Az én ’56-osom a bátyám – Maszlik Lajos -, akit „Vak”-ként tiszteltek az Óbudai Schmith-kastély forradalmárai, mivel gyerekkorában egy gránát szilánkja szétroncsolta a bal szemét, a lakásunktól nem messze, fent a hegyen harcolta végig a Forradalmat, és az utolsó percig tartották a kastélyt.


Máig a példaképem! Õ az aki hazaszeretetbõl példát és utat mutatott nekem. Õ az én ’56-os hõsöm. Õ, aki tizenhét évesen munkásgyerekként tudta, hogy mi a dolga. A mellén máig ott ékeskedik a turulmadaras Kossuth-címer. Õ akkor történelmet írt, és egy életre megmutatta kisöccsének a helyes utat.




Én még nem feledtem el ’56 három fõ követelését:



RUSZKIK HAZA!



FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT!



MUNKÁS ÖNIGAZGATÁST!





Mit ünnepelünk ma?



E három követelésbõl mi valósult meg? SEMMI !!!



A jelenlegi politikai „elit” milyen alapon eredezteti hatalmát ’56-ból?



Õk elárulták a bátyámat, a pesti srácokat, Pongrátz Gergelyt, Rácz Sándort, az 56-os Forradalmat. Elárulták az egész magyar népet!



Velük nincs gyomrom együtt ünnepelni.



De ünneplem és tisztelgek ’56 összes forradalmárja elõtt.



Az Isten áldja meg õket, mert csüggedt tekintetünket van kikre emelni.





Takács András