Bevezetésként

A magyar rendszerváltás pártjai, így az ellenzéki szerepbe kényszerült pártjai sem eszmei, sem ideológia, sem a nemzetstratégia terén nem jelentettek alternatívát a kormányzati pozícióba került pártokkal szemben. Valójában csak stílusában és retorikájában jelentettek különbözõséget, de lényegében mindegyik elfogadta a globális erõk irányítását. A kormányzó pártok és ellenzéki pártok nemzetstratégiai kérdésekben lényegében a rendszerváltás neoliberális, eszdéeszes koncepcióját követték. A globalizmus, az amerikai és az európai nagyhatalmak kiszolgálói voltak és maradtak a mai napig.

A harmadik magyar-köztársaság parlamenti pártjait súlyos felelõsség terheli Magyarország kirablásában, függetlenségének felszámolásában, a nemzetállam feladásában. A felelõsség egyetemes, bár a bûnrészesség mértéke nem azonos.

Nemzetstratégiai kérdésekben talán két gyenge próbálkozást érdemes megemlíteni; az FKGP reprivatizálási törekvését, illetve a MIÉP által hangoztatott nemzeti érdekek. Mindkét párt leginkább a retorika szintjén próbálta nézeteit megjeleníteni, amit szakmailag, szakpolitikusi szinten már nem tudtak hatékonyan érvényesíteni, így mindkét párt esetében a demagógia és a populizmus vádjával söpörtek le a neoliberális pártok.

Az elmúlt húsz év nemzetrombolásának egyik oka, hogy az értelmiség meghatározó része beállt a liberális, globalista világ szolgálatába, kozmopolitaként magyarságát is feladta. Az a kevés, népben-nemzetben gondolkodó értelmiségi, mint Gidai Erzsébet, Loránt Károly, Varga István, Síklaky István, Drábik János, Csath Magdolna, Bognár László, Fáy Árpád, Zétényi Zsolt, Bakos Batu, Z. Kárpát Dániel, hogy csak a régebbrõl személyesen is ismert és tisztelt értelmiségieket említsem, mind magányos farkasként írták és mondták a magukét. A nemzetinek tûnõ pártok és pártvezérek valamilyen oknál fogva ezeket az embereket nem akarták helyzetbe hozni, vagy azért, mert riválisoknak tekintették, vagy ezért, mert nézeteik nem illettek be a ténylegesen képviselt politikájukba.

Nem elhanyagolható körülmény, hogy a rendszerváltással a hagyományosan magyar, a ’45 elõtti sokszínû politikai közélet nem tért vissza, hanem a kezdeti próbálkozások ellenére egyre szûkült. A társadalmi kontrollt folyamatosan szûkítõ parlamentáris diktatúra alakult ki, ami nem csak a felsõház hiányából fakad, hanem a pártokrácia önzésébõl, önhitségébõl is. Sem a kormányzó, sem az ellenzéki pártok nem vették figyelembe a társadalom érdekközösségei által létrejött civil szervezetek véleményét, javaslatait. Inkább vazallus szervezetek hoztak létre, vagy az állami apanázs reményében szatellit szervezetté degradálódtak az érdekcentrumokként mûködõ társadalmi szervezetek.

Teljes felelõsséggel kijelenthetõ, hogy a „rendszerváltás” során a társadalom által jogosan elvárható demokratizálódási folyamat elmaradt, sõt egy újfajta demokratikus köntösbe bújtatott diktatúra és „modern” rabszolgaság alakult ki a multinacionális cégek egyeduralmával.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a kényszerítõ és elõre eltervezett folyamatokat sem, amelyek a világ nagyhatalmai részérõl befolyásolták Magyarország újkori politikusainak a kiválasztódását, és azt az össztársadalmi naivitást, ami a „rendszerváltást” kísérte.

Mindezeket azért tartom fontosnak bevezetõként rögzíteni, hogy egy valódi nemzeti elkötelezettségû párt, mely parlamenti képviselethez jutott, tisztában legyen azokkal a folyamatokkal, amely ellen fel kell vennie a küzdelmet.

Egy nemzeti elkötelezettségû pártnak több területen kell merõben más politikát és magatartást kell folytatnia, mint az eddigi pártok.

Egy parlamenti párt stratégiáját alapvetõen a programja és a választóinak az elvárásai határozzák meg azzal a különbséggel, hogy az érzelmi és indulati kitöréseket igyekeznek a parlament falain kívül hagyni, ami nem jelenti azt, hogy eszmei, ideológiai és értékrendbeli elkötelezettségüket háttérbe szoríthatnák.

Mottóként ajánlanám: Gyûlöletbõl nem lehet sem Hazát, sem otthont építeni. (T.A.)

