Mennyivel egyszerûbb dolguk lenne a pártoknak, ha nem kellene négyévente választásokat tartani és a velejáró kampányt elszenvedniük. Milyen macerás és költséges egy többszereplõs választás lebonyolítása, fõleg akkor, amikor valódi riválisok jelennek meg a színen, mert ekkor már érdemi vitára is lehet számítani, amire illik felkészülni, vagy legalábbis elkerülni azt, ami megint csak problémás lehet.

A választópolgárok joggal várnák el, hogy az induló pártok politikai céljaikat, programjukat választási fórumokon összemérjék, s ha úgy adódik, akkor még vitatkozzanak is egymással. De mint tapasztaljuk, az eddigi kormányzó pártok kerülik az ilyen választási vitákat, legyen szó lakossági fórumokról vagy tévévitáról.

A minap ezt a sunnyogó kampánystratégiát tapasztalhattuk meg Rákospalotán. Az országos listát állító pártok részére március 26-ra hirdettünk lakossági fórumot azzal, hogy nem feltétlenül ragaszkodunk az indított képviselõjelölt megjelenésére, hanem a párt által delegált más politikust is szívesen látunk, hiszen a választópolgárok elsõsorban pártokra szavaznak. A meghívó két héttel korábban elküldtük emailen a címzetteknek. A meghívó megjelent a helyi újságban is. Egyedül Dr. Gaudi Nagy Tamás a Jobbik jelöltje vállalta a fórumon való megjelenést. A Fidesz és az MSZP kerületi elnökeinél telefonon érdeklõdtem. Nagyon udvariasan, de elhárították a meghívást. Az erõsködésemre az egyik helyi politikus emígy zárta le a vitát: „Csak nem képzeled, hogy keresztre feszítettem magam?!”

Teljesen mindegy, hogy melyik „nagy” pártról van szó, mert úgy hiszem, hogy mindkettõ azonos megfontolásból nem fogadta el a meghívást. Az MDF és az LMP nem is reagált a meghívónkra, ami érthetõ is, mivel valódi programról aligha tudtak volna beszélni.

Nem hiszem, hogy túloznék, de ez a kampány a legaljasabb és legmocskosabb, amit a rendszerváltás óta átéltünk. Az ország sorsának jobbra fordításáról alig esik szó, ám arról, hogy errõl vagy arról a Jobbikos jelöltrõl milyen kompromittálónak tûnõ fotót, igaz vagy hamis információt tudnak elõbányászni, arról annál több. A legutóbbi aljas és félrevezetõ mocsokság a Morvai Krisztina 2003-as szakértõi (krízisközpontok kialakítása) tevékenységéhez kapcsolódik, amit úgy kommentálnak mintha az MSZP zsoldjában állt volna. Morvai soha nem tagadta, hogy a nõvédelem terén érdekvédõi minõségében képviselte Magyarországot az ENSZ-ben, amit csak kormányzati megbízásból láthatott el. Ez azért mégsem tekinthetõ pártmegbízatásnak, hanem szakmai elismerésnek. Nos, egy ilyen személyeskedõ, lejárató, félreinformáló hír csak az indulatot, a gyûlöletet hozza felszínre és a késõbbi együttmûködést lehetetleníti el. Márpedig a választásnak és a kampánynak nem errõl kellene szólnia.

Ez a kampány nem az országról szól, nem a pártok közötti értékrendszerbeli különbségekrõl, a lehetõségek és a megoldások összevetésérõl, hanem az egyeduralomról, az „egy a gazdi két ebjének” az uralmáról, a parlamenti váltógazdaságnak nevezett parlamenti diktatúrának a fenntartásáról. Ez a választás majd sok mindenre rávilágít, és a végeredmény függvényében világossá teheti, hogy a parlamenti pártjaink kiket is szolgálnak.

Amennyiben tovább folytatják ezt a gyûlöletkampányt és politizálást, semmi reményt nem látok arra, hogy jó irányba fordítsák az ország szekerét. Nem kell egymást szeretniük, de legalább ne gyûlöljék egymást. Próbáljanak ügyek mentén politizálni és szót érteni, és nem csípõbõl tüzelni a másikra, a másként gondolkodóra, hanem valós érvekkel és információval kompromisszumra törekedni.

Ismét és ismét figyelmükbe ajánlom politikusainknak öreg fejjel megfogalmazott igazságot: Gyûlöletbõl nem lehet sem hazát, sem otthont építeni! Már épp eleget romboltak, most már építeni kéne hitet, bizalmat, nemzeti ipart, kereskedelmet, oktatást, kultúrát és belátható jövõt.

Elég volt a rombolásból, a gyûlöletbõl! Most már kormánynak és ellenzéknek, államnak és népnek, munkásnak és értelmiségnek együtt és közösen kell újjá építenie a Hazát, és ha erre nem képesek parlamenti képviselõink, akkor távozzanak az ország élérõl, és egy merõben más szisztéma alapján látunk neki az ország megmentésének.

Jól jegyezzétek meg: Ha veletek nem megy, akkor nélkületek! Ha titeket nem kötelez Magyarország ezeréves államisága, attól még minket, „magunkfajtákat” igen. Ezt a felelõsséget nem vehetitek el magyartudatú honfitársaimtól! Így acsarkodjatok!

Budapest, 2010. márc. 30.

Takács András