Tisztelt Dobai Miklós úr!



Nem vagyok grafomán típus, de az értelmes viták elõl sosem tértem ki, így az Önnel való polémiám nem önmagáért való, hanem az ország jövõjéért való aggódás eredménye, ami segítheti a két tábor közötti megértést, netán a közeledést.



A kesztyût azért vettem fel, mert Keresztes Atillával egyetértek, másrészt a „válaszukat várva” kifejezéssel zárta írását. Mint a Nemzeti Hírháló rendszeres olvasója és publikálója magamra vettem a felszólítást, ezért elnézést kérek Öntõl.



Sajnos van egy lényeges és elvi ellentét közöttünk, mármint abban, hogy a jelenlegi parlamenti pártok között volna becsületében feddhetetlen és kizárólag a Haza sorsának jobbításán munkálkodó párt. Nem vitatom, hogy az én maximalizmusom mondatja ezt velem, de semmiképpen sem tennék egyenlõségjelet a parlamenti pártok közé.


Mivel a magyar választópolgárok rá vannak kényszerítve arra, hogy a ló helyett mindig a szamárra szavazzanak, paripáról vagy táltos lóról ne is beszéljünk, ezért ha születne egy olyan táltospárt, amely a haza megmentésére minden téren alkalmas lenne, akkor a következõképpen javasolnám célkeresztbe állítani a jelenlegi parlamenti pártokat és szavaztatnám ki õket a parlamentbõl.


Elsõnek az SZDSZ-t mint a magyar nép elsõszámú közellenségét. Másodiknak a hitehagyó, „metamafórmista” pártot, az MSZP-t. Harmadiknak az MDF-et. Negyediknek a Fideszt. Ötödiknek a KDNP-t. Ez a sorrend is azt mutatja, hogy a legkisebb rossznak a KDNP-t és Fideszt tartom, de nem a legjobb megoldásnak.


Szerintem a JOBBIK parlamenti képviselete csak erõsítené a Fidesz nemzettudatát.



Hogy ki milyen kapcsolatban van vagy volt a jobbikos vezérekkel, az most csak annyiban érdekes, hogy én semmilyen kapcsolatban nem vagyok velük. Sõt Vona Gáborral van egy befejezetlen eszmecserém, ami nem gátol meg abban, hogy a Nemzet javát nézve elemezzem a jelenlegi politikai helyzetet.


Az, hogy a Jobbik fenntartással nyilatkozott azon a bizonyos Visegrádi Dispután, amin én is részt vettem, azt magam is megértem.


Hogy az Orbán-kormány sokkal jobb volt, mint a Horn-kormány, az nem vitatható. De … De sok mindent nem tett meg önmagát nemzetinek valló kormányként, mint amit megtehetett volna. Most nem ismételném meg önmagam, ami a konkrét Fidesz kritikát illeti.



Biztos vagyok benne, hogy a Jobbikra adott szavazatok nem csökkentik a Fidesz kormányra kerülésének esélyét, egyrészt azért, mert most EU-s választás van, másrészt azért, mert ha a jelenlegi közvélemény-kutatási adatoknak hinni lehet, akkor az Isten se menti meg a kormányzástól a Fideszt.


A kétharmados parlamenti képviselet más tészta. Továbbá nem tartanám szerencsésnek, ha egy nemzeti radikális párt nélkül lenne meg a parlamenti kétharmad. Hogy miért? Mert a Fidesz a jelenlegi status guo fenntartásában érdekelt, alkotmányreformban, rosszabb esetben új alkotmányban gondolkodik és nem a történelmi alkotmány jogfolytonosságának a helyreállításában.



Azt, hogy a Jobbik kíméletesebb a balliberális oldallal szemben, nem hinném.



Hogy miért tartom kétarcúnak a Fideszt? Azért, mert miközben szociálisan sokkal érzékenyebb, hogy úgy mondjam baloldalibb kormány volt az MSZP-nél, ugyanakkor hosszú távú politikai döntéseiben mindig a balliberális oldallal szavazott.



Nem lehet hiteles az a párt, amelyik nemzetstratégiai kérdésekben kiszolgálja a globalizmust, a multinacionális nagytõkét, míg belpolitikai téren megpróbál nemzeti lenni.


A langyosság nem erény a jelenlegi helyzetben!



Tisztelettel: Takács András