Rasdi: Kvázivállalkozások

Az utóbbi idõben újból sok szó esik a kis- és közepes vállalkozásokról. Engem kissé zavar, hogy a vállalkozásokat a méretük, és nem a vállalkozási, közgazdasági jellemzõik, piaci szerepük alapján kategorizálják.
Az a tény, hogy egyetlen vállalkozás sem maga állít elõ mindent, az természetes. Vállalatok, vállalkozások sora termel olyan közbülsõ elemeket, egységeket, amelyek több területen használhatók, tömegtermékek (pl. kábelek, kötõelemek), speciális részegységek (pl. hidraulika, villanymotor) stb. Ezek némelyike önálló rendszert képez, de végsõ felhasználásra csak más gyártmányba beépítve kerül. A nagy termelõ egységek is felhasználják ezeket. De ez a tényleges helyzet minden beszállító esetében?
Szerintem a "vállalkozás" igen fontos ismérve, hogy önálló piaci szereplõ, ennek alapján több potenciális vevõbõl álló piaccal rendelkezõ gazdálkodó egység, amelyik lehet önálló természetes vagy jogi személy. A nagy cégek körül (a körül nem feltétlenül földrajzilag értendõ) kialakul a beszállítók köre. Az egyszerûség kedvéért az ilyen nagy vállalatokat a következõkben (ebben az értelemben kizárólag itt, ebben az írásban) "Megrendelõ"-nek nevezem. Ezeknek a beszállítóknak egy része úgy lesz a "Megrendelõ" beszállítója, hogy egyetlen megrendelõje nem csak ténylegesen, hanem potenciálisan is csak az adott "Megrendelõ" lehet. Az adott "kisvállalkozó" olyan céltechnológiát üzemeltet, amelyik nem vagy csak igen költséges átalakítással tehetõ alkalmassá más megrendelõ kiszolgálására. Ennek következtében a "Megrendelõ"-vel szemben teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Nem önálló piaci szereplõ, mert a terméke gyakorlatilag csak a "Megrendelõ" közvetítésével, annak gyártmányába beépítve kerül a végsõ felhasználóhoz.
Ha ennek a beszállítói tevékenységnek a tartalmát nézem, eszerint a beszállító nem más, mint a Megrendelõ nagy cég speciális jogállású és gazdasági helyzetû része. Részként speciális jogállású, mert önálló természetes vagy jogi személy. Ennek megfelelõen saját adószámmal, számlakönyvvel, bankszámlával stb. rendelkezik. Igy jogi és statisztikai oldalról nézve megfelel a vállalkozóra vonatkozó kritériumoknak. De tevékenységének tartalmát nézve csupán része a "Megrendelõnek". Része annyiban, hogy teljes mértékben függ tõle, termékét csak a „Megrendelõ”-nek tudja értékesíteni. Termelési volumenét, árait, szállítási feltételeit formális egyeztetések és ajánlatok után de lényegében a "Megrendelõ" határozza meg. Ugyanúgy, mint ha a "Megrendelõ" önálló elszámolási egysége volna. Olyan feladatot lát el, amelyet a "Megrendelõnek" akkor is el kellene látnia, ha a beszállító nem szállítana neki. De ha a kiszolgáltatott beszállító nem szállítana, akkor csak tényleges piaci körülmények között (minden bizonnyal drágábban, mert a más vevõknek is szállító nagyobb vállalkozó, amelyik adott esetben termelési struktúráját is könnyebben tudja változtatni, ezt – lévén kevésbé kiszolgáltatott heyzetben - áraiban is érvényesíteni tudja) vagy saját beruházás, és munkaerõ alkalmazásával tudná csak biztosítani. Mivel a "Megrendelõ" a beszállító feltételeihez hasonlítható feltételek mellett csak az utóbbival tudná az adott feladatot megoldani, elmondható, hogy a beszállító a saját tõkéjével (beruházás és termelésfinanszírozás) és munkáltatói felelõsségvállalásával a "Megrendelõ"-t mentesíti ezektõl. Viszont ha „Megrendelõ” csökkenti a megrendelését, a beszállító termelése pótlási lehetõség nélkül csökken. Ha a „Megrendelõ” termékváltást hajt végre, csõdbe megy vagy egyszerûen "kivonul a piacról", a beszállító máról holnapra akár teljes mértékben megrendelés nélkül maradhat, és csõdbe juthat. A "Megrendelõ" piaci célja érdekében eszközölt beruházását a beszállító elbukja. Vagyis a "Megrendelõ" tõle teljesen független gazdálkodása, fejlesztési és piaci munkája determinálja az õ gazdálkodását. Mindezt úgy, hogy ezek a folyamatok számára teljesen ismeretlenül folynak, nem nyitott piacon történnek, amelynek változásait figyelemmel tudná követni.
A beszállító kiszolgáltatottságát fokozza, hogy a „Megrendelõ” a korábban említett formális áralku során nem fogadja el, hogy a beszállító az árában a potenciális „függetlenedés”-hez szükséges költségeket vegyen figyelembe.
