Aljas, becstelen, istentelen ember az, aki a gyûlölet forrását táplálja! A magyar parlament 2010. február 23-án megszavazta az úgynevezett „holokauszt törvényt” - http://www.parlament.hu/irom38/09861/09861.pdf ­-, amelyet joggal nevezhetünk a gyûlölet törvényének, mivel a népirtás, így a zsidó nép intézményesített irtása is a gyûlöletre alapozódott, de valójában gazdasági és politikai érdekbõl követték el. Az elõterjesztõk a holokauszt „melegen tartásával” az emberek közötti gyûlöletet kívánják állandósítani politikai haszonszerzésbõl, mindezt a magyar nép iránti gyûlöletbõl tették, mivel e törvénnyel azt sugallják, mintha Magyarországon általános lenne az antiszemitizmus és a törvény erejével kellene fellépni ellene. Addig, amíg Európa más országaiban zsinagógákat gyújtanak fel, a rasszizmus jegyében tüntetnek, addig itt Magyarországon ilyen és ehhez hasonlók nem fordultak elõ.


A törvény önmagában egy jogi nonszensz, mivel nem a törvény tárgyát képezõ cselekedetet, a népirtást (holokauszt) szankcionálja, hanem az arról való lehetséges vélekedést. E logika alapján mi, keresztények, joggal várhatnánk el a magyar parlamenttõl, hogy Isten vagy Jézus Krisztus létének a megkérdõjelezését hasonló módon büntessék.


Az önálló képviselõi indítvány szövege:


„A büntetõ törvénykönyvrõl 1978. évi IV. törvény 268/B. §-t követõen a következõ új címmel és 269/C. §-sal egészül ki:


„Holokauszt* tagadása


269/C.§ (1) Aki mások elõtt


a) a holokauszt történelmi tényét, pusztítását vagy az áldozatok nagyságrendjét kétségbe vonja vagy tagadja, vagy


b) a holokauszt áldozatait e minõségben becsmérli, vagy


c) a holokauszt elkövetõit dicsõíti vagy tetteiket helyesli, vagy


d) a holokauszt megismétlésére felhív,


bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.


(2) A büntetés öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben írt bûncslekmény elkövetésére nagy nyilvánosság elõtt kerül sor, vagy az erõszakos cselekményhez vagy a köznyugalom súlyos megzavarásához vezet. „


Ez a törvény pontatlan, félreértelmezhetõ gumijogszabály, amely visszaélésekre ad lehetõséget. Egyoldalú, természetellenes, történelmi- és világnézeti különbségek közötti vitákat akar törvényi keretek között szabályozni, úgy, hogy csak a zsidósággal szembeni bûnök tényszerûségének vitathatóságát szankcionálná.


Az elõterjesztõk (Dr. Bõhm András (SZDSZ), Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), Dr. Fodor Gábor (SZDSZ), Geberle Erzsébet (SZDSZ), Gusztos Péter (SZDSZ), Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), Horn Gábor (SZDSZ), Dr. Kóka János (SZDSZ), Kuncze Gábor (SZDSZ), Dr. Magyar Bálint (SZDSZ), Dr. Sándor Klára (SZDSZ), Velkey Gábor (SZDSZ)) elfelejtették - nem véletlenül – a törvényben definiálni, hogy mit értenek „holokauszt” alatt, amit ugyan az indokolásban megtettek „ … a holokauszt, azaz közel hatmillió európai zsidó ( és ennél kisebb, de jelentõs számban más csoportok) meggyilkolása a náci uralom alatt.” , de ez nem pótolja a törvény ezen hiányosságát.


Jogi kifogásaim e törvénnyel kapcsolatosan;


1. hogy olyan fogalomról - a holokausztról – alkot törvényt, amelynek magyar megfelelõje a „zsidó nép kiirtása”, ami ebben az értelemben félrevezetõ és hamis.


