Emlékezetvesztés

Emlékezetvesztés

Be kell látnunk, hogy van igazság a tudomány megállapításában: A rövidtávú memóriája rossz az emberi agynak.

Most állapította meg a Medián közvélemény-kutató cég, hogy a jobboldal támogatottsága csökkent a nyár óta, a baloldalé viszont nõtt. És mindegy, hogy a különbség még így is nagy! Mindegy, hogy a csökkenés hét-, a növekedés meg csak 2 %!

Akkor is döbbenetes, hogy vannak még ebben az országban olyan emberek – mindegy, hogy 1200 emberbõl 16% -, akik hozzájárultak e statisztika kialakulásához!

Minden hónapban leltárt kellene készíteni, fel kellene eleveníteni, hogy milyen „csuda jó, becsületes, és szép” tetteket hajtott végre a kormány (és persze tagjai magán emberként, vagy más cégek dolgozóiként is – libák, eladott földek és minden nemzeti vagyonunk), amely eladósította hazánkat, a multinacionális cégeknek úgy kedveskedik (nyelvhasználattal, amit a multi, saját céget segítõ akciókkal hálál meg), hogy elengedi az adófizetést, államilag támogat, miközben olyan adóval sújtja a magyar vállalkozót, hogy belerokkan.

Minden hónapban fel kellene eleveníteni, és így a hosszú távú emlékezetbe bevésni olyan tényeket, mint a büntetendõ papírgalacsint, az egyszerû emberek számára megfizethetetlen tandíjat (vagyis a kitörési lehetõségek eleve elvételét), a szétbombázott általános és szakmunkás oktatást.

Vésõvel kellene bevésni az ellehetetlenített egészségügyet (hulljon a férgese, akinek meg pénze van, az, magánrendelõbe megy), az energiaárak egekig emelését, s vele párhuzamosan a támogatások elvételét.

Ismételgetni kellene százszor a kisemmizett kisnyugdíjasokat, a mindenkit állatnak tartó (bár az állatvédõk szavukat felemelhették volna) rohamrendõrséget, a hajléktalanság emelkedését, a kilakoltatott családok kétségbeesését, a nevelõintézetbe küldött gyerekek sikolyát.

Méréseket kellene közzé tenni az öngyilkosságok és gyilkosságok emelkedésérõl, a biztonságérzet megroggyanásáról, a vasút tönkretétele által mozdulatlanságra ítéltek számáról, az érdekek, és barátok viszonyáról. Mert minden dimenzióban eluralkodott az üzleti érdek, nem számit, hogy hány millió emberi életet változtatnak élhetetlen vergõdéssé.

A lényeg, hogy egy romos házat olcsóbban lehet megvenni, így mûködik ez egy ország kiárusítása esetében is.

Hazugságok tömege, agyonhallgatás divatja. Kultúránk hamvain a szabatosság és a bulvár virágzik. Börtönviseltek médiasztárok, és nyílt színen zajlik az erkölcstelen, megalkuvó párválasztás.

A média reklámüzlet, nem közszolgálat. A gazdasági és politikai hatalmi érdekek mentén õ mondja meg, hogy mikor és miként lehetsz „valaki”. Manipulál – ha hagyod, és sokan nem veszik észre -, megszabja, hogyan élj, mirõl mit kell hinned és gondolnod.

Az idõk kezdetétõl toleráns, be- és elfogadó magyar népet pedig le kell rasszistázni a világban, ki kell kiáltani, hogy újnáci. El kell venni történelmi igazságát, hitét és vele az önbizalmát, utána pedig el kell venni hazáját. Ezt közvetíti a kormány, az a kormány, amely kiállítója a baloldal, most népszerûbb lett, mert a magyar ember agya is csak emberi agy, amely egy kis pénzszagtól (értendõ: a karácsony elõtt kiosztott céges jutalmak) egybõl emlékezetvesztést produkál.

Bódi Idikó