Az ilyen, egyetlen vevõ részére szállító beszállítói vállalkozás számára a piacot az egyetlen "Megrendelõ"-je jelenti. A piaci információk rajta keresztül, az õ szûrõjén át jutnak el a beszállítóhoz, és ezek az igények egyes esetekben eltérhetnek a külsõ piacon végbemenõ változásoktól. A beszállítónak nincs és nem is lehet önálló gazdasági érdeke, piacismerete, mert ezek csak a "Megrendelõ"-nek vannak. Ha a beszállító ismeri is a piac változásait, azok számára csak közvetett információk, mert a Megrendelõ különbözõ egyéb megfontolásai azok hatásait erõúsen módosítják. A beszállító egyetlen mozgásterülete, mi módon tudja a "Megrendelõ" igényét a legkisebb ráfordítással kielégíteni. Erre gyakorlatilag csak szervezési lehetõségei vannak valamkint saját munkaerejének (ha egyéni vállalkozó) erõn túli kizsákmányolása. Fejlesztési lehetõségei a gyártásfejlesztésre korlátozódnak, de tulajdonkép ezt se teheti önállóan. A gyártmányfejlesztés egyértelmûen kizárólag a "Megrendelõ" hatáskörébe tartozik. Ráadásul a termék elfogadott ára sem tartalmaz forráslehetõséget a tényleges fejlesztési munakára.
A "Megrendelõ" integráló, koordináló szerepkört is betölt, él az ebbõl fakadó elõnyökkel, de nem vállalja az ebbõl a szerepkörbõl adódó felelõsséget. (Ennek az integráló funkciónak a szükségessége ill. az ebbõl fakadó felelõsségérzet hiánya nagyon jól látható volt a tipikusan integráló szerepkört betöltõ élelmiszeripari feldolgozó üzemek csõdjeinél. Sõt az élelmiszeripari feldolgozó üzemek kérdése ennél még összetettebb. Végsõ célját tekintve véleményem szerint egész a földkérdésig hat.) A fentiekben leírt beszállító mintegy "kvázivállalkozó"-ként a közismert "szükségvállalkozó"-hoz hasonlóan kényszerhelyzetben van. Már csak azért is vállalja a "kvázivállalkozói" szerepkört, mert a munkanélküliségnél az is jobb. A másik ok, hogy kezdetben igen vonzónak tûnnek a feltételek. Aztán nem egyszer késõbb jelentkeznek a nem várt problémák. Ilyen nem várt problémát jelenthettek azok az esetek, amikor a "Megrendelõ" pl. a beszállítói kapcsolat kialakulása után vezette be az ISO minõségbiztosítási rendszert, evvel a beszállítóját is automatikusan kötelezte ennek bevezetésére, hisz az õ rendszerének az auditálása megkövetelte az auditált beszállítót is, de az ebbõl a "kvázivállalkozás".-nál jelentkezõ költséget már nem vagy nem kellõ mértékben ismerte el. (Amint az ismert, az ISO minõségbiztosítási rendszer nem pusztán egy vállalkozás valamennyi jellegébõl adódó tevékenységének részletes szabályozását és ennek belsõ megtartását és ellenõrzését, hanem "független" auditáló szervezet rendszeres felügyeletét, és az egésznek a szintén nem ingyenes regisztrálását is jelenti. Ami egy nagy cég esetében arányait tekintve jelentéktelen, de kislétszámú beszállító "kvázivállalkozás"-nál arányait tekintve jelentõsebb költség. Aztán a „Megrendelõ” vagy elismeri vagy nem az adott költséget.)
Külön megfontolás tárgyát kellene, hogy képezzen egy közepes vállalkozásnál, hogy egy nagy vállalat kényelmesnek és adott pillanatban gazdaságosnak, kedvezõnek tûnõ beszállítói pozíciójáért érdemes-e korábbi tényleges piaci pozícióit feláldoznia.
Ezek alapján feltehetõ a kérdés, hogy a nagy, többnyire multinacionális vállalatok beszállítói esetében ugyan kik kapják végeredményben a kis és közepes vállalkozások számára elérhetõ, általuk megpályázható támogatásokat. Felmerül a kérdés, hogy nem (lenne-e) célszerû bármi ilyen támogatást legalább az aktuális "Megrendelõ" valamilyen rendelési garanciájához kötni? Mert ha ez nem történik, akkor a "kvázivállalkozás"-nak adott támogatás végsõ soron a "Megrendelõ" mozgásterét javítja, annak kockázatát vállalja át. Az való igaz, hogy a rossz vevõ is jobb mint a nem létezõ. De kérdéses, hogy mennyire célszerû az egyetlen "Megrendelõ"-tõl mindenben függõ beszállító "kvázivállalkozás" támogatása ha evvel a - méreténél és tõkeerejénél, meg a külföldi befektetõt adott esetben megilletõ kedvezményeknél fogva - amúgyis elõnyös helyzetû multinacionális cég kap újabb, ezúttal bújtatott támogatást.