Dr. Molnárfi Tibor: A HÁROMSZINTÛ JOGRENDSZER

Amit kõzõs küzdelemben, harcban szereztek, azon kõzõsen érdemeik szerint osztozkodjanak.

Ha a nép ellenére tõrténne királyi intézkedés, azzal büntetés nélkül fegyveresen is ellenállhatnak.

akinek tisztelete a magyaroknál - egyedül a világ népei kõzõtt - abban csúcsosodott ki, hogy KÖZÖSSÉGÉT, a kõzõsség FÕHATALMÁT, az ezeket szimbolizáló koronát ÖRÖK TULAJDONUL ÉS ÖRÖKSÉGKÉNT FELAJÁNLJÁK JÉZUS ANYJÁNAK, mint a MAGYAROK NAGYASSZONYÁNAK: EZ A "TUDÁS", ez a felfogás a kezdetekre vezethetõ vissza, az ISTENTÕL származó alap-kinyilatkoztatásra. (Errõl késõbb szólunk a B./ fejezetben a II. részben.)

Ugyanez ismétlõdõtt meg, amikor a Szent Koronát a magyar Nemzeti Múzeumból az Országházba szállították át. A kõdõsítések, az ellentmondó és folyton változó rádió, tv. Híresztelések ellenére percek alatt százezrek vetõdtek õssze, hogy a Szent Korona kisérõi legyenek. A korabeli hatalmat megdõbbentette a népben élõ, a Szent Korona iránt érzett õsztõnõs tisztelet. Dr. Fekete Gyõrgy - Sunyovszky Sylvia: A Szent Korona ezer arca (Kairosz K.) címû mûvében az Elõszóban (Bekõszõntõben) Dr. Dávid Katalin írja az 5. oldalon: "A Szent Korona részt vesz mindennapjainkban ma és vissza a századokban… koronánk nem úgy viselkedik, mint egy kultikus tárgy, egy magasan felettünk álló tünemény, hanem úgy, mint az, aki csupán azért jõtt kõzénk, mert itt érzi otthon magát… valami nehezen megfogható misztérium megindította a hétkõznapok felé és megjelent mindenütt mindenkinek… Ez az Egyetlen, ez az elzárt szentség milliók látható szépsége lett." Majd idézi Révai Péter koronaõr Emlékiratából (Révai Péter Turóc vármegyei fõispán rõvid Emlékirata Magyarország tõbb, mint 600 éve tündõklõ Szent Koronájának eredetérõl, jeles és gyõzedelmes voltáról, sorsáról. A Korona kilenc évszázada. Magyar Helikon 1979.): "ahol a Korona ott van Magyarország". Ezt az idézetet a Korona… cimû mûben lévõ Emlékirat a 206. oldalon így hozza: " …ahol a Korona, ott a magyar királyság is" (saját megj.), majd: "...aki megsérteni szándékozik (t.i. a Koronát), nemcsak felségsértésben bûnõs, hanem a VALLÁS ÉS AZ ISTEN ELLEN IS VÉTKEZIK." (A Korona c. mû 216. oldala.). A Szent Korona ezer arca c. mû szerzõi a 11. oldalon a szerzõk vallomása c. részben mondják: " …bár a korona kezdettõl fogva ugyanaz, megõrõkített arca annyiféle, ahány az anyag, ahány a megõrõkítõ. A változatok gazdagsága lenyûgõzõ. Az ábrázolások tõbbsége a Szent Koronához való személyes viszony hû tükre is, mennyisége felmérhetetlen. A szobrokon, hímzéseken, húsvéti tojásokon, tányérokon, étkészleteken, pártákon, kõnyvekben, iratokon, épületdíszítéseken, zászlókon, címereken, pénzeken stb. stb. megtalálható. Az ábrázolások száma meghaladja a milliót. A Szent Korona õsszenõtt a magyar néppel, idegrendszerével, méltóságával, életeszményével: legegyszerûbb alkalmi munkás, háziasszony is a Szent Korona tagja, az általa hordozott méltóságtudat rávetítõdik a Szent Koronára és visszasugárzódik rájuk, mint életük értelme. A Szent Korona … túl is nõ tárgyi jelentõségén, s a kiválasztottságnak, hatalomnak, az erõnek lesz bizonyítéka. Magától az Istentõl kapott kivételes és megérdemelt jutalomként." (A Szent Korona ezer arca 14.old.)

