Elõbb embert válassz!



A jelenlegi választási és parlamentáris rendszer önmagában hordozza a pártdiktatúra kialakulását, a képviseleti rendszer formálissá válását, a pártvezetés önjáróvá válását.


A párt mint társadalmi, politikai szervezeti forma nem attól vált a diktatúra eszközévé, hogy szervezeti formája párt, hanem attól, hogy kikerült a választók folyamatos és állandó ellenõrzése alól. A négyévenkénti megmérettetés nem elégséges, mivel a választók biankó meghatalmazást adnak a pártoknak. A választási kampány a megtévesztés és a hazugság horrorisztikus színjátékává vált Magyarországon és a világon egyaránt. „Egy dolog a választási, és más dolog a kormányprogram.” Ez a pártpolitikai felfogás elfogadhatatlan a választópolgárok részérõl.



Az, hogy a listás jelöltek száma (210) meghaladja az egyéni jelöltek (176) számát, már önmagában létrehozza a vazallusi rendszert a képviselõk és a pártvezetés között. Ennek fordítva kéne lennie! A jelenlegi képviseleti rendszer vonatkozásában a 176 egyéni és 100 listás képviselõ már inkább kifejezné a népképviseleti rendszer arányosságát, azzal a nem lényegtelen kiegészítéssel, hogy az 5%-os küszöb megszûnne és a képviselõk visszahívhatók lennének.



Nem kellõen átgondolt állampolgári kezdeményezés volt a listaállítás megszüntetése, mivel ebben az esetben a társadalom kisebb és szegényebb csoportjainak esélye sem lenne képviselethez jutni a parlamentben. Ha csak egyéni jelöltek indulhatnának, akkor a médiában való megjelenés döntené el, hogy ki jut mandátumhoz, mivel az pénzkérdés, így a milliárdosok parlamentjévé válna a magyar törvényhozás. Hány milliárdos õrült, Gyurcsány-féle hazaáruló kerülne be a magyar törvényhozásba? Nem hiszem, hogy ezt szeretnénk!


Másik ellenvetésem az ilyen és hasonló kezdeményezésekkel, ha nem tudom, hogy mire és hogyan akarom az adott rendszert megváltoztatni, akkor elégedjek meg a kritikával, a probléma gyökereinek a feltárásával, hátha lesznek nálam okosabbak, akik a megoldást is megtalálják.


Ma már nem elég a NEMET kimondani, hanem az IGEN-ek adnak megoldási lehetõséget.



Síklaky István nagytiszteletû barátom a Fennmaradás Mûhely keretén belül javasolta még 2000 elõtt a „becsületszerzõdés” megkötését a képviselõjelölt és az adott választókörzet választói között. A Magyarok Szövetsége a huszonegy pontjával és a politikai programjával ezt az ötletet kívánja tovább fejleszteni, és „Társadalmi Szerzõdés” formájában általánossá és példaértékûvé tenni úgy, hogy önmaga ne váljon párttá, hogy pártfüggetlenségét és civil jellegét megõrizze, egyfajta pártok-felettiséget akar, miközben a pártok társadalmi kontrollját folyamatossá tenné és intézményesíteni akarná a kétkamarás parlament létrehozásával. Ez a megoldás nem újkeletû a magyar jogfejlõdésben.



A jelenlegi választási rendszer majdhogynem lehetetlenné tenne egy ilyen felállást társadalmasítást, amennyiben elfogadnánk a társadalmi szervezetek vezetõinek mindenhatóságát és a jelöltállítást meghagynánk a jelenlegi formájában a pártvezetés kiváltságának.


A jelöltkiválasztást vissza kell adni a választópolgároknak! A Társadalmi Szerzõdés intézményesülése jó lehetõséget biztosít arra a jelenlegi rendszeren belül is arra, hogy a választók kötött program, cél, alkalmasság ismeretében állítsanak jelöltet, függetlenül attól, hogy melyik párt zászlaja alatt indul a jelölt. A Társadalmi Szerzõdés alanyi és garanciális része hitelesítené és biztosítaná a jelöltet és a támogatókat egyaránt a közvélemény elõtt, a támogatottság nem névleges és nem garancianélküli.


