"Közel hatmillió forint juttatást kapott az önkormányzattól Hunvald György MSZP-s VII. kerületi polgármester azóta, hogy februárban elõzetes letartóztatásba helyezték..." – folytatódik a hír azzal, hogy a mai parlamenti színjátékban indítványozza a FIDESZ e juttatások megszüntetését…

Porszívózás után édes a pihenés, s ha már híreket szórnak szét a nagyvilágba, hallgassunk bele:

Krónikása a médiának már mondja is, hogy a „tisztelt testület” elutasítja Hunvald György anyagi helyzetének tárgyalását, s most figyeljen, akinek alacsony a vérnyomása, következik az indokolás:

„Hunvald György nem azért nem dolgozik, mert nem akar, hanem azért, mert nem tud.” A „tisztelt testület” ezt elfogadja, egyem a lelkét annak a szerencsétlen embernek… Szegény, dolgozna, de mennyire hogy dolgozna, csakhát nem tud… Miért?

Nem azért, amiért nem dolgozik a férjem. Nem. Õ nem esett át infarktuson, csak valami másban sántikált s emiatt kicsit hûvösre tették, de fizetést azért kap. S a férjem, hát õ nemigen kap semmit, mert két hónap után még nem utalt az Egészségbiztosító egy fillért sem. Hogy miért nem? Nem kérdeztem, mert mire megtalálnám telefonon az „illetékest”, hogy rákérdezzek, az egyes, kettes, meg mittudom én hányas gombok nyomogatásával elkölteném azt a rengeteg forintocskát, amit majd valamikor sárga csekken hozni fog a postás…

Sárga csekk… Errõl jut eszembe. Ha valakinek kedve támad egy kis hatvanhatozásra, szívesen látott vendég nálunk. Van pár sárga csekkem, szépen élre állítva, beszállok a játékba. S mint rendes székely házban, a fogadtatás sem marad el, van: kompót, lekvár, alma, a pityóka elfogyott, de hull a dió, még szõlõt is lehet szemezgetni, de van vinete /padlizsán krém/, zakuszka, s még kitalálhatunk valamit, mert ebben jók vagyunk. Megtanított rá hajdanán a nagy Diktátor…

Hunvaldnak pedig jó szórakozást kívánunk, s csak azért nem nyílt ki a bicska e hír hallatán a zsebemben, mert nem ember, hanem némber vagyok, nincs zsebem, s az egyetlen bicska az uramnál van, a kórházban…

Végül, csak megjegyzem, kislánykorom óta téli estéken csak azt figyeltem, hogy csapkodják a kártyát az öregek az asztallapra… Ha mégis kedve támad valakinek elnyerni jelenleg alvó csekkjeim – jelezze…