A Magyar Gárda Mozgalom életre hívói többfunkciós szervezetet hoztak létre. Elsõsorban egy olyan szervezõdést, mely értékrendje, szervezettsége, katonás megjelenése az igazságot, az erõt és a honszeretetet sugározta, ami eleve irritálta a hatalmat és félelmet keltett benne. Másodlagosan egy akciócsoportként hatékonyan tudta támogatni anyapártját a választások alkalmával. És nem utolsósorban a Gárda megjelenésével a Jobbik át tudta törni azt a médiakarantént, amit a balliberális sajtó fon a nemzeti elkötelezettségû szervezetek köré.

Senkinek nem lehet kétsége afelõl, hogy politikai koncepciós per eredményeként oszlatták fel a Magyar Gárda Egyesületet és vele együtt a Mozgalmat. Az, hogy e koncepciós pernek az elindítói a liberális sajtókomiszárok voltak, az sem képezheti vita tárgyát. A hazugság, a ráfogás, a tudatos ferdítések megtették hatásukat.

Sajnos azt kell mondani, hogy a Gárda nem átgondolt rendteremtõ politikai akciói adtak fogást rajtuk. A cigánybûnözés elleni fellépés zászlóra tûzése nem azért volt elhibázott lépés, mert nem létezõ probléma, hanem azért, mert túl lett dimenzionálva, nem a helyén kezelte a problémát, szociális és társadalmi okai nem lettek kellõen megvilágítva, így azt sugallta, mintha Magyarország lakóinak biztonságát a cigányok veszélyeztetnék leginkább. Pedig közel sem. A fehérgalléros bûnözés sokkal többet ártott és árt az országnak, mint azt elképzelni is tudnánk.

Gárdista barátaimmal többször vitába keveredtem, amikor a cigánybûnözés került szóba. Akkor és most is állítom, ha a gárda és a Jobbik a fehérgalléros bûnözés ellen lép fel elõször és csak azt követõen jut el a cigánybûnözéshez, és annak kiváltó okait is feltárta volna, akkor merõben más lett volna a Gárda megítélése.

A Gárda létrehozása jó és szükségszerû lépés volt. Ez a szükségszerûség most is fennáll, ezért semmilyen bírósági döntés nem szüntetheti meg.

De egy tanulsága azért van az esetnek. Az utcai politizálás sem nélkülözheti az átgondolt és bölcs döntéseket.

Takács András

2009. 07. 03.