, megteszik! Hogyan? Errõl van már tapasztalatunk.

Érdekes módon már 2003-ben taccsra vágták a vasúti áruszállítást a még javítható vagonok fedezetlen váltóra történõ eladásával és a feldarabolt vagon-vagyon elfolyósodott a kohóban. Ezzel a manõverrel 1 milliárd forint kár érte a nemzetgazdaságot. Záhony egyébként azóta is vegetál. Szép Béla MSZP-s képviselõ, aki az ügyészséget értesítette a lehetetlen állapotról, öt évig hallgatott az ügyrõl. Nem tudott róla? Holott ez a korrupt társaság gazdasági miniszterein keresztül régóta kótyavetyélte a közvagyont. (Elég a MÁV mellett csak az autópálya építésekre gondolni.)

Véletlen sikerült így, vagy szándékosan? Majd az ügyészség kideríti, ha addig fel nem számolják az ügyészséget is, miként az „okvetetlenkedõ” Vasúti Hivatalt, amely a MÁV független felügyeletére volt hivatott és a cég utóbbi másfél évtizedében történõ kétbillió (kétezer milliárd!) forint vagyon vesztésére hívta fel a figyelmet. (Az utóbbi hat esztendõ a közlekedési, gazdasági miniszterei, sorrendben: 2002. május 27- tõl dr Csillag István, majd dr. Kóka János 2004. október 4.-tõl, 2oo8 kora tavaszig, mindketten a „szabad csapat” tagjai.

Nézzük tovább a listát!

Kórház bezárások és azok átgondolatlan hatástanulmány nélküli átszervezése 3-400 milliárd forintjába került az országnak. Völgyhíd és autópálya építés, felesleges kiadás 50 milliárd, és 100 milliókkal több felhasználás km-enként (mondta Kóka János volt miniszter) igaz akkor is õ volt a miniszter.
A 4-es Metró számlát még unokáink is fizetni fogják. Sejthetõ, hogy a többlet kifizetéseket is utódainkra „varrják”.
Horváth Ágnes volt egészségügyi miniszter tevékenysége, a széfek, a vizitdíj automaták és beszedõk felesleges költségei… És ehhez az arrogáns hang, az általános bizonytalanság, bizalmatlanság és a lehetetlen helyzet, amelyet elõdjével Molnár Lajos egészségügyi miniszterrel az egészségügy területén teremtettek!

Ha a szocialistákban él még a halvány remény, hogy valaha pártként nevezzék meg õket és saját magukat, ki kellene adni az SZDSZ útját, maradjanak magukban, ahogyan tudnak, visszakérni tõlük az összes audis kulcsot és egyéb kulcsokat, valamint a felügyelõ bizottsági, bizottsági tagságokat. Elõre hozott választások esetén ugyanis buknának mind a ketten, de a szabad demokraták véglegesen, és a pártnak ettõl a formációjától végleg megszabadulhatna az ország. A szocialisták pedig levetvén álbaloldali jellegüket egy valódi szociáldemokrata párttá alakulhatnának a következõ választásokig. Persze, ha valóban azok akarnak lenni.

Valódi baloldali pártra ugyanis szükség van ma és az elkövetkezõ idõkben, miként valódi keresztény szocialistákra is Magyarországon.

Wéber Tünde