Általános elvárásaim egy nemzeti elkötelezettségû párttól:

1. Legyen a Nemzet lelkiismerete!

2. Rendelkezzen hosszú távú nemzetstratégiával, legyen jövõképe. Szlogen szintjén is megtudja mindezt megfogalmazni.

3. A pártérdek ne írja felül döntéseit!

4. Ügyek mentén hozza meg döntéseit.

5. Konstruktív ellenzékként mûködjön.

6. Egyértelmû és világos érveléssel, a közember számára érhetõen fogalmazzák meg véleményüket.

7. Minden törvényt, mely a parlament elé kerül a nemzeti érdekek szempontjából vizsgálja meg, készítessen hatásvizsgálatot.

8. Törvény-és módosító javaslataiban legyen egyértelmû a cél, a társadalmi célcsoport, a kedvezményezeti kör.

9. A nemzet érdekeit szolgáló alternatívákat, a lehetséges és másféle megoldásokat már a parlamenti szavazás elõtt propagálja.

10. Ellenszavazatait indokolja.

11. Folyamatosan tájékoztassa a közvéleményt parlamentben történõ dolgokról.

12. A globális hatalmakkal szemben fellépõ nemzetközi erõkkel keresse a kapcsolatot.

13. A társadalom kényesebb ügyeiben (cigánybûnözés, a nem regisztrált etnikum túlzott társadalmi befolyása, a bevándorlás, stb.) magáról a dologról beszéljen és ne arról az etnikumról, mely leginkább érintett az ügyben.

14. A politikai köznyelvbe vezessen be újabb fogalmakat, vagy régieket hozzon vissza, amik sem fogalmilag, sem a rárakódott tévhitek miatt nem kikezdhetõk. Pld.: magyar tudatú, honismeret, állampolgári ismeretek, erkölcstan, stb.

Stratégiailag fontos területekként emelném ki:

1. A párt helyi, országos és országgyûlési képviselõivel szembeni elvárások

· Ismerjék a párt programját, napi politikai kérdésekben legyenek tájékozottak.

· Megjelenésükben, viselkedésükben, beszédjükben legyenek közvetlenek és kulturáltak.

· A helyi közéletben vegyenek részt.

· Tájékoztassák környezetüket szóban vagy írásban. Rendszeres publikálással megalapozhatják tekintélyüket.

· Családi életük legyen rendezett.

· Amennyiben vállalkozók, akkor tisztességgel fizessék meg az adójukat, korrupciógyanús ügyeik ne legyenek.

· Amennyiben közéleti tevékenységük fedezi a megélhetésüket, úgy a meglévõ vállalkozásukat adják át valamelyik családtagjuknak, vagy adják el.

2. Kommunikáció

· Fontosnak tartom, hogy a párt új fogalmakat építsen be retorikájába és ne etnikai, vagy faji kategóriák szintjén fejtse ki véleményét, hanem a dolgok tényleges okait hangsúlyozza ki. Cigánybûnözés helyett használja a gettóbûnözést, a megélhetési bûnözést, vagy maffiabûnözést.

· A zsidózást ki kell iktatni a párt szótárából, fõképpen azért, mert a magyar nép többsége nem antiszemita, helyette a talmudistákról, a bankárbûnözésrõl, a politikai-és fehérgalléros bûnözésrõl, a nemzetidegen értelmiségrõl, a kozmopolitizmusról, a mammon hívõkrõl kell beszélni.

· A párt kommunikációja egységes koncepció alapján, de több szinten és tematikusan különválaszthatónak kell lennie. Szólnia kell az értelmiséghez, a politizáló polgári közeghez, és a közemberek azon szintjéhez is, akiket a politikai bulvárhírekkel lehet elérni.

· A kommunikáció legyen kulturált, tárgyszerû, adatokkal alátámasztott, közérthetõ, megállapításokat és alternatívákat megfogalmazó.

· Érdemes lenne egy külön beszélõ, - fórumozó csapatot kiképezni, akik a párt politikai és parlamenti szócsövei lennének, akár szakmai alapon is (gazdasági, szociális, egészségügyi stb.)

· A jelenlegi média irányítás kevés lehetõséget fog biztosítani a nemzeti érdekek országos szinten történõ megjelenítésére, inkább a lejáratásra fognak törekedni. Éppen ezért az internet adta lehetõségeket még inkább ki kell használni.

3. A pártfrakcióval szembeni elvárások

· A konstruktivitás legyen meghatározó a tevékenységében. Támogató és elutasító szavazásait indokolja meg. A közvéleményben ezáltal kialakíthatják azt a véleményt, hogy amit õk támogatnak az egyértelmûen jó az országnak.

· A „salátatörvények” beterjesztése ellen tiltakozzanak! Az egyértelmûség jellemezze munkájukat.

· Beadványaikban vegyék figyelembe a lehetõségeket, a túlzott elõre szaladás és radikalizmus gyengíti a pártpolitikai hitelességét, ami nem jelenti azt, hogy nemzeti sorskérdésekben ne állítsák pengeélre a kormányzó pártot.

