A Jobbik és a nõk

A Jobbik és a nõk

Április 25-én éjfélkor úgy szoktam le a politikáról, ahogy az alkoholisták az alkoholról. Túladagoltam és már nem esett jól. Addig csak a politikai elitet hibáztattam, a kormányt az idegenszívûségéért, az ellenzéket pedig a tehetetlenségéért, aznap éjfélkor azonban rájöttem, hogy mennyire olcsón befolyásolható a nép. Igazi nemzeti érzelmûként, amolyan gondolkodóként, mindig is szerettem konkrét emberekre, azok konkrét programjaira és nem csak különbözõ színekre szavazni, idén azonban tudomásul kellet vennem, hogy a politikai palettáról eltûntek az egyéniségek. Narancssárgára színezõdött Magyarország térképének kétharmada és mivel én az élénk nemzeti színkavalkádot szeretem, aznap beálltam a politikai szkeptikusok rendezetlen soraiba. Ez azzal jár, hogy azóta napi félórát olvasok politikát, azt is úgy, hogy villámgyorsan végigböngészem az internetet, tehát igen csak felszínesen.

Egy debreceni vonat utam alkalmával azonban mégis megvettem a Magyar Hírlapot. Nem is annyira a hírek izgattak benne, hanem az, hogy hogyan emészti meg Széles Gábor, a lap tulajdonosa, hogy miután rengeteget pénzt és munkaidõt áldozott a Fidesz gyõzelméért, mégsem lett belõle sem gazdasági, sem vidékfejlesztési miniszter.

Ki sem kellett nyitnom az újságot, már az elsõ oldalon szemet szúrt a hatalmas, fényképes interjú a Jobbik szóvivõjével, újdonsült parlamenti képviselõjével, a huszonhárom éves, még egyetemista Dúró Dórával. Olvastam és csak olvastam a szívemet melengetõ radikális szavakat a Németh László-i Kert-Magyarországról, a munkahelyteremtésrõl és a nép hangjáról. Már-már kezdtem elhinni, hogy Novák Elõd alelnök nem azért lobbizta be magával együtt, sok-sok tapasztalt jelölttel szemben ifjú feleségét a Magyar Országgyûlésbe, hogy egy családban két parlamenti fizetés nyújtson biztos megélhetést a pályakezdõ házaspár számára, amikor is az újságíró rátért a szokásos, honanyákat érintõ témára.

Idézem: „ A negyvenhét tagú Jobbik frakcióban mindössze három hölgy foglal helyet, sõt a korábbi évekhez képest is csökkent a nõk száma az Országgyûlésben. Miként kívánja erõsíteni a nõk szerepvállalását a közéletben?

-A Jobbikban nincsenek kvóták, a listaállításnál a személyes rátermettség volt a legfõbb szempont. Nem hiszem, hogy mindenáron erõltetni kellene a hölgyek részvételét a politikában, hiszen ez nem is egy tipikusan nõi szerepkör. Az esély ugyanakkor megvan, hiszen én is falusi származásúként lettem képviselõ. Mindenkinek olyan feladatot kell találnia, amelyben jól érzi magát.”

Dúró Dóra könyvízû, de kétségtelenül tartalmas, Németh Lászlót idézõ gondolatai mögül végre elõbújt a tapasztalatlanságát feltáró õszinteség. A Morvai Krisztina, nemzetközileg is elismert nõi esélyegyenlõségi szakértõ neve által fémjelzett pártban egy ifjú hölgy még az elsõ parlamenti nap elõtt diszkriminálja a nõket a politikából, hiszen szerinte ez nem tipikusan nõi szerepkör. A néhány, közéletben aktív szerepet vállaló hölgy szempontjából ez a kijelentés nagyon is értelmezhetõ, hiszen a politikai pálya részben színészet, ahol ha a nõ jól játszik, a férfi partnert észre sem lehet venni. Tehát, ha a politikusnõ sztár karrierre vágyik, számára az a jó, ha minél kevesebben vannak. A negyvenhét éves Morvai Krisztinának nemcsak, hogy lánya lehetne a huszonhárom éves Dúró Dóra, de mind szakmailag, mind a színészi képességeit illetõen is sokat kell még tanulnia elõdjétõl, tehát Dóri egy darabig még nem lesz riválisa a Jobbik celebének. Hegedûsné Kovács Enikõ, bár valóban köztük van korban a harmincnyolc évével, de õ stílusából adódóan nem száll be a sztárparádéba, különben is az õ családjukban inkább a férj, Hegedûs Lóránt a szószóló.

Számomra aggasztó, hogy, amig a politikus hölgyek „tükröm, tükröm, mondd meg nékemet” játszanak az Országgyûlésben, addig ki gondol majd a többi, csupán néhány millió magyar nõre? Nemcsak a bõrünkön érezzük, de mindannyian tudjuk és néhány éve még Morvai Krisztinával együtt hirdettük, hogy csak a nõk tudják a nõi gondokat átélni és azokat szívvel-lélekkel orvosolni. Mit várhatunk a honatyáktól a családon belüli erõszak, prostitúció, gyes, gyed, fõállású anyaság, távmunka, korengedményes nyugdíj stb. kérdésekben, ha mi nõk, asszonyok, anyák, családok még a honanyáknak sem vagyunk fontosak?

Dr. Szöõr Anna

2010. május 5. pszichológus-jogász