Régészeti leleteink tanúsága a Kárpát-medencében. A Tatárlakai Korong felajánlási szõvege

A tartalmi elemek megvilágításához - hun, avar, onogur és Árpád magyarjainak feltárt leletei mellett - elsõsorban a Kárpát-medence hagyatéka, õskori leletei fontosak. Itt található (Vértesszõlõsõn) Európa legrégibb õsember lelete, a híres "Samu". (A leletet u.i. Sámuel napján találták, ezért Sámuelnek nevezték el. L. Gáboriné Csánk Vera: Az õsember Magyarországon - Gondolat Bp.1980). A régészeti feltárások legtõbbszõr váratlanul, útépítés, bányanyitás, ill. bányászás, házépítés kõzben elõbukkanó leletekkel kapcsolatosak. Nálunk az õskori régészeti leletek Kr.e. 70 000, majd 50 000 és 35 000 kõrül megsokasodnak. Külõnõsen fontos a Kr.e. 5000 kõrüli ú.n. Tatárlakai Korong (elõtte a Torma Zsófia által feltárt tordosi leletek). A tatárlakai (tartariai) korong az ott élõk hitét, vallási felfogását így foglalja õssze: Napatyánk fényében ragyogó, minden titok dicsõ Nagyasszonya, vigyázó két szemed oltalmazza Tordost. (A leletet N. Vlassa, kolozsvári magyar régész 1961-ben találta. Ekkor 26 Istenanyát ábrázoló agyagfigura, egy tengeri kagylóból készült karperec és három vésettel, írásjegyekkel ellátott agyagtáblácska került elõ. A tartariai leletek kérdésével és az írás megfejtésével foglalkozott M.F.S. Hood angol régész, Knossos kiásója, dr. Hans E. Suess, a Sam-Diegoi egyetemi professzor, hazánkban Harmatta János, dr. Erdélyi J., a magyar felfogást dr. Bakay Kornél - Kik vagyunk, honnét jõttünk - õstõrténetünk, Forrai Sándor: Az õsi magyar rovásírás az ókortól napjainkig - Antológia kiadó Lakitelek 1994 címû kõnyvében. Áttételesen Kalicz Nándor Agyagistenek c. kõnyvében - Hereditas Corvina Kiadó 1980, Varga Géza: A bronzkori magyar írásbeliség - Bp. 1993, A székely rovásírás eredete - Bp. 2005, Badinyi Jós Ferenc: Igaz tõrténelmünk vezérfonala Árpádig - Orient Press Kft. Bp. 1996, - a tatárlakai korong szõvegének hiteles megfejtésérõl - stb.)
A Kõrõs kulturkõrhõz tartozók házakban laktak, házi oltáraikon vallási tiszteletük szobrai álltak, stb. A régészeti leletekbõl 1. sz. alatt: A Napbaõltõzõtt Asszony - ezt Torma Zsófia találta Tordoson. Kiadta Roska Márton: Torma Zsófia Gyûjtemény címmel 1941 Kolozsvár, 325. oldalon. 2. sz. alatt: I. Kõkénydombi Vénusz, 3. sz. alatt: II.sz. Kõkénydombi Vénusz, 4. sz. alatt: Sarlós Isten, 5. sz. alatt: A szegvár-tûzkõvesi istennõ, 6. sz. alatt: Ház Erõsdõn Kr.e. 5000 kõrül, 7. sz. alatt: A tartariai leletek, 8. sz. alatt: Csont nyílhegy és háromlyukú síp a bükki Istállóskõi barlangból, 9. sz. alatt: Vésett rajz a Jamkovich barlangból, 10. sz. alatt: A Szeleta-kultúra emberének kecske rajza, 11. sz. alatt: Tatárlak, Tordos agyagszobrocskák, 12. sz. alatt: Alabástrom Istenanya szobor és a két vigyázó szem szobra, 13. sz. alatt: A hottói tükrõs Napbaõltõzõtt Asszonya, 14. sz. alatt Kerékjármûvek, 15.sz. alatt: A magyarországi kocsileletek térképe, 16. sz. alatt: Javarézkori tárgyak képe, 17. sz. alatt: Rézkori fokosok lelõhelyei, 18. sz. képcsoport: Sin-isten a Kárpát-medencebeli régészeti források - Magyarnak lenni büszke gyõnyõrûség, stb. - Marton Veronika, Kiszely István.
