Rasdi: Pár szó a választási rendszerrõl

Kezdjük ott, hogy a parlament a törvényhozó hatalom megtestesítõje, a parlamenti képviselõ elsõdleges feladata a részvétel a törvényhozás folyamatában. Minden kérdésben állást kell foglalnia, akár ért hozzá személyesen, akár nem. Ez utóbbi esetben a mögötte álló szakértõkre támaszkodik.

Van még egy elõfeltételem: A demokrácia a szavazók tudatos választásán alapul, vagyis csak akkor van értelme a demokráciának, ha a választónak van lehetõsége képet alkotnia arról, hogy milyen véleményekre, milyen várható állásfoglalásokra adja szavazatát. Ha erre nincs lehetõsége, akkor a demokráciának csak a látszata áll fenn. (Elvileg ezt a célt szolgálja a kampány. Más dolog, hogy a kampány a választók szellemi színvonalához alkalmazkodva hamis információkat közöl, de az más kérdés. Nem a választási rendszer, hanem az abban résztvevõk hibája.)

Egyéni képviselõ, amikor egy választási körzetben megválasztott konkrét személyrõl van szó. Ha ez a képviselõ valamelyik párt jelöltje, akkor egyértelmû, hogy személyében a pártra szavazunk. A párt azért jelöli õt képviselõnek, mert bízik abban, hogy ha bekerül a parlamentbe, a párt értékrendszerét, a párt adott kérdésekben alkotott véleményét képviseli. Ebben az esetben a választó is tudja mire adja a szavazatát, mert a pártok programjának, vagy ami szerintem ennél is fontosabb, értékrendjének, szemléletmódjának megismerésére van lehetõség.

Az egyéni képviselõi rendszernek ebben az esetben az a baja, hogy messze nem ad lehetõséget az állampolgárok és választók akaratának kellõ képviseletére. Országos szinten mintegy 35-40 %-os támogatottsággal matematikailag akár 100 %-os végeredmény is elképzelhetõ. Vagyis ha van az országban egy ilyen párt, az teljesen homogén parlamentet alkothat (ez maga a diktatúra) vagy ha van két 25-30 %-os támogatottságú párt, akkor egy tisztán egyéni képviselõi rendszer esetén az ország politikailag aktív lakosságának fele egyáltalán nem jut parlamenti képviselethez. Nem tudom, hogy ha belegondolunk, mennyire nevezhetjük ezt valóban "demokráciának". Igaz, hogy ez nálunk kb. a parlamenti létszám felét jelenti, de akkor is méltánytalanul háttérbe szorítják a náluk kisebb támogatottságú partokat, és azok támogatóit.

Az egyéni képviselõség elvileg lehetõséget ad pártokon kívüli, un. "független" képviselõk parlamentbe juttatására is. Kezdjük ott, hogy a "független" képviselõjelölt eleve hátrányos helyzetbõl indul. Kivételt képez, ha valami módon máskép kivívta a közismertséget. (ld. Cicciolina is elindult, vagy legalábbis szó volt az indulásáról). Vagy egykori pártpolitikus, aki összekülönbözött a valamikori pártjával. Kezdjük ott, hogy a ritka kivételtõl, és a közvetlen ismerõsi körtõl eltekintve a szavazók a választási kampány során a különbözõ választói gyûléseken ismerhetik meg a jelölteket. Ezeken a gyûléseken nagyon nehéz bárkirõl is objektív véleményt alkotni. Meg lehet tudni, hogy a saját szakterületén (mert elsõsorban errõl beszél) milyen felkészült, és milyen álláspontot képvisel, és legfeljebb egy-két konkrét kérdésben lehet megismerni a véleményét. És véleményt lehet alkotni férfi esetén a nyakkendõjérõl, hölgy esetén a frizurájáról (és az esetleges beszédhibáikról). De amint feljebb már említettem, polihisztorok nincsenek, és a többi kérdésben a teljesen ismeretlen szakértõi hátterére fog támaszkodni. Azokról pedig semmi információ nem áll rendelkezésre. A másik kritikus pont, hogy a választási kampányhoz pénz és stáb is szükséges. A "szponzorok" pedig be fogják nyújtani a számlát egy esetleges gyõzelem esetén. Vagyis a "független" képviselõ lehet, hogy más pártoktól független, de az ismeretlen szponzoraitól egyáltalán nem az.

A választási törvényünk további rákfenéje a listás helyekre vonatkozó 5 %-os küszöb. Mert itt nem egyszerûen egy 5 %-os küszöbrõl van szó. Bonyolítja a helyzetet, hogy a listának is két szintje van, vannak a területi listák és van az országos lista. Viszont a területi listákról parlamentbe jutható képviselõk száma területenként (megyénként) 4 és 28 között változik. Ahhoz, hogy egy területi listán 5 %-kal be lehessen jutni, az adott területrõl legalább 20 képviselõnek kellene bejutnia. Ilyen viszont egyetlen egy van, Budapest 28 képviselõvel. A következõ Pest megye 14 képviselõvel, azaz itt legalább 7 %-ot kell elérni 1 képviselõ bejuttatására. A következõ lehetõség az országos lista, ahol az 5 %-ot elért listák töredékszavazatait értékelik.

Még egy, a kis pártok összefogását gátló tényezõt is beépítettek, nevezetesen ha több párt összefog (és nem csinál mesterségesen egy választási pártot), akkor a küszöböt megemelik 10 %-ra.

Vagyis a választási rendszert annak idején úgy alakították ki, hogy eleve beprogramozták, hogy a kétpártrendszer irányába fejlõdjön a parlament.

A többpártiság lehetõvé tételére a Gyurcsány féle javaslat nem jó. Egyéni parlamenti képviselõk bejutásán alapulna. Amint az egyéni képviselõ sajátosságait kifejtettem, a kisebb pártok a három egyéni képviselõ bejuttatását csak akkor tudják elérni, ha valamely nagy párt megállapodik a kisebb párttal, és a második fordulóban visszalépteti saját jelöltjét, és a szavazóbázisa engedelmesen követi a párt irányítását. Az ilyen visszaléptetésnek politikai ára van, amit elõzetes egyeztetéseken "mutyiznak" ki.

Milyen módosításokkal lehet a lakosság politikai nézeteit jobban lefedõ, valóban demokratikus parlamentet létrehozni. Két megoldást látok, egy korlátozottabb és egy teljes megoldást. Korlátozottabb: a küszöb csökkentése és a pártok összefogását gátló duplázás megszüntetése pártok összefogása esetén. A teljes megoldást a tisztán listás választási rendszer jelentené. Ez biztosítaná a lakosság véleményének legarányosabb és legárnyaltabb képviseletét és további elõnyei is lennének. Minden akadály nélkül csökkenteni lehet a parlament létszámát pl. 200 fõre. Egy 3 %-os küszöb esetén a legkisebb szavazatot elért párt is 6 fõt delegálhat. Vagyis adhat valamilyen szakmai összetételt. A választás egyszerûbb, egyfordulós és így sokkal olcsóbb lenne, továbbá a kisebb parlament is csökkentené a költségeket, és nem a demokrácia rovására.