Ptk. módosítás az ország kirablóinak védelmében

Újabb és újabb törvényhozói trükközések folynak a balliberális kormány részérõl a nemzeti vagyon végkiárusításának garantált és „törvényes” menetének lebonyolítására. De arra is ügyelnek, hogy a késõbbiekben a bíróságok által esetlegesen semmisnek ítélt szerzõdések miatt az elprivatizátoroknak ne keljen a tényleges értékkülönbözetet utólagosan megfizetni a Magyar Államnak.

Az alábbiakban két jogászi vélemény próbálja közérthetõvé tenni a fenti állításomat.

Takács András

----------------------

Ha az új Ptk. 5:86. §-át a jelenlegi tartalommal elfogadják, akkor nem lehet visszakövetelni az elfosztogatott nemzeti vagyont.

Eddig még senki nem vette észre, amire tegnap találtam rá. Ebben a rendelkezésben látom az okát az új Ptk. hatályba lépése siettetésének!!! (Az élettársi viszony megbotránkoztató szabályozása, meg a rokonházasság csak gumicsont.)

Igyekeztem röviden összefoglalni, és remélem, hogy nem túl jogászias tehát érthetõ. A kiemelt szövegrészek összeolvasásával még jobban érthetõvé válik, hogy mirõl van szó. A lényeg, hogy tisztességtelenül elprivatizált állami vagyont csak a szerzõdés semmissé nyilvánítása útján lehet visszaszerezni

A semmisségrõl tudni kell, hogy: azt jelenti, hogy ha egy szerzõdés jogszabályba ütközik, vagy a jóerkölcsbe ütközik, (vagyis ha gyomorforgatóan tisztességtelen,) akkor az a szerzõdés érvénytelen. Az érvénytelenség megállapítását határidõ nélkül lehet kérni, mert ami egyszer semmis, az nem fog megjavulni az idõ múlásával sem. A semmis szerzõdésre alapított igény tehát nem évül el!

A semmisség következtében érvénytelen szerzõdés jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása, vagy, ha ez már nem lehetséges, akkor a jogtalan állapot kompenzálása.

A jelenleg még hatályos Ptk (1959. évi IV. tv.) ( 237. § (1) bekezdése egyértelmûen kimondja, hogy "Érvénytelen szerzõdés esetében a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet kell visszaállítani." A (2) bekezdés pedig ma még arról rendelkezik, hogy "Ha a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerzõdést a határozathozatalig terjedõ idõre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerzõdést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka - különösen uzsorás szerzõdés, a felek szolgáltatásainak feltûnõ aránytalansága esetén az aránytalan elõny kiküszöbölésével - megszüntethetõ. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítésérõl." (Hát ez az!)

(Tehát, ha jelenleg semmissé nyilvánítanak egy privatizációs szerzõdést, mert a privatizáló nyilvánvalóan tisztességtelenül, bagóért szerzett egy milliárdos ingatlant, akkor kötelezhetõ arra, hogy a tisztességes vételárért a zsebébe nyúljon.) Az új Ptk. ezen a helyzeten változtat!!!

Az eredeti állapot helyreállításáról, vagy pénzbeli megtérítés elrendelésérõl az új Ptk. "5:86. §-a rendelkezik. Az (1) bekezdés szerint: "Érvénytelen szerzõdés esetén bármelyik fél kérheti a teljesített szolgáltatás természetbeni visszatérítését, feltéve, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást. A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idõ beálltától függetlenül terheli a szerzõdéskötés elõtt fennállt helyzet visszaállítását kérõ felet."

Az eredeti állapot visszaállítását kérõ fél elévülési és elbirtoklási idõ beálltától függetlenül fennálló kötelességének kimondása elaltatja a felületes jogértelmezõt, mert ez azt a jogi látványosságot kelti, hogy semmisség esetén, - mint eddig - az eredeti állapot helyreállítása mindkét fél szolgáltatása esetén egyaránt határidõ nélküli. Az alábbiakban viszont kiderül, hogy mirõl van szó!

Az 5:86. § (2) bekezdés is nagyon szép, mert elsõ olvasatra az derül ki belõle, hogy: "Ha a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása célszerûtlen."

