Egy frissdiplomás két hónapja

Egy frissdiplomás két hónapja
(Tisztelt Frissdiplomás! Sajnálattal értesítem, hogy a vezetés döntése
értelmében nem nyerte el a ..... állást. Pályázatát megköszönve, további
munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok!)

Cikkem fõhõse egy 24 éves átlagos fiatal. Bölcsészkaron végzett,
jelenleg közgazdaságot, kommunikációt tanul. Az egyetemrõl kilépve,
telve reményekkel, önbizalommal és elszántsággal, fittyet hányva a
gazdasági válságra, megszorításokra, létszámstopra elkezdett munkát
keresni. Elõször képzettségének megfelelõen valamint egy közgazdasági
és kommunikáció diploma várományosaként adta be jelentkezését állami
intézményekhez (önkormányzatok, oktatási és tudományos munkával
foglalkozó intézetek). Türelmesen kivárta az elbírálási idõket és
lassan megkapta az elsõ "köszönjük pályázatát, de sajnálattal
tudatjuk, hogy az állás betöltésre került" leveleket. Nem baj, ezek
úgyis csak az elsõ próbálkozások. Senki nem hitte, hogy könnyû lesz-
gondolta fõhõsünk. Megtartva önbizalmát folytatta a pályázást. Miután
ismét eltelt 2-3 hét várakozási idõ. A pályázatainak egy része
visszaérkezett hozzá, más részére válaszként megkapta a már ismerõs
levelet és egy részére semmilyen válasz nem érkezett. Szegény fiatal,
frissen végzett emberünk kezdett kétségbe esni. Szülei nem tudják
eltartani és már õ is szeretne hasznos tagja lenni a társadalomnak.
Szeretne dolgozni, önálló életet kezdeni. (Az olyan apró dolgokról meg
már ne is beszéljünk, hogy szegénynek megszûnt a TB- je.) Így engedett
az elvárásaiból és egyszerûbb, érettségivel is betölthetõ állásokra is
beadta jelentkezését. Az újabb várakozási idõ, pontosan ugyan azzal az
eredménnyel végzõdött, mint a korábbiak. Az elkeseredés folyamatosan
nõtt. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Fõhõsünk, mivel még levelezõ
tanuló is (a tandíját diákhitelbõl fizeti) különbözõ diákmunka
közvetítõ cégeknél próbálkozik. Újabb sikertelenség: nem tudnak vele
hallgatói szerzõdést kötni, mivel levelezõ szakos. És itt jön a teljes
elkeseredés. Nincs lehetõsége, a munkába állásra. A remény legapróbb
csíráját megõrizve magában a folytatja pályázást. Próbálja megõrizni
méltóságát, MÉG nem helyezkedik el takarítóként. Gondolkozik a
Munkaügyi Központon, de nem akarja életét rögtön a segéllyel kezdeni.
Mivel úgyis ráér, jobban megnézi korábbi pályázatainak célállomását és
rájön, hogy esélye nem volt, még akkor sem, ha megfelelt minden
elvárásnak, hiszen az alkalmazottak listájában túl gyakori a
vezetéknevek ismétlõdése (apa, anya, gyerek). Nincs befolyásos
ismerõse, aki segíthetne neki, otthonától több száz kilométere van.
Elgondolkozik, hogy haza költözik a szüleihez egy kisvárosba és majd
csak elvegetálgat valahogyan. Tudása majd lassan megkopik és 3
diplomával majd talán szakmát tanul. Régi álmai a porba hullnak.
Ekkor szakad el benne valami. Nézi a híradót, hallgatja és olvassa a
híreket: Mindenhol szidják a fiatalságot, nem tanulnak csak isznak és
pocsékolják szüleik pénzét. Túl sokan vannak a felsõoktatásban, inkább
a minõségre kellene figyelni és nem a mennyiségre. És a kedvence: a
létszámstop ellenére 200 fõ friss diplomás roma fiatalt vesznek fel a
közigazgatás különbözõ területére.
Mi tegyen ebben a helyzetben fõhõsünk? A bologna rendszer bevezetése
óta évente kb. 130.000 embert vesznek fel valamilyen felsõoktatási
intézménybe, ha figyelembe vesszük a kibukottak számát még akkor is
nagyjából 100.000 friss diplomás van évente. Mi lesz velük? El lehet
menni külföldre, ha nem tetszik?
Frissen végzett immáron reményét vesztett fõhõsünk a második hónap
végén a 30. sikertelen álláspályázatánál tart, egy állásinterjúra sem
hívták be... egyik napról a másikra él. Fizeti a telefonszámláját és a
pályázatok feladásának postai költségét. Megcsömörlötten hallgatja, a
különbözõ sikkasztási MÁV-os, BKV-s, diploma nélküli miniszteres
híreket és reméli, hogy legalább takarítónak jó lesz valahova.

2009. szeptember 19.
Vincze Ágnes M. Szociológus
(Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)