A szerzõdés az adott országgyûlési választáson indulni kívánó elõjelölt és az õt támogatók között köttetne meg. Amennyiben szervezeti háttérrel jön létre a megállapodás, akkor a két szervezet jóváhagyó tudomásulvételével válna politikailag is kezelhetõvé a szerzõdés.


A Magyarok Szövetsége esetében a 21 pont elfogadása a kiindulási alap, ami kiegészíthetõ lenne értelmezõ rendelkezésekkel és a helyi közösség által fontosnak tartott pontokkal.


Ezt a szerzõdést egyfajta polgárjogi, vállalkozói szerzõdésnek kellene tekinteni, ahol a jelölt vállalja, hogy képviselõvé válása esetén ilyen és olyan célok megvalósulása érdekében fog szavazni a törvényhozásban, míg a támogatók azt vállalják, hogy a jelölt kampánystábjának tagjaként munkát végeznek a közös cél érdekében. Egy ilyen megállapodás garanciális részét képezné, hogy a támogatók akár lemondásra is felszólíthatnák a képviselõjüket, amennyiben megszegte a megállapodást, ami jelen esetben erkölcsi nyomásgyakorlás lenne a nyilvánosság elõtt. A jelenlegi törvények szerint a megválasztott képviselõ szabadon rendelkezik a megszerzett mandátumával, így egyéni döntésén múlik, hogy lemond-e vagy sem, erre kényszeríteni a jelenlegi törvényi keretek között semmilyen módon nem lehetséges. Ezért a lemondás kikényszerítésére anyagi oldalról lehetséges, azzal, hogy a kampányban munkát végzõ támogatók anyagi kárpótlására lehetõséget biztosítana a Társadalmi Szerzõdés, ami polgári peres úton akár érvényesíthetõ is lenne.


Olvasva a Magyarok Szövetségének Társadalmi Szerzõdésre vonatkozó javaslatának változásait, nem is értem, hogy ezt a részt, mármint a 100 000 forintos kötbérre vonatkozó részt, miért hagyták ki.


A jelöltállítás társadalmasítása rögzített program és garanciák estében a helyi közösségek kezébe adná az adott választókerület egyéni képviselõjének társadalmi kontrollját, visszahívhatóságát. A képviselõ érdekelt lenne abban, hogy folyamatos kapcsolatot tartson a választóival. Ezzel a közélet iránti felelõsség mindkét fél részérõl erõsödne.



A jelenlegi választási rendszerbõl fakadóan a megyei listák és az országos lista teszi szükségessé, hogy a társadalmi szerzõdést kötõ jelöltek pártjelöltként is regisztrálva legyenek az Országos Választási Irodánál, függetlenül attól, hogy tagjai-e az adott pártnak vagy sem.


A listaállítás „kényszere” jó lehetõséget ad a vidék politikai önszervezõdésére, akár választókerületi, akár megyei szinten, hogy a támogatói közösségeket egy koordináló ernyõszervezet fogja össze. Ebben az esetben mód és lehetõség nyílna arra, hogy a társadalmi szerzõdéssel bíró képviselõjelölteket támogatók befolyással bírjanak a megyei pártlisták összeállítására, de még az országos listára is.



Természetesen ez az elképzelés a jelenlegi törvényi elõírások adta lehetõségekbõl indul ki, és nem egy jövõbeli elképzelés ideája. Egy merõben más választási rendszer más és más megoldásokkal biztosítja vagy szûkítheti a társadalmi kontroll intézményesülését.



Ne felejtsük el, a jelenlegi viszonyokat csak a törvényhozáson belül lehet megváltoztatni, de ehhez be kell kerülniük azoknak a társadalmi erõknek és képviselõiknek a parlamentbe, akik egy nemzeti elkötelezettségû, pártokráciától mentes országvezetést akarnak.



2009. augusztus 6.


Takács András