(Ez alapján azt lehetne hinni, hogy, ha a bíróság semmisnek fog kimondani egy privatizációs szerzõdést, akkor majd arra fogja kötelezni a szemtelenül olcsón privatizáló felet, hogy utólag fizesse meg azt, amit tisztességes estben meg kellett volna fizetnie.) Utóbb vissza lehet követelni az ellenszolgáltatás nélkül maradt értéket, (illetve annak mai értékû megfelelõjét.)

Csakhogy!!!

A törvény indoklása kifejti, hogy " - tipikus esetben - dologszolgáltatás áll szemben pénzszolgáltatással, és ezek visszakövetelésének idõbeli lehetõsége eleve különbözõ."

(Pl: az állam üzemet adott pénz ellenében.)

A törvény indoklása nem vitatja, hogy az eredeti állapot helyreállítása címén a dologszolgáltatás (Pl: az üzem) visszakövetelhetõ, mert a tulajdoni igény nem évül el.

És most figyeljünk!

Az indoklás kifejezetten kimondja, hogy: "2. A Javaslat az érvénytelenség jogkövetkezményeit koncepcionálisan új alapokra kívánja helyezni azokban a gyakori esetekben, amelyekben a szerzõdéskötést megelõzõ állapot természetbeni helyreállítására nem kerülhet sor."

Tehát, az eddigi jogi lehetõséget kizárja és azt mondja ki, hogy a szerzõdéskötést megelõzõ állapot természetbeli helyreállításánál azt a pénzt, amivel a privatizáló alaptalanul gazdagodott, 5 éven túl már nem kell visszafizetni!!!!!!

Az indoklás pontosan így szól: "Az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítésére vonatkozó igény - mint egyfajta alaptalan gazdagodási igény - kötelmi természetû igény, és az általános elévülési idõn belül érvényesíthetõ."

Az új Ptk. szerint: Ha például van egy jóerkölcsbe ütközõ privatizációs szerzõdés pl: 1990-bõl, és ezt semmissé nyilvánítják, akkor az állam nem követelheti vissza azt az alaptalan gazdagodást, amihez a privatizáló hozzájutott!

Ez az új Ptk. leglényegesebb szabálya.

Az is igaz, hogy mindenféle figyelemelterelõ vitákat csináltak az élettársi kapcsolatról, meg a rokonházasságról azért, hogy a zsákmány megtartását szolgáló "koncepcionálisan új alapokra helyezett szabályozás" a sorok között megbújjon, és törvényerõre emelkedjen.

Nem igaz, hogy nem lesz a parlamentben legalább egy képviselõ, aki ezt szóvá és vita tárgyává teszi!

2009.11.01.

I.I.

Ui: Hivatkozásaimat a Ptk. tervezetbõl vettem (http://www.parlament.hu/irom38/05949/05949.pdf) (T/5949. törvényjavaslat) a Polgári Törvénykönyvrõl címsor alatt van, a leleplezett rendelkezések pedig "A semmisség és a megtámadhatóság" cím alatt. Az anyagban megtalálható az általam hivatkozott törvénytervezet indoklása is.

Még öt nap van hátra a teljes tönkre tételünk kezdetéig!

Fenti álláspontom okait a következõkben foglalom össze:

Lényegileg a Jogászok S.O.S. címû írás szerzõje a következõ hétfõi napon minden valószínûség szerint elfogadott uj Polgári Törvénykény 586. § 2. bekezdésében irt

"Ha a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása célszerûtlen." törvényszöveget az eddig hatályban volt 1959. évi IV. tv. 237- § 2. bek-ben megfogalmazott - "Ha a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a biróság a szerzõdést a határozathozatalig hatályossá nyilvánítja." törvényszöveggel veti egybe az ide alkalmazandó Ptk. 200. § 2. bek-nek - semmiség - törvényi lehetõségeire vonatkozó rendelkezések figyelembevételével.