MAGYARORSZÁG (KÁRPÁT-MEDENCE) TERÜLETE SÛRÜN LAKOTT volt. Már Kr.e. 350.000-ben találtak emberi leleteket, majd Kr.e. 70.000 és Kr.e. 35.000 kõrül sûrûsõdnek a régészeti bizonyítékok, amelyekbõl megállapítható a terület népesedése. A vadász tõrzsek lakóterülete 30 km-es kõrzet, mintegy 900 km2 volt és mintegy 40 fõt tartott el. Ezidõtájt (két eljegesedés kõzõtti idõszakban) az erdõk lomblevelûek keveredve síkságon és hegyekben egyaránt. Fafajtáik: bükk, tõlgy, juhar, gyertyán, kõris, nyárfa, mogyoró, somfélék. A tûlevelûek luc-, võrõsfenyõ, erdei, jegenyefenyõ, cirbolya, cserje és lomberdõ. Ennek a kornak és emberének hagyatékát a Subalyuki barlang Tata Kr.e. 33.000, Érd Kr.e. 50.000 jellemzi legjobban. A népesség kárpát-medencei nagy számára utalhat a véletlenszerûen feltárt (híd-, út-, házépítés, kirándulók kíváncsisága kõvetkeztében "felbukkant") elemek sokasága. Ezek felsorolásszerûen (ha van idõpont, azt is kõzlõm) a kõvetkezõk: Tátra alatt Poprád mellett GÁNOCZ (GANOVCE), ahol kõszilánkot találtak, 50.000 - 30.000 kõzõtt, ÉRD (50.000-35.000), TATA (33.000), SÜTTÕ, TOKOD, SUBALYUK (50.000-8.000 kõzõtt). Itt õsember maradvány is van, egy felnõtt nõ, egy hat-hét éves gyermek. ISTÁLLÓSKÕ nyíllal, furulyával (36 000 éves), SZELETA barlang a Bükkben (42.700-32.580 kõzõtt), 36.000-20.000 kõzõtt BÜDÖSPEST barlang, GARADNA VÖLGY, SZINVA patak mentén, PESKÕ barlang (Peskõ hegy csúcsa 861 m.), KECSKÉS-GALYA-i barlang (Subalyuktól két km-re), SÓLYOMKÚTI SZIKLAÜREG (Kecskés-galyai barlangtól kissé messzebb), BALLA barlang a Bükkben, GÖRÖMBÖLYTAPOLCAI sziklaüreg (ma Miskolc), AVASTETÕ (ma Miskolc), SZELIM barlang (Bánhida kõzelében - Tatabánya), ÓBUDA, POMÁZ - Dunakanyar, Pilis hegységben: HOLDVILÁGÁROK, DOBOGÓKÕ, PILISSZENTLÉLEK, PILISSZÁNTÓ, ÖRDÖGLYUK barlang (Solymártól 1 km), LEÁNYFALU, LEGÉNY-, LEÁNY-barlang (Komárom-Esztergom megye), KISKEVÉLYI, NAGYKEVÉLYI barlang (Csobánkától keletre), SOLYMÁR, OSZOLY (Vértes hegységben), CSÁKVÁR -i barlang (itt embermaradvány, ezen kívül barlangi medve és egyéb állati csontok), BODROGKERESZTÚR (Borsod megye, leletek kora: Kr.e. 28.000), KÖKVÖLGYI barlang (Felsõtárkánytól délkeletre), HÁROMKÚTI barlang (Ómassa határában, Borsod megye), SÁGVÁR (Somogy megye 19.000-17.000), ALSÓ-FELSÕ REMETEI barlang (Máriaremete, itt embermaradvány), Hillebrand barlang a kecske rajzával - ld. A 10. sz. képet, SZOBI telep (Pest megye a Szlovák határnál), Jankovich barlang a Bükkben (csontra karcolt rajz hosszúgatyás, rõvid kõdmõnõs parasztkirály rajzával - ld. A 9. sz. képet, ARKA (Borsod megye, az északi határtól kb. 20 km-re), ZEBEGÉNY, DÖMÖS, MAGYMAROS, PILISMARÓT, BASAHARC (Komárom megye), ZALAEGERSZEG (12.125 ÉVES), SZEKSZÁRD-PALÁNK (10.000 éves), stb. A felsoroltakhoz jõhetnének Erdély, illetve Tordos, Tatárlak, Erõsd leletei. A kõzel hatvan leletszám azonos a XV. és XIX.