· A kétharmados törvények módosításánál már elõzetesen határozzák meg azokat az elveket, célokat, amelyeket fontosnak tartanak érvényesíteni. Módosító indítványaik ezt célozzák.

· A pártfrakció tagjai a magyar politikai élet elitjéhez tartoznak, ebbõl következik – az elõzõ ponton túlmenõen - , hogy a közszerepléseik zömmel a törvényhozásban történjen.

· Közéleti szerepléseikben elsõsorban országos jellegû kérdésekben nyilatkozzanak meg.

· A képviselõk a politikai rendezvények, demonstrációk meghívottjai legyenek és ne fõrendezõi.

· A jó beszédû karizmatikus képviselõk között fel kellene osztani az ország területét és annak a területnek az ügyeivel és tájékoztatásával kellene foglalkozniuk.

· A frakció folyamatosan tájékoztassa a közvéleményt a parlamentben folyó eseményekrõl, döntésekrõl. Ajánlatos volna valamelyik saját honlapon vagy újságban egy külön fiókot nyitni erre a célra. Ajánlanám a „T. Házból jelentjük” elnevezést, ahol rövid, de lényeges információkat adnának közre, megkönnyítve a törvénytervezetek elérhetõségét, illetve a vélemények és javaslatok begyûjtését.

4. A párt társadalomszervezõ tevékenysége

· Egy nemzeti elkötelezettségû parlamenti pártnak alapvetõen integráló párttá kell válnia!

· A párt, társadalmi kapcsolatainak bõvítését nagymértékben elõsegíti, hogy információs tõkével rendelkezik, amit jól fel lehet használni különbözõ szakmai szervezetekkel, illetve nemzeti elkötelezettségû szakértelmiséggel történõ együttmûködésre, ami beilleszkedik a pártfrakció munkájába.

· A baráti civil szervezetek által szervezett lakossági fórumokon való részvétel erõsíti a párt társadalmi beágyazottságát.

· A politikai elfogadottságot nagymértékben erõsíti, ha olyan politikai szervezetekkel köt együttmûködési megállapodást a párt, amelyek programszintjén támogatják és eddig a szélsõség vádját nem aggatták rájuk.

5. A párt külkapcsolatokat építõ tevékenysége.

· A jelenlegi hivatalos külkapcsolati irányzattal szemben igyekeznie kell alternatívát felmutatni.

· Ajánlatos lenne elsõ lépésben bemutatkozó látogatásokat tenni különbözõ nagykövetségeken. A sorrend az irányultságot is tükrözné, vagy legalább egy többnyelvû pártismertetõ füzetet eljutatni minden követségre.

· Amennyiben olyan országgal jön létre külügyi kapcsolat, vagy hivatalos látogatás, amely a magyar közvélemény, s fõleg a nemzeti oldal bizonyos köreiben utálatnak örvend, akkor annak szükségességét és indokoltságát elõre tudatni kell a közvéleménnyel. Az utólagosan kiszivárgott események találgatásokra adhatnak okot, bizalmatlanságot szül.

6. A Jobbikról konkrétan

· Megítélésem szerint a magyar parlamentben igazán nemzeti elkötelezettségûnek mondható párt csak a JOBBIK. Fõ feladata, hogy ezt a státuszát megõrizze és tudatosítsa azt a magyar társadalomban, valamint integrálja a nemzeti erõket.

· Az elõzõ pontok függvényében a JOBBIK Magyarországért Mozgalom Pártjának különösen nehéz feladata van, mivel a balliberális és polgári politikai erõk karanténba szorították õket.

· A Jobbiknak nagyon nehéz dolga lesz a ráaggatott stigmákat levakarni, mivel a kreált ürügy (Magyar Gárda) továbbra is létezik, mert szoros és személyes kapcsolat fûzi a párthoz. A lassú elszakadás volna a tanácsos.

· Ha õszinték akarunk lenni, akkor a rendezvényeken, mind a hallgatóság, mind az elõadók részérõl sok olyan kiszólás hallható, amely ürügyül szolgálhat a rasszizmus vádjához, éppen ezért az ilyen megnyilvánulásokat kerülni kell, vagy helyre kell tenni.

· Ajánlatosnak tartanám, ha a szélsõséges jelzõ tompítására már az önkormányzati választáson olyan választási szövetségek alakulnának ki, ahol a partnerek nem nevezhetõk rasszistának, vagy szélsõségesnek. Gondolok itt a történelmi pártokra, a kisgazdákra, a szocdemekre és más civil szervezetekre.

· A JOBBIK szakmaiságát és nemzeti erejét erõsítené, ha a bevezetõmben említett még élõ személyeket sikerülne bevonnia a szakértõi stábjába párttagság nélkül is!

Budapest, 2010. május 9.

Takács András