Jövõre nézve a két törvényszöveg közötti különbség számomra többek között azt is jelenti, hogy ha például a közismert Sukorói ingatlanoknak tulajdonjogát mondjuk izraeli állampolgárságú személy, vagy gazdasági társaság megszerzi, és a szerzés jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésével kötõdik, úgy a szerzésre vonatkozó szerzõdés érvénytelen, - semmis - de az idézett jogszabályhelyek szerint az esetben, amennyiben "jóhiszemüen és ellenérték fejében szerzõ" félnek adja tovább pillanatokon belül az izraeli tulajdonos az ingatlant, akkor késõbb a semmiség megállapításával kapcsolatos peres eljárásban úgy marad, a ki tudja hányadik további szerzõ fél tulajdonában az ingatlan, hogy az elsõ szerzõ izraeli állampolgár vagy társaság csak akkora pénzösszeget köteles az eredeti állapot helyreállítása végett a sukorói ingatlanok tulajdonosának - a Magyar Államnak - fizetni, amekkora pénzösszeg az izraeli szerzõ fél által a szerzõdés szerint a Magyar Államnak kifizetésre került.

Az ingatlannak tulajdonjoga pedig ez esetben is maradna annál a ki tudja hányadik tulajdonosnál, amelyik a semmis szerzõdéssel kapcsolatosan eredményesen folyamatosan hivatkozna arra, hogy az 1997. évi CXLI. tv. 5. § 3. bek-e alapján jóhiszemûen és ellenérték fejében szerzett tulajdonjogot.

A korábbi jogi szabályozás esetén pedig az igaz, hogy szintén maradna a ki tudja hányadik tulajdonosnál az ingatlannak tulajdonjoga, de miután a semmiséget megállapító bíróságnak ez esetben hatályban kéne tartani az ítélet hozataláig a szerzõdést érvénytelenségétõl függetlenül, az ingatlannak igazságügyi szakértõ által meghatározott, ítélet idõpontjában megállapítható forgalmi értéken kellene fizetni annak, aki az ingatlant elsõ szerzõként már nem tudja a Magyar Államnak visszaadni.

Tehát a korábbi és új jogi szabályozás között különbség számomra világos. Az, hogy amennyiben semmis - törvénysértõ, jóerkölcsbe ütközõ, stb. - szerzõdés az új Ptk. hatálybalépésétõl kötõdik, mondjuk ingatlan szolgáltatásnál ez esetben, amennyiben a semmiség bírósági kérelmezéséig további tulajdonjogi, - vagy egyéb pl. haszonélvezeti jog, jelzálogjog . stb. - bejegyzés illetve változás következik be, úgy mindösszesen azon az értéken kelljen a korábbi tulajdonosnak a Magyar Állam felé az eredeti állapot helyreállítása körében fizetni, amennyit a Magyar Állam részérõl mondjuk a Dr. Suchmann Tamás által folyamatosan alkalmazott Váti Kft - korábban KHT- a szerzõdés aláírásának idõpontja elõtt meghatározott.

Annak ellenére, hogy az eddig hatályban volt és fentiekben idézett Ptk. 237. § 2. bek. helyes alkalmazása esetén ugyanilyen szerzõdésnek ugyanilyen bírósági ügyintézése esetén legalább arra volt lehetõség, hogy a tényleges károkozást, az ingatlannak értékét, az ítélet meghozatalának idõpontjára nézve a bíróság által kijelölt igazságügyi szakértõk határozzák meg.

Fentiekbõl következõen ennek a jogszabályhelynek alapján úgy látom, hogy rendkívüli veszéllyel jár a módosított Polgári Törvénykönyv hatályba lépése.

Azzal a veszéllyel jár, hogy a még létezõ valamennyi állami tulajdonban lévõ intézmény ingatlanjait akár törvénytelenül is értékesíteni fogják nevetséges áron a következõ hónapokban, majd az esetben, ha a következõ kormány ígéretét betartja, úgy legfeljebb másfél év múlva újabb Ptk. módosítással, vagy a most elfogadott trükkös változások hatályon kívül helyezésével sem lesz lehetõsége az eredeti állapot visszaállítására, mert tudomásul kell venniük az anyagi jogszabály folytán azt, hogy ami addig lezajlott a törvény életbe lépését követõen, az az alkotmányos rendbe illeszkedõen törvényes volt.

A következõ kormány nem tud az Európai normák szerint mást csinálni, mint tudomásul venni az így kialakult állapotot, Dr. Sólyom László pedig majd elmagyarázza azt, hogy õ sem tudott mást tenni, mint amit tett.

Siófokon 2009. november 4. napján.

Tisztelettel: Dr. Léhmann György Siófok