Rasdi: Gondolatok a közjogi rendszerrõl

A Gyurcsány által bedobott gumicsont ürügyén sokan sokat foglalkoznak a választási rendszer módosításának kérdésével. De szerintem nem csak a választási rendszert, hanem az egész közjogi rendszerünket át kell gondolni. Nem véletlenül mondta annak idején Montesquieu (hiába írtam le már legalább 100-szor a nevét, mindig meg kell néznem a lexikonban a helyes írását), hogy a hatalmi ágaknak egymástól függetleneknek kell lenniük. Ha nem is feltétlenül a hatalmi ágak függetlenségének, de legalább valóban független hatalmi központoknak szükséges lenniük, hogy ne alakuljon ki diktatúra a demokratikus szabályok betartása mellett. Hitler Németországa a legjobb példa, hova tud vezetni a demokratikus szabályok betartása, ha nincsenek meg a demokrácia kiteljesüléséhez szükséges egyensúlyok.

A magyar közjogi rendszerben a klasszikus hatalmi ágak függetlensége egyáltalán nem áll fenn (sõt nem tudom, hogy Európában egyáltalán megvan-e valahol), és a parlament által választott köztársasági elnök is legfeljebb az eltérõ ciklusidõ miatt tekinthetõ valamennyire függetlennek, de ugyanez vonatkozik a többi "független" intézményre is. Mire alapozom ezt az állításomat? Egyszerûen arra az apróságra, hogy amikor választunk, megválasztjuk a törvényhozó hatalom képviseletét, az országgyûlést. Majd az összes többit ennek a választásnak az alapján létrejött országgyûlés választja meg. Elõször a végrehajtó hatalom gyakorlóját, a kormányt. Ezek után hogyan tekinthetõk azok a törvényhozó hatalomtól függetlennek. Tökéletesen példázza ezt, hogy amikor megbukott a Medgyessy kormány, személyek buktak ugyan, de ugyanazok a pártok alakították meg az újabb kormányt, és kis módosítással folytatták ugyanazt a tevékenységet.

Ebben a rendszerben ráadásul a "farok csóválja a kutyát" esete látható. Elsõdlegesen nem a kormány hajtja végre a parlament által hozott törvényeket, hanem a parlament szavazza meg, amit a kormány beterjeszt. Vagyis a kormány a saját maga által megszövegezett törvényeket hajtja végre. A parlament szerepe olyan, mint a tyúké a baromfiudvarban, lefutja a tiszteletköröket, hogy a kakas ne nézze kurvának. (Elnézést a kifejezésért, de így szól a vicc.) Az alkotmányos királyság intézményében a király a koronázás után valóban független a parlamenttõl, így elvileg alkotmányos ellensúlyt képes adni, ha rendelkezik a szükséges alkotmányos jogosítványokkal. A megbizatása nem 4-5 éves ciklusra, hanem a koronázástól haláláig (vagy esetleges alkotmányos visszavonulásáig) érvényes. A köztársasági elnök megbizatása 4-5 évig terjed, majd mandátuma lejártakor a parlament hosszabbítja meg a mandátumát vagy választja meg az utódát. Vagyis igencsak függõ viszonyban van a parlamenttõl (közvetve a kormánytól).

Ezt csak annak illusztrálására, hogy nem csak a választási rendszeren, hanem az egész közjogi rendszeren van meggondolni való. Ugyancsak a közjogi rendszer átgondolásának körébe tartozna a kétkamarás vagy kétházas parlament. Ez mindenfajta "pozitív diszkrimináció" (a pozitív diszkrimináció súlyos különbségtétel az állampolgárok között nélkül tudná biztosítani pl. a kisebbségek képviseletét az un. felsõházban.

A következõ írásomban az egyéni képviselõ fogalmának lehetetlenségérõl írok, majd a harmadikban ennek következményérõl, a parlament antidemokratikus összetételérõl.