Senki ne próbálja nekem bemagyarázni, hogy a politikai passzivitás hazafias tett!

Ez a választás nem az Európai Unióról szól elsõsorban, hanem Magyarországról, arról, hogy esélyt adunk-e egy nemzeti radikális pártnak, hogy politikai tényezõvé váljon.

Amikor általam ismert és nagyra becsült harcostársaim arról gyõzködik a hozzánk hasonlókat, hogy egy lelkiismeretes magyar nem megy el szavazni az EU-ra, akkor az a strucc jelenik meg elõttem, amelyik a homokba dugja a fejét, csak azért, mert Õ utálja és elítéli ezt az egészet, miközben a sakálok ott ólálkodnak körülötte, hogy felfalják. „ … ha elmegyek egy EU-parlamenti szavazásra, akkor hallgatólagosan elfogadom annak a létét, egyetértek magával az unióval... Nem?” (Oskar) Az EU létét tagadni badarság. Egyet nem érteni és küzdeni ellene, az a létének az elfogadásából fakad, ami cselekvésre, tettekre kell sarkalljon minden magyartudatú honfitársamat és nem passzivitásra. „A lelkiismeretem igenis nem engedi, nem tûrné, hogy olyanról vegyek egyáltalán tudomást, amit mindig is tagadtam... „ (Oskar)