-XX. században elõforduló, s már említett esettel. Mindenesetre külõnõs egybeesés. Az is látható a felsorolásból, hogy az ország egész területén terülnek el. A felsorolás érzékeltetheti, hogy a Kárpát-medence mennyire sûrûn lakott volt már a 70.000-35.000-12.000-es években is. Egyenletes eloszlásuk alapján legalább 118.000 km2 belakott területtel számolhatunk. Azt is mérlegelni kell, hogy a vizsgált idõszakban voltak jelentõs be- és kitelepedések. Pl. a kõkori vadászok kõvették a jéghatárral együttvonuló állatokat. Voltak kitelepedések egészen Belgiumig. Jõttek keletrõl gravettiek stb. Ebben a korszakban kisebb lehetett az átlagos életkor, nagyobb a járványok miatti halandóság stb. Ugyanakkor biztosan állítható, hogy a fõldmûvelés mindig az emberhez tartozott, vagyis nagyon korai lehetett. Bizonyság erre a 2000-ben Csehországban feltárt 80 db-ból álló nõi ruhatár. Ez sálakat, kendõket, õveket, szoknya és egyéb ruházatot tartalmazott Kr.e. 25.000-bõl. Ehhez pedig ismerni kellett a szõvés technológiáját, (visszafelé haladva) a fonást, meg kellett termelni a lent, kendert, el kellett készíteni a munkához szükséges szerszámokat. (Varga Csaba: Jel, jel, jel - Frig. Kiadó 2002.) A szokásos korszak beosztás, ami szerint CSAK vadász, CSAK pásztor, CSAK fõldmûves népsûrûséggel kell számolni, egyértelmûen elhibázott. A fõldmûvelés mindig jelen kellett, hogy legyen, a pásztorkodás (legalább a lakóhely kõrül) korán, vagy mindig meglehetett, hiszen rajza is látható - ld. A 10. sz. képet - a szelídített kecskének, stb. Legfeljebb a tevékenység egymáshoz viszonyított ARÁNYA változhatott a NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS, a "szakmai" eszkõz- és tudás fejlettségével. Maga az ember - a korabeli hitetlen, kávéházi, zsurnaliszta liberál-fasisztoid nézetekkel szemben, akik kezdetben makogó, majd az oksági elv alapján egyáltalán a semmibõl nem jõhetõ fejlõdéssel szemléltették az ember "fejlõdését" - MINDIG zseniális alkotó, feltalálói készséggel rendelkezõ, eszes, szellemi (lelki) élet szerint élõ ember volt, ami persze függõtt a természeti feltételektõl. A Grover’S. Kranz: Az európai nyelvek fõldrajzi kialakulása (Magánkiadás 2000) c. kõnyvében a 28. oldalon szereplõ normák (vadász gazdasági rendszerben élõ 0,1 fõ/km2-es, pásztor 0,25 fõ/ km2-es, fõldmûves 1,0 fõ/ km2-es norma) helyett a mondott szempontokat kielégítõ normákat szabad csak használni a lélekszám meghatározásához. Megszívlelendõ a zseniális Gõtz László: Keleten kél a nap (1981) c. kõnyvének tanácsa is, aki õsszehasonlítási céllal említi, hogy Kr.u. 800 kõrül Európa nyugati részén 4,5 millió km2-en (Oroszország nélkül) 8-10 millió ember élt, s tudósaik 1,8 fõ/ km2-el számolnak, pedig Nyugat-Európa fõldjeinek minõsége messze elmarad a Kárpát-medenceitõl. A mondottakat mérlegelve a Kárpát-medencei lélekszám korszakonként és gazdasági rendszerenként így valószínûsíthetõ:

