Kilakoltattak egy négygyerekes családot.

Tegnap 2010. június 15-én egy négygyermekes család kilakoltatására került sor.

A nagymamát szívrohammal a korházba szállították.

Helyszíni tudósítás percrõl percre a Barikád honlapon: http://barikad.hu/node/55457 .

További információ az esemény hátterérõl a Blikk tudósításában: http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/rohamrendorok-uztek-ki-a-csaladot-a-hazukbol-2021036/

Kommentár:

Uzsorás tolvajok, hiénák és dögkeselyûk fenyegetik a magyar családokat jogi és rendeõri védelem mellett.

Az erkölcs és szolidaritás, no meg az állam felelõssége ismeretlen (még) e hazában.

Hogy egyértelmûvé tegyem a címben megnevezett intézmény-és emberfajtát, megpróbálom pontosítani kikre is gondolok.

Uzsorás tolvajok alatt a bankokat és azokat a pénzembereket és õket kiszolgáló törvényhozókat értem, akik a jelenlegi pénz-és bankpolitikát kialakították és lehetõvé tették az emberek kifosztását.

Hiénáknak a lakásmaffiózókat, a velük együttmûködõ ügyvédeket és azokat a végrehajtókat, akik képesek családokat utcára tenni.

Dögkeselyûknek a rendõrség azon tagjait, akik beosztásuktól függetlenül képesek segédkezni családok kilakoltatásánál. Dögkeselyûnek tartok minden olyan biztonsági céget és vállalkozásokat, az alkalmazottaikat is beleértve, akik kilakoltatásra szakosodtak.

Emlékszem, hogy IKV-s mûvezetõként (1982 környékén) a fõnök utasított, hogy vegyek magam mellé két melóst, és lakoltassak ki a szoba-konyhájából egy egyedülálló kétgyermekes családanyát, mert hosszú ideje nem fizeti a lakbért. A fõnöknek kerek perec megmondtam, hogy erre nem vagyok hajlandó. Nem erre szerzõdtem!

A fõnökömnek sem tetszett a dolog, és csak annyit kért, hogy menjek ki, találjak ki valamit, és jegyzõkönyvezzem.

A jegyzõkönyvben a szükséges adatok rögzítését követõen a következõket írtam: A kilakoltatás nem végrehajtható, mivel a család és a kiskorú gyermekek elhelyezése nem megoldott.

A jegyzõkönyv egy példányát átadtam az anyának, a másik kettõt meg a fõnöknek azzal, hogy ez volt az utolsó, mert inkább kilépek. A fõnök átolvasta, és a következõt mondta: Értem! Ezt meg - a jegyzõkönyvre mutatva -, basszák meg a nagyokosok!

Soha nem tudtam megérteni, hogy hogyan lehet valaki uzsorás, hóhér, rendõr - fõleg ilyen esetekben, vagy végrehajtó, vagy kilakoltatásban közremûködõ. Az nem lehet kifogás, mint amit hallani oly sokszor egyfajta felmentésként, hogy „ez a munkám”. Az erkölcsi felelõsségtõl senkit sem ment fel ez. Sem a bankárokat, sem a végrehajtókat, sem a rendõröket, de még azt a lakatos mestert sem, aki elszegõdik egy négygyermekes család kilakoltatásában segédkezni.

Egyszer nem hallottam arról, hogy egy fehérgalléros korrupt csaló-bûnözõt kilakoltattak volna a többszázmilliót érõ palotájából. Ilyen emberekért nem ragadnék tollat.

Nem sírom vissza az egypártrendszert, de még a szocializmust sem, de a szociális érzékenységet igen.

A Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség vezetõjeként (’89-90) többször beszélgettem Lóránt Károly közgazdásszal a várható politikai szabadságról és a piacgazdaság viszonyáról. Húsz év óta nem felejtettem jóslatát, ami így szólt: „Tudjátok ti, hogy a piacgazdaság milyen szabadságot biztosít?! Majd megválaszthatjátok, hogy melyik híd alatt alhassatok.”

Egy másik aktuális mondás jutott eszembe a rendszerváltás hajnalából: Elmentek a tankok, megjöttek a bankok! Igen! A politikai elnyomás után jött és itt van a gazdasági és pénzügyi elnyomás, ami sokkal veszélyesebb és embertelenebb minden fegyvernél, mert homályba vész az ellenség személye.

Én nem ilyen rendszerért küzdöttem!

Már ’83-ban, mint munkásellenzéki, írtam a Beszélõben a sorstársaim érdekébe, a közemberek kiszolgáltatottsága ellen. De minek!? Ezért?

Mindaddig ellenzéki maradok, amíg ilyen megeshet e hazában, mint ami a minap történ a négygyerekes családdal.

Szívem szerint a parlament falára mázolnám fel: Vesszenek a bankok, és a hiénáik és a dögkeselyûik! (Elnézést kérek a nevezett állatfajtól, de az emberi hiénáktól és keselyûktõl már nem.)

Takács András