Egyetértve és vitázva Posta Imrével

Magyarország helyzetét illetõen ma már túl vagyunk azon, hogy a bajok mibenlétét keressük. A diagnosztika megvan, és minden épelméjû magyartudatú ember számára ismertek az okok és annak okozói. A nemzeti oldalon a terápia körül csapnak fel a viták, sok esetben ellenségesen. Posta Imre legutóbbi rádiós interjújában (Hajó Rádió: http://postaimre.euroweb4you.eu/e107_files/downloads/pi-hajoriport.mp3) felvázolt egy merõben új lehetõséget. Hogy mennyire idealisztikus, azt ítélje meg mindenki saját maga, de mindenesetre elgondolkodtató.

Magyarország megmentésének kulcsa egy nemzeti elkötelezettségû kormány hatalomba emelése, a kérdés az, hogyan és mit tekinthetünk nemzeti kormánynak. Az biztos, hogy a „rendszerváltás” kormányai nem tekinthetõk nemzeti elkötelezettségûnek. Ezért megérne egy misét a nemzeti oldal számára, hogy ezt a kérdést is tisztázza. Posta Imrének van erre elgondolása.

Jómagam azon a véleményen voltam eddig, hogy két lehetõség van arra, hogy nemzeti kormányunk legyen; a forradalomi megoldás, illetve az érvényes törvényi keretek adta lehetõségek kihasználása. Posta Imre egy harmadik megoldás lehetõségeit vázolta fel, aminek a lényege a következõ:

- Fel kell állítani egy hiteles emberekbõl álló nemzeti kormányt.

- A jelenlegi pártrendszer felszámolása, kiiktatása.

- A NATO-ból és az EU-ból történõ kilépés.

- Egy vagy több szuperhatalommal el kellene ismertetni az új nemzeti kormányt, akik tényleges támogatást és védelmet is adnának.

- Az országcsõd beálltával venné át a hatalmat.

Posta Imre elképzelése nem csupán a fantázia szüleménye, van benne racionalitás, mégpedig a globalizmus lényegébõl fakadóan, a világuralomra törõ pénzuralmi háttérhatalom törekvései elleni világméretû ellenérzés, az Egyesült Államok elleni utálat erõsödése, a keleti államok nemzettudatának és gazdasági erejének növekedése. Ezeknek az államoknak nem érdeke, hogy Európa Amerika vazallusává váljon, vagy egy másik Amerika nõjön ki belõle. Ebben az esetben Magyarország geopolitikai helyzete és történelmi múltja alapot adhat arra, mint a leggyengébb láncszem, hogy szakadást idézzen elõ e világuralmi törekvésekben.

Posta Imre stratégiájával van egy kis baj. A lehetséges szövetségesekkel szemben is kíméletlen kritikával él interjújában, úgymint a Jobbikkal, illetve a Magyarok Szövetségével, holott mind a két szervezet azonos célért küzd, csak módszereiben más-más területen. A másik probléma nála, hogy a felállítandó nemzeti kormányt kimondottan zsidómentessé tenné, amit nem a szándék, hanem annak kimondása tesz apolitikussá. Az etnikai alapú kirekesztés kihangsúlyozása egyrészt azért nem szerencsés, mert a magyar nép nem antiszemita, másrészt azért, mert nem tisztázott, hogy kit tekintsünk nemzetinek, harmadrészt, mert általánosít. Magam is ismerek olyan népben, nemzetben gondolkodó közismert zsidó származású embert, akinek nemzeti elkötelezettsége részemrõl megkérdõjelezhetetlen.

Posta Imre joggal várja el minden nemzeti oldalon lévõ személyiségtõl, hogy nyíltan vállalja származását, a maga és szülei politikai múltját. Ennek hiányában óhatatlanul felmerülnek vádaskodások.

A magam részérõl Kéthly Anna örökbecsû mondását tartom irányadónak: „Erkölcs nélkül, jellemes emberek nélkül elvész a nemzet.” Nos, egy jellemes ember nem tagadja meg származását és múltját. Részemrõl a hitelesség, a szavahihetõség alapvetõ követelmény egy nemzeti elkötelezettségû vezetõ részérõl.

Eltekintve az etnikai kitérõtõl és elfogadva a Jobbik elnökének nemzeti elkötelezettségét, jó és támogatandó törekvésnek tartom az általuk képviselt radikalizmust, megjegyezve, hogy nem õk találták fel a spanyolviaszt, hisz évtizedek óta megy a nemzeti oldalon az „agyalás” az ország megmentésérõl, hogy csak egy-két nevet említsek, Gidai Erzsébet, Síklaky István, Halász József, Éliás Ádám, Drábik János, Varga István, Csath Magdolna vagy újabban Bogár László személyében, de még Pozsgay Imrét is említhetném. Egy biztos, hogy a nemzeti oldalon ilyen támogatottsággal bíró párt, mint a Jobbik, csak a MIÉP volt, ami egyben figyelmeztetõ is, ha a MIÉP jelenlegi állapotát nézzük. Ezért Posta Imre aggodalma jogos a „fogott” vagy a kétes identitású politikusokat illetõen.

Mindezzel együtt a Jobbik ugyanazt akarja, mint Posta Imre csak a nemzet megmaradásért más stratégiát alkalmaz, és a hatályban lévõ játékszabályok szerint teszi a dolgát.

Ugyanez a helyzet a Magyarok Szövetségét illetõen is. Vukics Ferencet szintén kikezdték hivatása miatt, ami akár Posta Imrének is felróható. A magam részérõl Vukicsot hiteles embernek tartom, annak ellenére, hogy politikai elképzelését illetõen nem mindenbe értek egyet vele, fõleg a választásoktól való távolmaradásra biztató megnyilvánulásait nem tartom helyesnek.

A Magyarok Szövetsége merõben másban látja a megoldást, mint a Jobbik vagy Posta Imre. Az MSZ az alulról építkezõ, önellátó, önszervezõ közösségekben látja a megoldást, és politikailag a helyi önkormányzatokat tekintik a beveendõ hatalmi pontoknak. Stratégiájuk lényege túlélni magyarként a jelenlegi rendszert.

Most nem kívánok azokkal a kérdésekkel foglalkozni, amelyeket a Hajó Rádió tehetséges riportere is forszírozott, hogy a P. Imre elképzelése mennyiben üti meg a demokrácia mércéjét. Azért nem érdemes ezzel a kérdéssel jelenleg foglalkozni, mert most sincs demokrácia Magyarországon, másrészt azért, mert a világ jelenlegi állapotában a „pénz demokráciája” uralkodik. A „demokrácia” mint szó és fogalom kiüresedett, politikai lózunggá vált, az új keletû diktatúra és a gyarmatosítás elfedésére szolgál.

Mennyivel tisztességesebb és hitelesebb lenne egy olyan nemzeti kormány, amely bevallottan a diktatúra eszközével kívánná rendbe tenni az országot, mint az elmúlt kormányaink, akik a szabadság és a demokrácia jelszavával kirabolták az országot, és adósrabszolgaságba taszították az ország népét! Ennél még Posta Imre elképzelése is jobb lenne, csak a garancia az, amirõl õ sem beszélt.

2010. január 25.

Takács András