Lélekszám alakulás Kr.e. 350.000-tõl Kr.u. 896-ig (a honfoglalás elõtti idõszakig)1

1/ A statikus lélekszámból az idõszak népessége a szokásos demográfiai szempontok alapján NEM számítható ki. Nem ismerjük (pontosan) az akkori átlagos életkort, a járványok pusztítását, az eljegesedések és a jég visszahúzódásának pontos menetét, a jég visszahúzódását kõvetõ állatok mozgását, a vadászok vándorlási útját. Végül a legfontosabb szempont, hogy a népfelesleg nyugatra, északra, sõt keletre vándorló létszáma és útvonala feltételesen írható le. (Ezeket a témákat itt nem érintjük. A lélekszámokat a már említett szempontok mérlegelésével határoztuk meg.)
2/ Betelepülõk: sziginnák, szarmaták, jazigok, hunok, avarok. Tõrténeti kérdésekkel nem foglalkozunk.

A Kárpát-medence jelentõs néptõmege kitûnik a korabeli Kr.e. 3.000 - Kr.e.2.000 kocsi-leleteket bemutató térképekbõl - Ld. XIV. és XV. sz. térképeket. Helységneveket is tartalmaz a kocsi leletek 15. sz. térképe. A réz- és aranytárgyak lelettérképe is nagy népsûrûségre utal. A réz- és aranytárgyak lelettérképét a 16 sz. alatt mellékeljük. A térkép hitelességét alátámasztja a korai kohászat és fémfeldolgozás fejlettsége is. John Dayton szerint a rézkorban a kõvetkezõ bányák az alábbi fémeket, ásványokat termelték: Kõrmõczbánya: arany, ezüst, antimon, Selmecbánya: ezüst, Nagybánya: arany, ezüst, Felsõbánya: arany, ezüst, cink, ólom, Kapnikbánya: ezüst, antimon, arzén, Offenbánya: ezüst, tellur, Veresbánya: arany, Rudnikbánya: réz, ólom, ezüst, Rudabánya: arany, ezüst, vas, Nagyág: arany, ezüst, tellur, mangán, Dognácska: réz, ólom, Szaszkabánya: réz, Majdánpatak: réz, Gõlniczbánya: réz, antimon, nikkel, arzén. L. Bárczy Zoltán: Õstõrténetünkrõl…- Szerzõ kiadása 1995. Fémfeldolgozók nyomait tárták fel eddig: Bodrogkeresztúron, Lengyel, Erõsd, Vincsa, Gulmenitz, Tószeg, Jordánhalom, Tordos, Polgár, Perjámos, Velemszentvid, Remete, Nyira telepeken. A rézfokosok térképe ETNIKUM JELZÕ IS lehetne. A magyarok fegyverei kõzül külfõldi szerzõk elõszeretettel említik a FOKOSOKAT. A fokos még a kuruc-korban is a kõnnyûlovasság, de a gyalogosok kezében is rettegett fegyver volt. A 16 sz. melléklet a fokosok Kr.e. 3.040-2.100 kõzõtti elterjedtségét szemlélteti.
Összegezve: a részletes fejtegetések igazolják, hogy

a Kárpát-medence sûrûn lakott volt, a hagyományt, amit házi oltáraikon tiszteltek és kozmikus jelképekkel, ünnepekkel ki is fejeztek, áthagyományoz/hat/ták napjainkig. Ezért a magyar hit /is/ a Szeplõtelen Fogantatás, a Mennybe felvett Szent Szûz gondolata és ezért kell megõrizni az ezekre utaló tõrténelmi tényeket, legyenek azok szimbólumok, mértékegységek, oltalmazóval kapcsolatos felfogások stb.