2. hogy nem rögzíti a holokauszt törvényi meghatározását,


3. hogy sérti a szólásszabadság és véleménynyilvánítás szabadságát,


4. hogy a történelmi tényeket csak és kizárólag a zsidó állam politikai és a „holokausztipar” érdekeinek megfelelõen engedi beszédtémává tenni,


5. hogy az áldozatok pontos számának, nagyságrendjének vitathatóságát kizárja,


6. hogy a holokauszt elkövetõit nem nevezi meg,


7. hogy a kollektív bûnösség vádjára ad lehetõséget, (Az indokolásban Németországot „népirtó-államként” említi, így a német népet is – népirtóként állítja be.),


8. hogy a holokauszt témáját tabuvá minõsítette azzal, hogy a „mások elõtt” folytatott ezzel kapcsolatos vitákat kizárja az oktatásból, a tudományos vizsgálatokból, sõt, még az emberek egymás közötti beszélgetésébõl is.



Elvi kifogásaim e törvénnyel kapcsolatosan:


- A törvény megvalósítja az úgynevezett „gondolatrendõrség” felállításának jogi alapjait. Ma még csak a holokauszt vonatkozásában. És holnap mirõl nem lesz szabad majd beszélni és gondolkodni?


- A jogegyenlõség elvét semmibe veszik az elõterjesztõk és a törvényalkotók! A népirtás tagadásának ilyetén való elítélését kizárólag csak a zsidósággal kapcsolatosan szankcionálja, míg a más népek ellen elkövetett és elhallgatott (indián, orosz, örmény, palesztin, magyar és még sorolhatnám) népirtást nem.


- Ezzel a törvénnyel – az általa megvalósított kettõs mércével, az emberek igazságérzetét sértik, jellegénél fogva ellenszenvet szít a törvény kedvezményezettjeivel szemben, nem hogy visszafogná a rasszizmust, hanem éppenséggel felszítja az antiszemitizmust.


- Ez a törvény csak a gyûlöletet szítja, mert a zsidó nép ellen elkövetett népirtást törvényileg kiemeli a más népek ellen elkövetett genocídiumok közül. A zsidó nép szenvedését más népek szenvedései fölé helyezi. Azt a vélekedést erõsíti, hogy a zsidó etnikum a föld népei között kiváltságos helyzetben van, és kiváltságokat élveznek.


- Maga törvény azt sugallja, mintha a magyar nép antiszemita vagy fajgyûlölõ lenne. Ez pedig hamis és aljas sejtetés.


- A zsidóellenes népirtás állandó felemlegetése olyan, mint az emberiség testén lévõ sebek egyikében való állandó vájkálás, csak azért, hogy vádlás alá helyezhessenek más népeket, politikai és anyagi haszonszerzés céljából.


- Ez a törvény keresztényellenes, mert az emberek közötti szeretet és a megbocsájtás lehetõségét teszi lehetetlenné, azzal, hogy kizárólagossá teszi a zsidó nép fájdalmát.


Mindezek okán bízom abban, hogy a Magyar Köztársaság elnöke ezen törvényt ilyen formában nem írja alá és megteszi a szükséges lépéseket.



Budapest, 2010. február. 23.



Takács András












*(Wikipédia): „Ez a szócikk a második világháború alatt elkövetett zsidóellenes népirtásról szól. Hasonló címmel lásd még: holokauszt (egyértelmûsítõ lap).



A holokauszt (a görög λοκαύτωμα, holokautóma szóból: „teljesen elégetett”, t.i. égõáldozat). A szó a Szeptuagintából ered és a héber עוֹלָה ólá-nak („ami felmegy”), azaz a „teljesen elégõ áldozat”-nak a tükörfordítása. Zsidó terminusa azonban nem ez,[1] hanem a Soa vagy Soá (‏‏שׁוֹאָה), ami a teljes pusztulást, kiirtást jelenti (jiddis חורבן) Churben).[2]