A magyar társadalom azon része, amely kellõ empátiával rendelkezik az árvízkárosultak és az ország sorsa iránt az szívesen eltekintene a fõvárosi tûzijátéktól.
Nem csak azon a párszáz millió forinton van a hangsúly, hanem azon, hogy van-e mit ünnepelni.
Az ország gazdasága - enyhén szólva – romokban hever. Az árvízkárosultak reménytelen helyzetben vannak. A devizahitelesek frászban vannak, hogy mi lesz holnap, kitudják-e fizetni a következõ törlesztõ részletet. A munkahellyel rendelkezõk behúzott farokkal tûrik a multik zsarnokoskodását. A munkásöntudat ma már ködbeveszett történelem. A gazdák zömét a csõd fenyegeti. Mondjam még?!
A magyar mentalitás a spórolást részesítette mindig elõnyben, a szükségben összefogott és nem dorbézolt, nem úgy, mint a lecsúszott dzsentrik, vagy a kocsma proletárok.
Mindezek okán, a magam részérõl bojkottálni fogom a tûzijátékot.
Az eget és az Andrássy utat lehet szivárványszínûre festeni, de minket, közembereket a rideg valóság földhöz szegez és az égre tekintve csak az Isten kegyelmében bízhatunk.
Takács András