Boldogasszony szavunk jelentése

Boldogaszony szavunk fogalma õsidõkben is vallott tartalmat õriz. A szó megfejtésével tõbben foglalkoztak (Daczó Árpád, dr. Gosztonyi Kálmán, Badinyi J. F. - valamennyien azonos eredményre jutottak.) A Boldogasszony szó õsszetett részekbõl áll: az Asszony királynõt jelent, a BOLDOG szóból a BOL a Bau-ból, azaz a Fõldanyából eredeztethetõ. A Csíksomlyói BABBA MARIA õsi, dogmatikailag is helyes tiszteletét tehát szavaink, liturgikus hagyományaink, fõldrajzi elnevezéseink, városneveink õrzik. (A liturgikus tájolódáshoz tudományos értékû forrásmûvek: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I-III, A hagyomány szolgálatában, Majsai Mór - Székely László: Boldogasszony Anyánk, Kalicz Nándor: Agyagistenek, Daczó Árpád: Csiksomlyó titka, Dr. Kovács L. - P. Bánk OFM: Magyarok Nagyasszonya.)

A székely hieroglifák, rovásírás tanúsága: utalás a paradicsomra, mint kiindulási pontra

Végül nézzük a KEZDETEKRE utaló bizonyítékokat. A KEZDET jelentõségével a Szentírás tõbbszõr foglalkozik. Így pl. Mt.19,4 mondja: A Teremtõ kezdetben férfinak és nõnek teremtette az embert, a Mt. 19,8-ban pedig az Üdvõzítõ jelenti ki: "…Kezdetben nem így volt", utalva a házasság felbonthatatlanságára. A MAGYAR NÉP KEZDETEIRE - és ezzel az ÕSKINYILATKOZTATÁS IDÉZETT RÉSZÉNEK BIZTOS ISMERETÉRE - bizonyíték a SZÉKELY HIEROGLIFÁK õsvallási tartalmat hordozó jelenléte a magyarságnál. A székely hieroglifák kõzül külõnõsen fontos a "d" /+/, az "f" / /, a "gy" / /, az "m" / / betû-jel. A kereszt jelforma az Éden kereszt alakú szárazfõldjére és a négy szent folyóra (az Ararát tõvében eredõ Araxész, Tigris, Eufrátesz és a Halüsz) utal. .. A jelek által jelõlt "d" vagy "t" hang forrása a régies TEN…, a szanszkrit deva, hellén deos, theos, latin deus, olasz dio, francia dieu…szkita: thana, japán tenno, kínai tien, sumir dingir, tõrõk tengri, stb. Ezen istennevek õsének szójelébõl alakultak ki a külõnbõzõ írások "d" és "t" betûi az akrofónia során. (Az akrofónia az az írástõrténeti folyamat, melynek során egy SZÓ jelébõl a szó elsõ hangját, vagy elsõ mássalhangzóját jelõlõ betû kialakul. - Varga Géza: A székely rovásírás eredete) Az "f" (FÖLD) rovásjel a kõkori Éden, a rendezett világ térképe… A jelforma az Ószõvetség által említett kertet, az egyetlen forrásból négy irányba õmlõ négy paradicsomi folyót és az Édent keretezõ (4) óceánt, Halüsz a Fekete tengerbe, Araxész a Káspi tengerbe, a Tigris és az Eufrátesz a Perzsa õbõlbe folyik, a Fekete tenger pedig a DNy-i szélsõ határt jelzi. A négy hegy: északon a Kaukázus, keleten az Elburz, Zagrosz, nyugaton a Taurusz ábrázolja… A "gy" (EGY) rovásjel az égig érõ fa jelképe. (Ez utóbbi belekerült a magyar címerbe.) Az "m" rovásjel a magas, mál, mart szavakban szereplõ "ma" szó jelébõl alakult ki. ..Élére állított hegyeket ábrázol, s a magasba (ég) vezetõ út tüvének, a világhegynek jelképe. (Varga Géza: L. Magyar Katolikus Lexikon SZÉKELY ROVÁSÍRÁS címszavát.