Bárhogyan is alakul ennek a választásnak a végeredménye, mindenki vesztesnek fogja magát érezni. Azok is, akik állítólag gyõztek, és azok is, akik vesztettek. Ez a választás a magyar „demokrácia” morális alapjai szétverésének látványos beismerése.

Azt tudtuk, hogy a szocializmus egypártrendszere a bolsevizmus demokratizált változata, de azt nem, legalábbis eddig, hogy a polgári demokrácia többpártrendszere felszínre hozza maghatározó pártjaink bolsevik gyökereit.

Hogy ne hagyjak kétséget afelõl, hogy mit is értek bolsevizmus alatt, ezért definiálom. A bolsevizmus a hatalom megszerzéséért és megtartásáért minden eszközt felhasznál, olyan emberek (komiszárok) közremûködésével, mint Ron Weber, akik erkölcsi korlátok nélkül mindent megtesznek a megbízójuk kitûzött céljainak elérése érdekében. Ennek a bolsevik mentalitásnak és a komiszár (rendbiztos, csendbiztos, népbiztos) szellemnek újkori megfelelõje a pártkomiszár rendszer – értsd: pártbiztos –, ami behálózza közéletünk minden szegmensét, intézményeinket, kultúránkat, információs rendszerünket.

A pártdiktatúra, a bolsevizmus köszöni jól van, és éli megszokott életét immár hatvanöt éve szép hazánkban.

Az újkori bolsevizmus már nem fegyverrel, koncentrációs táborokkal teremti meg és õrzi hatalmát, hanem elhallgatással, lejáratással, kirekesztéssel, egzisztenciális fenyegetettséggel, mégpedig a leghatékonyabb fegyvere, a média által.

Ez a választás a bolsevizmus jegyében és szellemében folyik, a médiafegyver korlátlan és erkölcstelen felhasználásával, aminek vezetõ orgánuma a Magyar Hírlap lett a Jobbik elleni rágalomhadjáratával, a félinformációival, félremagyarázásaival és a magánéletekben történõ vájkálásaival. E jobb sorsra érdemes lap az újságírás pöcegödrévé vált, és benne azok az újságírók, közírók mint Szentesi Zöldi László, aki nem átállotta hígmagyarnak nevezni a Jobbik támogatóit, így engem is.

Nos, kedves Szentesi Zöld László Fideszes komiszár elvtárs/úr!

Idéznék Árulás címû, a Jobbikot ócsárló szösszenetébõl: „A nyomor, a kiábrándultság és a hígmagyarság passzátszele lökte fel õket az ismeretlenségbõl, és most azt hiszik, hangoskodással tovább hódíthatnak.” Elõször is megpróbálom értelmezni, hogy mit értsünk „hígmagyar” alatt. Nem kívánok szofisztikai fejtegetésekbe bocsájtkozni, de azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy ez a kifejezés lekicsinylõ és sértõ mindazokra, akik a Jobbikra fognak szavazni. Nem beszélve arról, hogy ez a kifejezés magyarságában, nemzettudatában, a haza iránti elkötelezettségében olyan embert feltételez, akinek teljesen mindegy, hogy mi történik e hazában, aki identitás nélküli ember, más szóval kozmopolita, ami ugye a liberális eszme újkori képviselõire jellemzõ. Közgazdászi fogalommal éve globalista. Ön ezzel a mondatával azt sugallja, hogy a nyomor és a kiábrándultság Jobbikos „hígmagyarjai” liberálisok, kozmopoliták, globalisták lennének. Ennél nagyobb szamárságot, vagy hazugságot, még nem írtak le a maga bolsevik lapjában.

Ön megsértett engem és mindazokat, akik e hazáért nem a jól megfizetett komiszár állásuk biztonságában írják a gazdájuk által elvárt hûlyeségeket és hazugságokat, hanem tettel, szóval és megoldási javaslataikkal azon vannak, hogy ez az ország felemelkedjen.

Van egy gyerek mondóka: Aki mondja másra, az mondja magára! Nos, az Ön esetében megáll ez a mondóka, mert ezzel az írásával bekerült a „leghígabb magyar közírók” táborába.

Bp. 2010. április 8.

Takács András

A Szabad Magyarországért Mozgalom és a

FKgP XV. kerületi elnöke,

a 2006-os õszi Kossuth téri demonstráció

egyik felelõs szervezõje, akit Pokorni úr

2006 okt. 23-án provokátornak nevezett.